A világtörténelem egyik leghíresebb hódítója, a rövid életű Hun Birodalom nagyfejedelme, Attila halálával és sírhelyével kapcsolatban jószerével csak találgatások és meseszerű legendák léteznek. A hazai és egyetemes archeológia Szent Grálja, Attila temetkezési helyének felfedezése jelentőségét tekintve kétség kívül csak Trója, vagy Tutanhamon sírkamrájának megtalálásával vetekedhetne. Ami jelenleg a rendkívül szegényes forrásokból alaposan valószínűsíthető, hogy a késői ókor rettegett hódítójának a fejedelmi törzsszállása és temetkezési helye valahol a mai Magyarország területén rejtőzhet.

Jordanes 6. századi gót származású itáliai történetíró mesés elemeket sem nélkülöző históriája óta makacsul tartja magát a történelmi emlékezetben az a feltevés, hogy a hun nagyfejedelmet hármas fémkoporsóban és egy folyó – a Tisza – egyik lecsapolt holtágában temették el a legyilkolt szolgáival együtt. Gárdonyi Géza A láthatatlan ember című regénye nyomán ez a feltevés vált általánossá a hazai történelmi köztudatban, holott ennek nincsen semmilyen tudományos alapja.

Ezért rendezkedhetett be Attila a Nagyalföldön, vagy a Duna-Tisza-közén.

Attila, vagy másként Etzel, Etele, i. sz. 410 körül született Mundzsuk (Bendegúz) hun fejedelem fiaként. A Nyugatrómai Birodalommal 418-ban megkötött békeszerződés értelmében a fejedelmi sarj Honorius császár ravennai udvarába került a béke betartását biztosító túszként. (Későbbi ellenfele, a híres hadvezér, Flavius Aetius, az „utolsó római” pedig cserébe a hunok túsza lett.)

A fiatal Attila Honorius udvarában az előkelő ifjaknak kijáró nevelésben részesült, így római műveltségre tett szert.

Alaposan kiismerte a római diplomácia és az udvari főtisztviselők gondolkodásmódját, de megismerkedhetett a római közigazgatással és hadművészettel is, aminek a későbbiekben igen nagy hasznát vette. Nem igaz tehát az a középkori krónikákban róla rajzolt és általánossá vált kép, miszerint faragatlan, primitív barbár lett volna, sőt éppen ellenkezőleg, latinos műveltséggel rendelkező és kiváló képességekkel megáldott férfi lehetett.

A hun törzsek 432-ben Ruga fejedelemsége alatt egyesültek, a nagyfejedelem 434-ben bekövetkezett halála után pedig az unokaöccsei, Attila és Bléda (Buda) álltak a hun törzsszövetség élére.

Az Origo teljes cikke itt olvasható.

Szerző: Elter Tamás

Kép: Steam Community