Az elmúlt évszázadok legmeghatározóbb államközi kapcsolata, amely igen gyorsan barátsággá formálódott Közép-Európában, a Magyar Királyság és Lengyelország között viszony volt. A közel ezer éves barátság – amennyiben annak kezdődátumát keressük – Szent László királyunkig nyúlik vissza, akinek édesanyja, a Piast-dinasztiából származó Richeza lengyel hercegnő volt. Lovagkirályunk Lengyelországban látta meg a napvilágot 1040 körül.
Nagy Lajos uralkodónk idején létrejött Európa legjelentősebb államalakulata, a közös állam, a Magyar–Lengyel Perszonálunió, amely mind területét, mind pedig gazdasági, valamint katonai erejét tekintve méltó ellensúlya volt a hatalmas Német-római Birodalomnak. A törökellenes harcok idején a keresztény lengyel állam számos estben segített a hadban álló Magyar Királyságnak:
Sobieski János, lengyel király személyesen irányította kasubokból és lengyel vitézekből álló csapatait Bécs 1683-as török ostromakor, hogy aztán Párkánynál megfutamítsa az oszmán csapatokat, és ezáltal felszabaduljon a magyar kereszténység központja, Esztergom.
A Rákóczi-kor kurucai a szabadságharc bukását követően lengyel földön találtak menedéket, sőt maga a fejedelem is Szandomír, Varsó és Gdansk érintésével jutott el Rodostóba, ahol örökre lehunyta szemét.
1848-49-ben Bem József és a lengyel légió önkéntesei segédkeztek a Habsburg iga alatt nyögő magyarságnak szabadsága visszaszerzésében, nem Bem tábornokon, vagy ahogy Petőfi írta, „Ostrolenka véres csillagán” múlt, hogy a cár segítségével végül leverték a szabadságharcot.
Az első világháború poklában magyar és lengyel katonák szenvedték meg a keleti fronton az orosz túlerőt, Przemysl erődje és a limanowai csata rengeteg magyar és lengyel család életében fájdalmas emlékként élt. A galíciai Przemysl városánál közel 120 ezer katona esett orosz hadifogságba, köztük a kiváló költő, Gyóni Géza, akit sajnálatos módon a marxista történetírók megpróbáltak kitörölni az emlékezetből és az irodalomkönyvekből.
Lengyelország 1939-es német, valamint szovjet megszállását követően elsőként a magyar állam nyújtott segítő kezet a lengyelségnek:
Balatonbogláron gróf Teleki Pál hathatós támogatásával létrehozta Európa egyetlen működő lengyel gimnáziumát, lengyelek tízezreinek adott hajlékot és kenyeret, sőt lengyel katonák ezreinek segített Jugoszlávián át eljutni a szövetségesekhez, ahol aztán ezen hazafiak részt vettek Anglia megvédésében, a Monte-Cassinói csatában és a németek elleni európai harcokban. Cserébe a győztesek Sztálin ölébe lökték Lengyelországot…
A kommunizmus évtizedeiben a legtöbb esetben illegális módon kereste egymást a lengyel és a magyar értelmiség. Közös nyaralásokon, táborokban találkozott egymással Csoóri Sándor költő, Kerényi Grácia, Szenyán Erzsébet műfordítók és Szalai Attila újságíró olyan neves lengyelekkel, mint Tadeusz Nowak költő, Tadeusz Konwicki, Wisława Szymborska írók, vagy éppen Anna Walentynowicz, a Szolidaritás mozgalom legendás aktivistája.
A rendszerváltást követő évek némileg háttérbe szorították a két nép barátságát, mindkét társadalom a Nyugat felé fordult, kissé elhanyagolva Varsó és Budapest meglévő kapcsolatát.
A Visegrádi Együttműködés 1991-es – Antall József miniszterelnök általi – felélesztése újra összefogta a térség államait: Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Magyarország gazdasági és kulturális kapcsolatai a vasfüggöny lebontását követően újra prosperálni kezdtek.
Az elmúlt évek világpolitikai és gazdasági kihívásai mind a magyar, mind pedig a lengyel államot új kihívások elé állították, amelyek néhány kérdésben ugyan időlegesen megosztották a két ország politikusait, ám ez az évezredes lengyel barátságot nem befolyásolták:
bárhol is járjon a magyar utazó Lengyelországban a lengyel, magyar két jó barát kezdetű mondás még mindig kulcs a lengyelek szívéhez és lelkéhez.
„Polak, Wegier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki, oba zuchy, oba zwawi, niech im pan bóg blogoslawi!” – így hangzik lengyelül a mondás, amely magyarra fordítva: „Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát, vitéz s bátor mindkettője, áldás szálljon mindkettőre!”
Semjén Zsolt: Fontos, hogy a lengyel–magyar testvéri együttműködés meghatározó példává váljon
A keresztény Lengyelország és a keresztény Magyarország szoros kapcsolata azért fontos napjainkban is, hogy ez a testvéri együttműködés Európában meghatározó példává és erővé váljon – hangsúlyozta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke szerdán Budapesten.A kereszténydemokrata politikus a magyar-lengyel barátság napja alkalmából az Országház Vadásztermében rendezett zongoraesten mondott köszöntőjében hangsúlyozta:a lengyel és a magyar nép se genetikai, se nyelvi rokonságban nem áll egymással, barátságuk mégis „szemet szúrt” Európa aktuális birodalmi hatalmasságainak.
Semjén Zsolt példaként említette, hogy az 1849-es világosi fegyverletételt követő megtorlások idején Haynau Mieczyslaw Woroniecki herceget azért küldte bitófára, „mert szimbolikusan a magyar-lengyel barátságot is ki akarta végeztetni”.
„Ám, ahogy Haynau nem tudta szétvágni a két nemzet közötti szoros köteléket, a következő évszázadokban kudarcot vallott Hitler és Sztálin is” – hangoztatta a miniszterelnök-helyettes. Egyúttal rögzítette: „kudarcba fognak fulladni azok a támadások is, amelyek a minap a „nagy és szent pápát, II. János Pált” érték.
Emlékeztetett arra, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) állásfoglalásában a lehatározottabban
visszautasította II. János Pál lejáratását célzó kampányt, hiszen – mint fogalmazott – „azt az embert támadják, akinek Közép- és Kelet-Európa népei a szabadságukat köszönhetik”.
Semjén Zsolt ezen a ponton Konrad Sutarskit, a több évtizede Magyarországon élő lengyel írót, szerkesztőt, a Lengyel Múzeum igazgatóját idézte, aki 2015-ben azt írta: „a kereszténység elleni támadásokat a kilétét rejtegető, nemzetközi globalista, pénzügyi-gazdasági erőközpont szervezi”, amely azért, hogy Európa gazdaságát az uralma alá hajtsa, igyekszik erkölcsi értékeket relativizálni, háborús konfliktusokat gerjeszteni, a kulturális-szellemi életet sekélyesíteni, gyűlöletet előidézni”.
Szólt arról, hogy a lengyel-magyar barátságra mindkét ország úgy tekint, mint ami magától értetődik és megingathatatlan. Mint utalt rá, ennek az evidenciának a deklarálásaként az Országgyűlés 2007. március 12-én a sok évszázados közös történelemre, a két nép barátságára és együttműködésére tekintettel március 23-át a magyar-lengyel barátság napjává nyilvánította és március 16-án hasonló határozatot hozott a lengyel szejm is.
Forrás: hirado.hu / MTI / Civilek.info
Címlapkép: Lengyelek a Békemeneten/Forrás/Metropol
