Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter arról beszélt, hogyan készül fel a kormányinfókra, ahol felvetődnek olyan kérdések is, amelyek akár a kormányt is meggondolásra késztethetik. Ezenkívül értékelte a választások óta eltelt esztendőt, kitért a háború okozta nehézségekre, az Európai Bizottsággal zajló tárgyalásokra, valamint a külföldről támogatott baloldali ellenzék hazai tehetetlenségére.

– A kormány egyik legismertebb minisztere, hiszen a kormányinfókat rengetegen nézik. Hogyan készül fel ezekre az eseményekre, ahol nagyon széles körből kapja a kérdéseket?

– Behozhatatlan előnyben vagyok, mert a mindennapjaim a kormányzati munkával és a tárcák közötti koordinációval telnek. Ami kívülről felkészültségnek tűnhet, az a mindennapi munkánkról történő beszámolás. A hét hat napja a kormányzati munkával telik, ezért jogos elvárás, hogy a fontosabb ügyeket, a döntések mögött meghúzódó érveket ismerjem. Kifejezetten a kormányinfóra általában egy órát szoktam készülni.

A türelem próbája

– Inkább fizikai vagy szellemi kihívást jelent az általában mintegy háromórás rendezvény?

– Fizikailag egyáltalán nem megterhelő, a szellemi próbatétel pedig az újságíróktól függ, egész pontosan attól, hogy milyen kérdések érkeznek. Az a jó, ha a kormányinfó szellemi megterhelést jelent. Semmiképpen nem tisztem az újságírók munkáját minősíteni, de talán véleményezni szabad. Az unalmas, amikor ugyanazt a kérdést tizedszer teszik fel. A feladatom ugyanakkor az, hogy tizedszer is türelmesen válaszoljak a kérdésre, hiszen az újságírók között is lehet olyan, aki lassabban vagy sokadszorra ért csak meg valamit. Ugyanakkor vannak olyan kérdések, amelyek érdemiek, újszerűek és ilyenkor egy-egy megközelítés a kormányt is megfontolásra késztethet.

A választás éjszakája

– Egy évvel ezelőtt volt a parlamenti választás, hogyan emlékszik vissza azokra a napokra?

– A válaszom aligha lesz meglepő: örültem az eredményeknek, bár szinte biztos voltam benne, hogy meg fogjuk nyerni a választást. Az utolsó napokban látszott, hogy a magyar választópolgárok nagy többsége – még sokan azok közül is, akik esetleg kritikusak a kormánnyal szemben – azt a kockázatot nem vállalják, amit a jelenlegi ellenzék kormányzása jelentene. Különösen egy olyan nehéz helyzetben, mint ami a háború kitörésével mindenki számára egyértelművé vált. Visszatekintve, én hetekkel a választás előtt százhuszonöt mandátumot tippeltem, és ennél tízzel többet sikerült elnyerni. A Mi Hazánk bejutását és elnyert mandátumai számát eltaláltam, míg a baloldali ellenzéknek tíz képviselői hellyel többet tippeltem, mint amennyit elértek. Bármennyire magabiztos győzelmet vártam, a bizalom mértéke, így a különbség nagysága még engem is meglepett.

A földcsuszamlásszerű győzelmet a kormánypártok nem érdemtelenül érték el, a baloldal a megsemmisítő vereséget nagyon megszolgálta.

Jogállamisági kérdés

– A választás óta eltelt esztendőben a kormány mintha nyakába kapta volna az égi áldást, hiszen nem lehetett tudni, hogy szankciót szankció fog követni, emellett az Európai Bizottság a pénzügyi források felhasználását nehezíti. Ezek tükrében beváltak a reményeik, vagy inkább a nehézségek kerekedtek felül?

– Sajnos, beváltotta a reményeket, mert azt mindannyian tudtuk, hogy nehéz időszak következik. Brüsszel a magyar kormánnyal szemben korábban is kettős mércét alkalmazott, ezért semmi okunk nem volt abban bízni, hogy ez hirtelen megváltozik. Az orosz–ukrán háború pedig több mint egy hónappal a választás előtt kitört, és ugyan reméltük, hogy gyorsan véget ér, de már akkor is a prognózisok többsége azt valószínűsítette, hogy egy elhúzódó háborúra kell számítani. Az biztos, hogy eddig a pesszimistább forgatókönyvek váltak valóra.

Az uniós pénzek kapcsán tegyük hozzá, hogy az agrárforrások ügyében létrejött a megállapodás, ennek köszönhetően a magyar gazdákhoz folyamatosan érkeznek az őket megillető pénzek. A magyar uniós pénzügyi támogatásokat eddig is előfinanszíroztuk, tehát a magyar állam megelőlegezte a kiadásokat, és az Európai Unió később fizetett.

Ez a gyakorlat a mostani viták ellenére is csökkenti annak a veszélyét, hogy az országot Brüsszel magatartása miatt kár érje.

Azt se felejtsük el, hogy az operatív programjainkat, a helyreállítási alap tervét már jóváhagyta az EU, ezért most már az a cél, hogy a pénzek is minél hamarabb megérkezzenek. Ez ma már nem jogi kérdés, hiszen jogilag semmilyen megalapozott felvetése sincs már Brüsszelnek, a hajánál fogva előrángatott követeléseikre is találtunk megoldást. Kizárólag politikai döntés a végleges megegyezés. Ma Brüsszel legnagyobb hibája, hogy az Európai Bizottság már nem a szerződések őre, ahogy azt egyébként a lisszaboni szerződés is rögzíti, a közösségi jog nem irányadó a bizottság Magyarországgal szembeni fellépése során. Egy olyan nemzetközi szervezetről beszélünk, ahol a jog uralma, így a jogállam alapelvei nem érvényesülnek.

– Tavaly szeptemberben született egy megállapodás az Európai Bizottság és Magyarország között az uniós források kifizetése érdekében, ám úgy tűnik, az akkor megfogalmazott elvárásokhoz rendre újabbakat csapnak hozzá. Ez csupán időhúzási szándékkal történik, vagy ez a bizottság 2024-ig, az európai parlamenti választásokig már nem szeretne fizetni a Magyarországnak járó forrásokból?

– Ezt nem tudjuk, mert fontos kérdésekben akár néhány napon belül is születhet megállapodás. A magyar kormánynak – függetlenül Brüsszel hozzáállásától – az a feladata, hogy készen álljon arra, hogy amikor a bizottság részéről a szándék megvan, akkor a megállapodás létrejöhessen.

Az igazságszolgáltatásnál ehhez nagyon közel járunk. Más területeken, lehet, hogy elhúzódó viták lesznek, de azt is látni kell, hogy a gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatos nézeteltérések, illetve a migrációs kérdésekben tapasztalható eltérő vélemények egyike sem olyan átfogó feltétel, amely az összes pénzt blokkolná.

Egyre kevésbé magányos a kormány harca a békéért

– Egy másik nagy feladat az lenne, hogy eljussunk a békéhez, bár egyre többen úgy látják, hogy ez idén nem következik be. Mennyire folytat magányos küzdelmet a magyar kormány?

– Pillanatnyilag az Európai Unióban valóban magányos a magyar békevágy, de egyre kevésbé lesz szerintem az. A józan észnek előbb vagy utóbb érvényre kell jutnia. A józan ész pedig azt jelenti ebben az esetben, hogy el kell kerülni a háború kiszélesedését, hogy más országok is részesévé váljanak, mert akkor ez könnyen világháborúvá fajulhat. Ez pedig olyan veszély, amit higgadtan, racionális politikával egyetlen ország vezetője sem vállalhat. Természetesen Magyarország is szolidáris Ukrajnával, elítéltük Ukrajna megtámadását, ami nyilvánvalóan sérti a nemzetközi jogot. Humanitárius és pénzügyi segítséget nyújtunk Ukrajnának, valamint befogadjuk az ukrán menekülteket, de ettől még azt is világosan kell látni, hogy ha egy NATO-ország részesévé válik a háborúnak, onnantól kezdve fenyeget a veszély, hogy a NATO sem kerülheti el ugyanezt. Az pedig atomhatalmak katonai szembenállását jelentené.

Nem vitatjuk Ukrajnának az önvédelemhez fűződő jogát, tiszteljük a hazájuk védelmében harcoló katonákat, de kell, hogy legyen az önvédelem támogatásának európai korlátja, hiszen egy világháború veszélyét nem kockáztathatjuk meg.

– Ezzel mintha egyes országok mit sem törődnének, és már nukleáris jellegű fegyvereket is küldenek Ukrajnába, amire elég határozottan reagáltak az orosz vezetők. Ön szerint közvetlenül fenyegető veszély a világháború?

– Azt remélem, hogy annyi józan ész mindkét oldalon maradt, különösen az atomhatalmak oldalán, hogy ilyen forgatókönyvet mindenképpen el akarnak kerülni. Ettől még tény, hogy sajnos, a fegyverszállítással, különösen ilyen jellegű fegyverek szállításával ez a veszély növekszik. A háború kitörését követően a német kormány első nyilatkozatai még arról szóltak, sisakokat küldenek esetleg, most pedig már tankokat adnak Ukrajnának, sőt jelenleg éppen a vadászrepülők küldéséről folyik a vita.

A teljes interjú a Magyar Hírlapban olvasható!

Kiemelt kép: Földházi Árpád