Hova jutott az ellenzék a tavalyi választás óta eltelt időszakban, hogy áll a DK és a Momentum vetélkedése? Miért nem hat a válság az erőviszonyokra, mit csinál jól a kormány? Miért népszerű a fiatalok körében a Magyar Kétfarkú Kutyapárt, milyen esélyei van a Mi Hazánknak? Mandiner-interjú Mráz Ágoston Sámuellel, a Nézőpont Intézet vezetőjével.

Mi volt az, ami várható volt az ellenzéki pártok részéről a tavalyi választási vereség után, és mi az, ami az elemzőket is meglepte? 

A vereség pillanatában már az ellenzéki pártok is tudták, hogy nehéz idők következnek rájuk. Sőt a felkészültebb ellenzéki vezetők ezzel már a választás előtt is tisztában voltak, hiszen legfeljebb önámítás vagy a saját választóik manipulálása végett közöltek olyan számokat, miszerint esélyük lenne a 2022-es választáson. Valójában vereségre számítottak, illetve arra, hogy ez káoszt, hatalmi harcokat jelent, továbbá sejtették, hogy Gyurcsány Ferenc mint a legtehetségesebb ellenzéki vezető, ezt ki fogja használni. Így is történt. Ami meglepte az elemzőket, az az, hogy a Demokratikus Koalíciónak igazi, komoly versenytársa már nincs is az ellenzéki térfélen.

Akkor tehát vehetjük úgy az ellenzéki összefogást, hogy ez már a lapok leosztása volt a választások utánra készülve.

Valóban, erős szimbólum volt, hogy Gyurcsány Ferenc és felesége nem mentek el az ellenzéki eredményváróra sem, Márki-Zay Péterrel azonnal megszakították a kapcsolatot.

A többi ellenzéki párt számára mi lehet a hatékonyabb stratégia: tovább növelni az együttműködést, vagy inkább külön boldogulni?

Sokszor hivatkozik az ellenzék arra, hogy a jogszabály kényszert jelent az összefogásra, aki azonban ismeri a választási rendszert, tudja nagyon jól, hogy akár két baloldali lista is indulhatna minimális koordinációval.

Az „egy ellenzéki lista” kényszere Gyurcsány hazugsága volt.

Egy elaprózott struktúra nem jó az ellenzéknek, két listával veszélyesebbek lehetnének a Fideszre, már ha abból indulunk ki, hogy a baloldal választást akar nyerni. Ennek ellenére azt látjuk az elmúlt egy évben, hogy nem a kétpólusú, hanem az egypólusú baloldal irányába haladunk.

Ravasz módon Gyurcsány nem a keresletet tudta megteremteni maga iránt, hanem a kínálatot szűkíteni azáltal, hogy a politikai osztályból felvásárol és elcsábít másokat a saját pártjába.

A Mandiner teljes cikke itt olvasható.

Szerző: Mógor Bence

Kép: Ficsor Márton