Az erőszakos jelentésű szavak gyakran olyan közlésekben is felbukkannak, amelyekben egyébként nincs szó durvaságról, sőt ennek éppen az ellenkezőjéről beszélünk.

Az öncélúan nagyzoló kifejezések egész légióját vonultatja fel a média; gyakori a nyelvi fennhéjázás. Ennek következménye aztán gyakran a jelentéstaszítás, sőt a szótévesztés. A szemléletes, de funkció nélküli túlzások sorában emlegettük már az egyre több személyre alkalmazott sztár, királynő, legenda főneveket, illetve a fantasztikus jelzőt.

E sorba tartozik a már szintén tárgyalt brutális melléknév és határozóragos változata, a brutálisan. Burjánzásuk egyszersmind az erőszakos tartalmú szavak számát is szaporítja.

Ám még erre is rá tud licitálni a média, pl. a horrorisztikus, az embertelen vagy a drasztikus melléknevek ugyancsak nyakló nélküli használatával.

„Az iskolakezdés horrorisztikus percét” emlegeti a média. Vajon mire gondolnak? A biológusok bizonyára cáfolnák ezt a közlést: „Horrorisztikus halat fogott ki egy férfi”. Merthogy azt mondják, okkal: minden élőlény a maga módján szép. Tehát – számunkra – különleges kinézetű az a hal. „Elképesztő: horrorisztikus hibát vétett az ügyetlen csatár” – olvassuk egy sajtóbeszámoló címében. E mondat háttere: egy perui játékos nem tudott az üres kapuba találni. Nincs szó tehát horrorról – ügyetlenség ez, bakot lőtt a támadó, azaz hibázott, rontott, más szófűzéssel: ziccert, százszázalékos gólhelyzetet hagyott ki. (Hibát pedig ejtünk, nem vétünk.)

A világhírű énekesnő „horrorisztikusan néz ki” – olvasom egy internetes oldalon. Az udvariasság, a tapintat legcsekélyebb jelét sem mutató címadás szerencsésebb és pontosabb lehetett volna talán így (még akkor is, ha egy-egy pillanatfelvételen akár szép hölgyre is áll, hogy nem valami vonzó): elképesztő, meghökkentő vagy meglepő a kinézete. Mert horrorról itt sincs szó.

„Embertelen hangod van” – dicséri egy tehetségkutató énekverseny zsűritagja a versenyzőt. Magyarul: elbűvölő, káprázatos, illetve különleges, jellegzetes, páratlan, erőteljes, átütő, zengő a hangja. „Embertelen küzdés kell” a kézilabdacsapattól, hogy győzni tudjon – pontatlankodik a média.  Szabatosan: mindent latba vető, emberfeletti küzdést, titáni küzdelem. „Embertelen teljesítmény: öt napon át evezett” szörfdeszkán egy férfi a Csendes-óceánon – téveszti a szót másutt ismét a sajtó. Tartalmasan és pontosan kifejezve: bámulatos, szenzációs, elismerésre, csodálatra méltó, rendkívüli teljesítmény ez.

A támadó élű lexémák közé tartozik a drasztikus melléknév is. Jelentése elsősorban ez: ’kíméletlen, durva, erőszakos, nyers, alantas’ (magatartás, viselkedés, beszéd), ‘erőteljes, túlzó’ (cselekedet).  Lépten-nyomon találkozunk vele: „drasztikus fogyás”, „drasztikus lépés”, „drasztikus változások”, „drasztikus hidegfront”, „drasztikus kávéárak” stb. Alkalmazhatjuk e helyett az elcsépelt és idegenszerű jelző helyett a citált jelentéseinek valamelyikét. Vagy ezeket: kegyetlen, harcias, támadó, bántó, kellemetlen, igen nagy mértékű, erős stb.         

S divatszóként burjánzik a határozóragos változat: „Drasztikusan nő a dohányosok száma a fiatalok körében”; „Drasztikusan nő azon 15 éves magyar gyerekek aránya, akik már egyszerű feladatok megoldására sem képesek”; „Drasztikusan nőnek a tejtermelők költségei”; „Drasztikusan csökken a madarak száma”;  „Drasztikusan csökkenhet a Föld biológiai sokfélesége, ami ugyanolyan fenyegetést jelent az emberiségre nézve, mint a globális felmelegedés” – kiáltja világgá a média. E szót is leválthatjuk a már idézett tartalmas magyar jelzők valamelyikének határozóragos változatára vagy pl. erre: nagymértékben, jelentősen, erősen, kimagaslóan, lényegesen, számottevően, kiemelten.

A média egyébként annyira belejött a drasztikus unos-untalan ismételgetésébe, hogy már fel se tűnik, ha akkor is használja, amikor nem kellene: „Drasztikusan növeli a szókincset a meseolvasás”; „Drasztikusan csökken az üzemanyagok ára”. És: „Drasztikusan csökkent az ózonlyuk mérete” – írják, s meg is magyarázzák: „Az Antarktisz fölötti szokatlan időjárás drasztikusan csökkentette az ózonveszteséget szeptemberben és októberben”.

Az erőszakos jelentésű szavak tehát nemegyszer olyan közlésekben is felbukkannak az, amelyekben egyébként nincs szó semmiféle erőszakról, sőt olykor ennek éppen az ellenkezőjéről. A „szókincs drasztikus (értsd: örömtelien nagymértékű) növekedése” mellett lásd még pl. ezeket: brutálisan (értsd: elbájolóan, elbűvölően) kedves; embertelen (értsd: bámulatos, szépen zengő) énekhang.

Nagy kérdés: miért is kell agresszív tartalmú szavakat használni még arra is, ha valami jó történik?!

Szerző: ARANY LAJOS