Az orosz-ukrán háború kapcsán gyakran halljuk a proxy háború kifejezést, de nem mindenki tudja, mit is jelent ez az adott helyzetben. Boros Imre közgazdász ezt a kérdést is pénzügyi, gazdasági oldalról közelítve magyarázta meg a Dombóváron rendezett Civil Akadémián.

– Először nézzük meg azt, hogy a proxy Magyarországon nem annyira bevett kifejezés. A proxy az általában egy ügyirat, amikor valakit valamire megbízok, hogy helyettem, az én nevemben járjon el. Ügyvédek szoktak proxyval megjelenni a cégbíróságon meg a cégek közgyűlésein, ha nem akar a tulajdonos elmenni.

A proxy a háború esetében azt jelenti, hogy valaki harcol valaki megbízásából a megbízó érdekeiért. Hát Ukrajnában tipikusan ez a helyzet. Mert mi itt az érdek? A világ fő erőforrásai feletti rendelkezés újraelosztása.

Mik ezek a fő erőforrások?

– Először az energiahordozók, másodjára az élelmiszerek. Ezekben az oroszok bővelkednek. Annak idején a fényes Szovjetunióban, Brezsnyev alatt a Szovjetunió 40-45 millió tonna gabonát vásárolt évente, hogy legyen elegendő a polgárok élelmezésére. Ma meg körülbelül annyit visznek a piacra. Ez kilencvenmillió tonna különbség. Hogy érezhető legyen, mekkora mennyiségről van szó, Magyarország kenyérgabona termelése, illetve takarmánygabona termelése jó esetben 5,5 millió tonna. Amit elfogyasztunk kenyérnek az meg talán 2-2,5 vagy még annyi sem.

Az energiahordozók esetében az olaj piacán két nagy szereplő van, Szaúd-Arábia és Oroszország. A kettő együtt uralja a piacot. A gázról pedig tudjuk, hogy az orosz gáz látta el Európát.

Ezt a kapcsolatot most számolják fel, ami ugye kitűnő üzlet, csak nem nekünk. Tehát gyakorlatilag arról van szó, hogy elérkezettnek látták az időt ezeknek az erőforrásoknak az újrafelosztására.

Az energiapiac irányításában mindig a nagy nyugati tőzsdei báziscégek mondták meg az árakat. Például, hogy mennyibe kerüljön a Brent. Így aztán az olaj árának semmi köze nincs a kitermelési költségekhez, önkényesen és a pillanatnyi üzleti érdekek szerint alakítják. A gabonaáraknál szintén ugyanez a helyzet.

Na most, ha valaki ezekkel az erőforrásokkal primér rendelkezik, plusz beleszólna a piac alakulásába is, hát melyik kereskedőnek tetszik, ha a piacon, ahol ő egyeduralkodó, még egy másik is megjelenik? Az első dolga, hogy kitalálja, hogyan szorítsa onnan ki.

– Hogyan kell ezt csinálni? Hát úgy, hogy valakit ráugratunk! Ukrajnában hosszú ideig ment a vacillálás, hogy nyugathoz vagy kelethez közeledjenek. Egyik kormány erre, a másik arra hajlott, de mindig oda lyukadtak ki, hogy az orosz gazdasággal ezer szálon, eltéphetetlen módon függnek össze.

És akkor jöttek a Majdan-téri események, amit forradalomnak neveztek. Az mindent megváltoztatott.

– De milyen is volt az a „forradalom”? Az egyik kedves barátom neje kint dolgozott Kijevben az OTP kirendeltségén. Itt Pesten már az volt a hír, hogy nagy forradalom zajlik Ukrajnában. Fölhívtam telefonon, kérdeztem, mi történik ott, biztonságban vannak-e? Azt mondja: miért ne lennénk? Én meg elmondtam, hogy mik a hírek. Erre ő azt felelte: én nem hallottam semmit. Pedig Kijevben volt! Úgyhogy furcsa egy forradalom volt, ami a Majdan-térre korlátozódott.

Az, hogy a „forradalom” csinált, vagyis mesterségesen előidézett volt, nem titok. Viktória Nuland ma is hivatalban lévő külügyminiszter-helyettes – orosz származású egyébként – lehallgatott telefonbeszélgetésében mondta, hogy „már ötmilliárd dollárt fordítottunk erre a projektre”. Hogy Ukrajnát átfordítsák. Ez történt, máris kialakult a „proxynak való” helyzet.

Nincs tehát mit csodálni azon, hogy ezt a háborút kirobbantották és megéri nekik akár az utolsó ukránig is folytatni.

A szöveg a Civil Akadémián elhangzott beszélgetés alapján készült.

Szerző és fotók: civilek.info