Sok szó esik az Európai Unió elhibázott szankciós politikájától és annak tragikus gazdasági következményeiről. Bár a háború-párti brüsszeli bürokraták váltig állítják, hogy ez a politika sikeres, a tények mást mondanak. Kérdés, valójában kinek az érdeke, hogy ez a helyzet fennmaradjon? Nem titok, elsősorban az Egyesült Államoké. Kiszelly Zoltán politológus úgy véli, a napi gondokon túlmutat az USA törekvése.

Macron elnök mondta, hogy az nem barát, aki négyszeres áron adja nekünk az energiát, mint amennyibe az otthon kerül, tehát az amerikaiak most Európának négyszeres áron adják azt az energiát, amit ők ott Amerikában használnak. Közben azt hangoztatják baloldalról, hogy követnünk kellene a nyugati államok szankciós politikáját, mert a szolidaritás ezt követeli. Egyébként is, a szankciók ellenére még most is jobban élnek, mint mi.

Nézzük, hová vezet ez a „jó politika”

Először is tény, hogy az energiaintenzív ipar elvándorol Európából. Ott van Ludwigshafenben a BASF. A világ legjobb vegyi vállalata, annyi gázt fogyasztottak ott, mint amennyit Svájc nyolcmillió polgára egy évben. Bejött az orosz gáz, gyártottak belőle műtrágyát és a melléktermékekből lett Aspirin, meg festék, meg ragasztó, prémium termékek, amiket mi szívesen vásároltunk. Az olcsó orosz gázból prémium termékeket állítottak elő és drágán eladták. Óriási volt a nyereség.

Mi történt most? Amerikából jön négyszeres áron a cseppfolyósított gáz, tehát csökken a mars, csökken az a nyereség, amit a cégek a nyersanyagokból ki tudnak préselni. Tehát lábon lövik magukat, kisebb a nyereségük, mert drágább az alapanyag.

Mi a megoldás? Elvándorol a termelés

Mit tett a BASF? Fogták a gyártást és elvitték Kínába, mert ott van olcsó gáz. Az acélgyártás átment Amerikába, mert ott meg az az olcsóbb, az akkumulátor-gyártás is átmegy Amerikába, tehát a jövő technológiája elmegy és munkahelyek szűnnek meg.

Nem szólva arról, hogyha az acélgyártás vagy a gyógyszergyártás, az alapanyaggyártás átmegy más földrészekre, a kutatás is átmegy. Úgy nehéz kutatni, hogy ülök az asztalnál. Úgy lehet kutatni, hogyha bemegyek a gyárba és nézem, hogy a munkások hogyan csinálják.

Az én dédapám Csonka Jánosnál dolgozott, ott volt esztergályos. Azt mesélte, hogy az öreg Csonka mérnökként rendszeresen bejárt a szakik közé és nem csak azt nézte, hogy rendesen dolgoznak-e, hanem nézte, hogy mit csinálnak. Azon járt az agya fáradhatatlanul, hogyan lehetne jobban csinálni. Ha ült volna az íróasztalnál, nem biztos, hogy jöttek volna olyan gondolatai, amiket a gyártás közben látott. Ezért jó az, hogy a gyártás is ott van, meg a kutatás is.

Európa lemond a jövő technológiájáról

Azt lehet látni, hogy Európa lemond a jövő technológiájáról. A probléma az, hogy a 21. század aranya az az információ. Ha rendelkezem vele, bárkiről meg tudom mondani, hogy van-e kutyája, macskája, gyereke vagy autója. Aki használja a számítástechnikát, a közösségi fórumokat, akaratlanul is nyomokat hagy maga után. Amikor hozzájárulnak a felhasználási feltételekhez, akkor elfogadják, hogy ezeket az adatokat mások is láthatják. Ha például valaki olyan fotókat rak föl, amin egy autó van, vagy például szélvédőmosó folyadékot vásárol a bankkártyájával, rögtön tudom, hogy van autója, tehát mondjuk a Kiszelly-párt meg tudja szólítani például az autótulajdonost.

Nem vitás, hogy a 21. század aranya az információ, ebben az amerikaiak vezetnek. Hogy ez így is maradjon, azért van az, hogy Európát levágják az olcsó („rossz”) energiáról. A TikTokot hamarosan betiltják, ami azt jelenti, hogy a fiatalok már nem a TikTokot fogják nézni és nem Kínából fognak jüanért rendelni, hanem a YouTube-ot, a Facebookot nézik és Amerikából rendelnek az Amazonról dollárért. Ha Európát leválasztják az olcsó orosz energiáról, akkor Európa nem lesz képes Amerikával lépést tartani a digitális technológiában, az elektromos autózásban és sok minden másban.

Tehát Európa még jobban ki lesz szolgáltatva Amerikának, ezért is robbantották föl a gázvezetéket. Ezért van az, hogy az orosz atomenergiáról is le akarnak minket kapcsolni. Az európai iparnak és gazdaságnak ne legyen olcsó energiája, mert amerikának van. A kínaiak ezt szénből állítják elő, mert ott van szén, tehát Kínának is lesz energiája. De ha Európa ezt az elhibázott politikát folytatja, végzetesen le fog maradni. Ha nincs olcsó energia, nincs ipari fejlődés. Amerikában van.

Aki az adatokat ellenőrzi, az ellenőrzi a háborút, a bankkártyánkat – az egész életünket

Az amerikaiak pedig azokat az előnyöket, amivel most rendelkeznek, meg akarják tartani. Ezt úgy tudják elérni, hogy az oroszellenes energiaszankciók segítségével Európában ők fogják adagolni az energiát. Például az LNG, a cseppfolyósított gáz szállításával és ne legyen kétségünk, nemsokára az uránrudak szállításával is.

Ráadásul nem csak négyszer drágábban adják mondjuk a gázt, mint amennyibe az Amerikában kerül. De bizonytalan a szállítás is. A cseppfolyós gázt szállító hajók bármikor irányt változtathatnak. Ha mondjuk Ázsiában akár csak 1€-val is többet adnak a gázért, a hajó arra fog menni. A vezeték az nem tud másfele menni, mert ugye a vezetékbe vagy tesznek gázt vagy nem. Az oroszok el akarják adni, mert ugye nekik van, másnak nincs. De az a hajó mehet ázsiába is.

Az európai ipar, az európai digitális technológia le fog maradni. Már most is le van maradva, és akkor ki leszünk szolgáltatva az amerikai gazdaságnak és politikának. És akkor Európa a döntéshozó asztalnál csak Amerika révén fog ott ülni, nem alanyi jogon. Európaiként, a nyugati világ részeként én azt szeretném, hogy Magyarország egy erős Európai Unióval üljön ott az asztalnál. Így meg az lesz, hogy az USA fog majd ott ülni és mondja, hogy az európaiak is ezt gondolják. Az a véleményem és Macron elnök is ezt mondja, hogy egy erős Európára van szükség, tehát itt találkozik megint a gondolatunk, mert úgy lesz Európa erős, ha a tagállamai is erősek.

Címlapkép: hirado.hu