Tartsd közel a barátaidat, még közelebb az ellenségeidet. Bölcs tanács, megszívlelendő. A barátaid segíthetnek, az ellenségeid lépéseit pedig szemmel tarthatod, nehogy meglepjenek. Ez idáig nagyon szép, olyan bölcsességről azonban nem tudok, ami szerint jól fizesd meg az ellenségeidet, hátha megszeretnek. Nem fognak.

Nem tudom, a Fidesz vagy a helyi rendezők állítják össze a Bálványosi Szabadegyetem (Tusványos) fellépői listáját és nem is fontos. Az viszont már gondolkodóba ejt, vajon az, aki dönt, tisztában van-e azzal, kiket hív meg? Gondolom, nem ingyen, jótékony céllal vállalják a szereplést a kiválasztottak, főképpen nem azok, akikről köztudott, mennyire gyűlölik a keresztény-konzervatív „kurzust”, a Fideszt és személy szerint Orbán Viktort.

Szívük joga azt gyűlölni, akit vagy amit akarnak, azt is megtehetik, hogy ezt a gyűlöletet fennen hangoztatják, mi több, gusztustalan szövegű dalokba öntik. A céljuk nem kétséges: uszítani a regnáló kormány és kormányfő ellen, gyűlöletet ébreszteni ellenük közönségükben, „beledumálni”, dalolni az ellenszenvet azokba a fiatalokba, akik erre kaphatók, beléjük oltani a gyűlölet mérgét, teleokádni környezetüket saját gyűlölködésükkel. Ám tegyék, gusztus kérdése.

Politikai rokon- és ellenszenvünket ezernyi tényező alakítja, formálja, így az sem magyarázható egyféleképpen, miért kedveljük az egyik, és miért nem szeretjük a másik oldalt.

Az értelemmel bíró ember azonban itt megáll. Nem szeretem, oké, ez van, de gyűlölni azért nem fogom. A gyűlölet nem pálya. Ha pedig éppen egy népszerű zenekar szerzője vagyok, de úgy mellesleg normális ember, megtartom magamnak a véleményemet és nem tákolok össze mocskolódó tartalmú dalszövegeket.

Mert nem az a dolgom, hogy szekértáborokat alakítsak, hanem az, hogy valamennyi nézőnket, hallgatónkat zenei élményhez segítsem, szerezzek neki néhány önfeledt, szórakoztató órát.

Oké, tudom, mindez nagyon szépen hangzik, de ma már demokráciában élünk (ilyenkor igen, de ha a kormányt kell gyalázni, azonnal diktatúrát vizionálnak egyesek), nyugodtan kimondhatja, elénekelheti az ellenszenvét egy zenekar, nem éri érte hátrány. Na de, hogy még előnye is származzon belőle, az azért meghökkentő. Hogy a szabad véleménnyilvánítás jegyében ők mocskolódni akarnak, joguk van hozzá. Azoknak ellenben, akiket durván támadnak, szidalmaznak, talán nem kellene keblükre ölelniük őket.

A bálványosi meghívottak listáját szemlélve mégis olyan nevekre lelünk, akik élen járnak a kormányellenes uszításban.

Mint már mondtam, szívük joga, de nem értem, miért kell őket még futtatni és pénzelni is? Még pontosabban: ha mondjuk egy pályázaton nyernek, váljék egészségükre, megérdemlik, jó pályázatot nyújtottak be. Ha egy koncertjüket anyagilag is támogatja valamelyik kormányszerv, támogassa. Azért, mert nem kormánypártiak, a zenéjük még lehet jó (és jó is). De az már nem fér bele kis fejembe, hogy egy nyilvánvalóan konzervatív eseményre miért kell meghívni őket? Olyan ez, mintha egy bank vezérkara egyenesen a páncélterembe invitálná meg a köztudottan bankrablásból élő polgártársainkat, sőt, még a páncélszekrény zárkombinációját is megadnák nekik.

Ahogy nem kell (és nem is szabad) gyűlölni, de nem is fogjuk szeretni a velünk egyet nem értőket, ugyanúgy nem szabad támadni, lehetetlenné tenni a minket nem szerető zenészeket sem. Viszont nézetem szerint nem őket kellene kedves vendégként Tusványoson felléptetni. Akkor sem, ha egyébként méltán népszerűek.

Tartsd közel a barátaidat, még közelebb az ellenségeidet – de talán ne annyira, hogy könnyedén beléd vághassák a bökőt.

Ifj. Tóth György