A szeretet követének különleges tárlata

Tudja, hogy hívták eredetileg Mindszenty bíborost? Hogy még él az a szerzetes, aki a halálos ágyánál ápolta? Ha kíváncsi ehhez hasonló érdekességekre, kövesse velünk nyomon a hercegprímás életéről szóló tárlatot egy rendkívüli tárlatvezetés keretében. A tavaly év végén átadott zalaegerszegi Mindszentyneumban jártunk. Képgalérával.

Minden alkalommal, amikor felkeresem a házat, megkérdezem az itt dolgozókat, megmozdult-e már valamelyik lépcsőkar – céloz Kovács Gergely, a Mindszenty Alapítvány munkatársa, Mindszenty bíboros boldoggáavatási eljárásának viceposztulátora arra a különleges architektúrára, ami az épületet jellemzi. A lépcsőház – kissé elvonatkoztatva, persze – hasonlít a Harry Potter filmek roxforti mozgó lépcsősoraihoz. A posztulátor azt is előrevetíti, hogy sétánk végén találhatunk egy Harry Potter regényekből származó varázsigét is.

A különleges túravezetés kezdetén Kovács Gergely megemlíti, hogy a ház és a kiállítás tervei hét évig készültek. Az épületet egy régészeti feltárás miatt újra kellett tervezni, az előzetes kutatás során ugyanis négyet is megtaláltak az egykori zalaegerszegi vár téglaégetőkemencéi közül. Az épületnek eredetileg nem szántak homlokzati ablakokat, ám a város kívánságára mégis terveztek nagyobb és kisebb nyílászárókat. A hatalmas aulában a grandiózus lépcsőház mellett helyet kapott a pénztár és egy kávézó, ezek közelében a mennyezeten neonbetűk formáznak meg egy-egy szót, amelyeket, ha összeolvassuk, Mindeszenty bíboros egy szép gondolatát kaphatjuk meg.

Az épületben több helyen visszaköszön az intézmény logója, amely egy nagy M betűből és egy keresztből áll, utóbbi egyenlő szárú. A kereszt utal a vértanúságra, továbbá arra, hogy hagyományosan a főpásztorok úgy írják alá a leveleiket, dokumentumaikat, hogy keresztet rajzolnak a nevük elé. A logóban azért szerepel arany színnel, mert ez a hitvallóságra utal. Amíg felsétálunk az emeletre, ahol a kiállítás kezdődik, gyönyörködünk benne, ahogy az épület homlokzatát borító lamellák visszaköszönnek a belső terekben is. A lamellák utalnak a bíboros fogságára, a metsző vonalakkal kiegészülve pedig a kereszténységre. Felérve az emeletre továbbra is a tágasság érzése, a terek varázsa hat ránk. És mindez később fokozódik!

„Szeretetet hoztam ide”

Mindszenty szigorú ember hírében állt, a legenda szerint, amikor még fiatal pap volt, a hívek azt súgták egymás között: „a padlásra jár nevetni”. Szigorúsága mögött nagy megfelelési, bizonyítási vágy húzódott, kezdi az egyedi tárlatvezetést Kovács Gergely, de személyisége, teszi hozzá, fokozatosan fejlődött az érzelmek kimutatásában vagy a szeretet gyakorlásában. Amikor XII. Piusz pápa püspökké választotta, azt kérte tőle: legyen atyaibb, amit komolyan is vett (mindez az életszentség kialakulása szempontjából szintén nagyon fontos volt). Ezért is került az első terem bejárata előtti falra egy híres mondata: „Szeretetet hoztam ide”. E gondolata sok beszédében megjelenik, különböző variációkban. Amikor a második világháború után végiglátogatta az országot, az egyik állomáshelyen például úgy fogalmazott: „Ha volnának itt, akik jöttömnek nem örülnének, szeretetet hoztam azoknak is”.

A kiállítás első termébe lépve népi gyűjtésből származó mindenszentek litániájának dallama hallható, Csehimindszent, vagyis Mindszenty bíboros szülőfalujának környékéről. Később egy lorettói litánia hangzik fel, amely szintén csehimindszenti gyűjtésből származik, az 1960-as évekből, megőrzője még ismerhette a kis Pehm Józsefet. Merthogy a bíboros eredeti családneve ez volt. Kovács Gergely szerint a Pehm valószínűlg a Böhm szóból származik, vagyis apai ágon a család német-cseh eredetű. A későbbi bíboros 1942-ben magyarosítja a nevét, hogy így is tiltakozzon a Magyarországon terjedő náci és nyilas eszmék ellen.

Kovács Gergely elmondja, a kiállítás megálmodói azért döntöttek a maga választotta név hangsúlyozása mellett, mert a kommunizmusban gyakran emlegették úgy a hercegprímást, hogy a reakciós Mindeszenty, a fasiszta Mindszenty. Mára szerencsére ez az attitűd eltűnt, manapság ha kimondjuk a bíboros nevét, csak őrá gondolunk, és senki másra, akár Pázmány (Péter), Deák (Ferenc) vagy Kossuth (Lajos) esetében.

Látható Kovács Borbála, a hercegprímás édesanyja, ami a családi köteléken túl azért érdekes, mert Mindszentynek nehézségei is voltak az anya-fiú kapcsolatában. Édesanyja kemény, céltudatos asszony volt, aki férjével együtt sokat várt az egyetlen fiúgyermeküktől. Sokat jelentett Mindszentynek, amikor sikerült kiváltania az édesanyja elismerését, ám ez segített neki a nehéz történelmi körülmények között is megállni a helyét, elviselni az élet ridegségét.

A terem egyébként két, jól elkülöníthető részre osztható: az egyik a személyes, emberi, családi, hivatáshoz, életszentséghez kapcsolódó rész, ami fehér falfelületen kapott helyet, míg a történelmi háttér sötét felületen tekinthető meg. A terem elejében Mindszenty zalaegerszegi, ultra katolikus apát-plébánosi, városi és megyei képviselőtestületi, a Zalamegyei Ujság főszerkesztői évei elevenednek meg.

 

 

A terem közepén egy keresztelő kút vonzza a tekintetet. Érdekessége, hogy az installációt a bíboros szülői házának kertjéből származó földből emelték. A földet összetömörítették egy a vályogtéglák készítéséhez hasonló, csak modernebb technológiával. Súlya egy tonna. A kút medencéjét aranyra festették, amelynek közepére a mennyezetről egy projektor vetít le két tenyeret. A két kézfej az áldó, osztó, szerető, keresztelő papi tenyeret szimbolizálja, és arra emlékeztet, amikor 1915-ben Mindszenty atya kezét pappá szentelésekor megkenték olajjal.

Ebbe a tengelybe helyezték el a Mária Magdolna plébánián megmaradt 19. században készült miseruhát is. Kovács Gergely elárulja: amikor berendezték a kiállítást, akkor vették észre, hogy a legközelebbi fényképen ugyanezt az ornátust (katolikus papok szertartási öltözete – a szerk.) viseli Mindszenty. 1948-ban, amikor hercegprímásként tért vissza Zalaegerszegre, szintén a helyi plébánia legdíszesebb ornátusát öltötte magára. Egy másik vitrinben a zalaegerszegi plébánia legértékesebb rokokó tárgyai kaptak helyet: feltámadt Krisztus szobor, ötvöstárgyak, kánontábla, valamint Mindszenty takarékosságára utaló, üzletben kapható monstancia (úrmutató).

Bíboros püspöki palástban

Ahogy haladunk előre az időben, úgy tárul elénk mind több és több érdekesség. Ilyen például az a fénykép, amelyen Mindszenty egyszerű hétköznapi ruhában, svájci sapkában, bajusszal néz a fényképész lencséjébe, aminek különleges oka van. Amikor veszprémi püspök lett, felelősségének érezte, hogy a nyilasokkal szemben fellépjen. Hogy miért? Szigorúan követte a katolikus egyház tanítását és a pápai útmutatásokat. Korábbi püspöke Mikes János is nagyon határozottan igazította útba Mindszentyt a zsidókérdésben, aki képviselte is ezeket az iránymutatásokat. Ennek talaján állva már 1944 nyarán leírta, elmondta nyilvánosan, hogy bírói ítélet nélkül megölni valakit nem nemzetvédelem, hanem gyilkosság.

Később a dunántúli főpásztorokat maga mellé állítva írtak egy memorandumot, amiben felszólították a nyilas kormányt, hogy fejezze be az ámokfutást, és legalább a Dunántúlt mentse meg a háborús borzalomtól. A feljegyzést személyesen adta át a miniszterelnök-helyettesnek, majd két hét múlva a nyilasok letartóztatták a mellette kiálló kispapokkal együtt. Tették ezt a nyilasok azért is, mert Mindszenty minden szentbeszédében, miséjében, nyilvános megnyilvánulásában ragaszkodott ahhoz, hogy az erkölcsi igazságot ki kell mondani akkor is, ha az veszélyes lehet rá nézve. Még a nyilas fogságban is tovább dolgozott, megalapította a Szent Margit plébániát. A kép akkor készült, amikor hamis útlevelet csináltattak számára, hogy megszöktessék, nehogy a nyilasok túszként magukkal hurcolják a visszavonuló német csapatokkal együtt. Erre végül nem került sor, az Isteni Megváltó Leányai soproni házában érték a szovjet csapatok.

A virágszőnyegeket és a templomi rózsaablakokon átszűrődő fényt egyaránt megidézve színesedik a tér megvilágítása, nem véletlenül: az érdekes fotóval szemközt hatalmas protokollfényképek láthatók, Mindszenty veszprémi püspökként, esztergomi érsekként, és római bíborosként, amelyeket archív képsorok egészítenek ki. Különlegesek is egyben, mert a negyvenes évekből kevés hasonló felvétel maradt fenn, Mindszenty püspökké szenteléséről és érsekké avatásáról egyaránt megtekinthető egy filmfelvétel. Előbbin Serédi Jusztinián hercegprímás is látható, amint bevonul az esztergomi bazilikába, a másik filmen pedig Mindeszenty esztergomi székfoglalása, majd a budapesti bemutatkozása követhető nyomon.

A legkülönlegesebb felvétel mégis talán a bíborossá kreálásáról fennmaradt filmrészlet, aminek kuriózuma, hogy XII. Piusz 32 bíborost kreált egyszerre, ezért a dokumentumnak nem az akkor legfiatalabb Mindszenty a főszereplője, de pár pillanatra azért a hercegprímás is feltűnik rajta a hátsó sorban, mutatja Kovács Gergely. A pápa azt mondta Mindszentynek: „Te leszel az első, akinek vállalnod kell a bíborszínnel jelzett vértanúságot!”

A protokolláris falon a kurátoroknak sikerült rekonstruálni Mindszenty teljes főpapi címersorát is. Érdekesség, hogy a bíboros egészen esztergomi kinevezéséig nem tudta, milyen címere volt családjának, ami azért lényeges, mert a kommunisták részéről sok bírálat érte állítólagos arisztokratizmusa miatt. A családi címert akkor kutattatta fel Esty Miklós, pápai világi kamarással. Amikor 1944-ben püspökké szentelték, Szent Margitot választotta címerképül (akit 1943-ban avatott szentté XII. Piusz pápa). A címer alatt látható a kinevezési dekrétum képe (a már készülő mobiltelefonra letölthető applikációban szerepel majd a teljes magyar fordítása is).

A kutatók jól ismerték Mindszenty bíboros-hercegprímási címerét, azt azonban nem, hogy használt-e érseki címert a bíborossá kreálása előtt. Egészen addig, míg egy esztergomi kiállításon elő nem került a 10-10 zöldbojtos (ma már 15-öt használnak a címerpajzs egyik és másik oldalán – a szerk.) címer.

Egy üvegszekrényben látható egy bíborosi palást is, aminek különleges története van. „A vitrinben látható gyönyörű moiré (vagy moaré – a szerk.) selyempalástot, az ún. ferraiolót Mindszenty soha nem viselte, azon egyszerű oknál fogva, hogy neki ilyen nem volt. Még veszprémi püspökként egy lila palástot viselt, azt sem csináltatta, hanem valamelyik elődjéét vettette elő magának. Ezt a köpenyt vitte át Esztergomba is, még a bíborossá kreálási ceremónia után is ebben készült róla a hivatalos fénykép. Mindennek az az indoka, hogy nem akart a második világháború után moiré selyempalástot készíttetni, az árát inkább a szegényeknek ajánlotta fel. Mi a tiszteletünk jeleként Rómában készíttettük el utólag ezt a bíborosi palástot” – fejti ki Kovács Gergely. Hozzáteszi, hogy a moiré (ami a víz fodrozódására vagy a fa erezetére hasonlító mintázatra hasonlít) ihlette meg az épület tervezőit, amikor a lamellás borításokat alkalmazták a múzeum kialakításakor.

Fekete, vörös, arany – a vértanúság időszaka

A következő falon olvasható az országfelajánlási imája, amit 1946-ban mondott el Székesfehérváron, s ami bekerült a fatimai magyar kálvária Szent István kápolnájának alapkövébe.

Ám a tér szűkül, sötétedik, épp úgy, ahogy a hercegprímás körül fogyott a levegő: folyamatosan kémlelték az esztergomi prímási palotát, az előtte elterülő téren egy zöldségárus is nyílt. Persze nem a zöldségkínálat jelentette a fő profilt: az ÁVO figyelte az épületet és a bíboros mozgását.

Elérünk az úgynevezett rágalomfalhoz, amelyen a Mindszenty ellen már 1946-ban elindult sajtóhadjárat egyes idézetei olvashatók. A hercegprímás erről így vall: „Az idők súlyossága, az ellenem mesterségesen szított támadások és állásfoglalások arra figyelmeztetnek, hogy immáron elközelgett az én órám, és ha én Mesterem arra talál méltónak, hogy felvegyem keresztjét, és kövessem Őt, szívesen teszem”. Kovács Gergely megállapítja: amikor Mindszenty elfogadta az esztergomi érsekké kinevezését, a vértanúságot fogadta el, s szerinte ez egyáltalán nem túlzás, hiszen ma már a forrásokból tudható, hogy a pápa előzetesen – követ útján – megkérdezte tőle: vállalja-e az esztergomi érsekséget és ha az élet úgy hozza, akkor a vértanúságot is. Mindszenty a naplójában egyébként hangot adott annak, hogy tudatában volt a saját hiányosságainak, túlzásainak, heves vérmérsékletének, mindannak, ami esetleg korlátozhatja a magas beosztás ellátásában. Végül mégis igent mondott a felkérésre. „Senkit nem kell idealizálni ahhoz, hogy a maga helyén tudjuk tisztelni, becsülni” – szögezi le Kovács Gergely.

Mindenesetre a kommunisták rágalmak sorával igyekeztek befeketíteni az alakját, ami a fél ország előtt sajnos sikerült is, igaz, a konzervatív oldalon szinte fanatikus tisztelete alakult ki. A bíborpalást mögé bújt „reakciós, ellenforradalmár, kapitalista, feudális népnyúzó, hazaáruló” jelőzhalmozás annak fényében különösen becstelen, hogy – mint láthattuk – Mindszentynek nem is volt bíborosi palástja…

Történészek kiderítették, hogy az 1948-as karácsonyi misét ő celebrálta, sőt a helyi hagyomány szerint december 26-i letartóztatását megelőző reggelen is misézett még. Mindszenty bizalma ekkoriban egyedül Istenre irányulhatott, hiszen szinte teljesen magára maradt az elkövetkező hetekben, hónapokban. Ezt idézi meg a következő terem, amikor eljött a kereszthordozásának pillanata.

Egy hatalmas kör alakú terembe érünk, ahol a vörös, a fekete és az arany dominál, a tér tengelyében a bíboros alakjával, amely Rieger Tibor máriaremetei és fatimai szobrának gipszmintája. A padló vörös, szimbolizálva a vértanúságot, a fal fekete, rajta grafikán megörökítve, amikor a bíborost letartóztatják (Vértanú Szent István napján), Mindszenty keresztútja, illetve szavai, gondolatai, amelyeket a kommunista kirakatperben az utolsó szó jogán fogalmazott meg. „Ma reggel ez az imádság jött az ajkamra: Uram, adj békét ezekben a napokban! Ezt a békét kértem az én egyházamnak, amelynek szeretetét elhoztam ide is. Ezt a békét kértem a magyar államnak, amely iránt való engedelmességemet megmutattam. S ezt a békét kérem a magam lelkének is”.

A per hanganyagába fülhallgatókkal belehallgathatunk a falra felszerelt készülékek segítségével, közben a tekintetünk egy cellára lesz figyelmes, ami megidézi a bíboros börtönéveit. „Senki nem tudta, hogy a Budapest közepén található Conti utcai ÁVH-s börtönben tölti a szabadságvesztését. Sokáig úgy tartották, hogy a börtönt lebontották, de 2017-ben rátaláltunk. Hamarosan egy eredeti Conti utcai priccs kerül majd a terem cellájába” – informál Kovács Gergely.

A cellában egyébként egy ágy és egy kicsi asztal áll csupán, utóbbin egy korporálé (ostyaabrosz), rajta két ostya. Utóbbival a billokációt (a katolikusok szerint a feltámadt Krisztus és néhány szent képes egyszerre két helyen lenni) szimbolizálják. Mindeszentyt kilenc hónapig nem engedték misézni a Conti utcában, mi több, az édesanyjával sem találkozhatott, csak félévente. A hercegprímás számára ez az időszak rendkívül keserves volt. Később kiderült, hogy Pio atya látogatta meg a börtönben, akivel együtt misézett, amihez a szerzetes elvitte a mise bemutatásához szükséges kellékeket. Mindszenty egy interjúban külön köszönetet mondott utólag Pio atyának, „mind természetes, mind természetfölötti segítségéért”.

Négy nap szabadság, húsz év számkivetettség

Átérünk az 1956-os forradalom korába, amikor kiszabadították a hercegprímást börtönéből; Mindszenty nagyon fontosnak tartotta, hogy a magyar nép szabadította meg fogságából. A gomblyukába tűzött kokárdát a mai napig őrzik, amit időszaki kiállításokon mutatnak majd be hamarosan. A négynapnyi szabadsága alatt rádióbeszédet is mondott, ennek egy részlete meghallgatható, továbbá kiállították azt a köszönőlevelet, amelyet az újpesti híveknek írt azért, hogy a kiszabadítására küldöttséget szerveztek. Ebben így fogalmaz: „Legyetek hűek egyházatokhoz, magyar hazátokhoz, és szívében rab főpásztorotokhoz”. A budai prímási palotát egy Turul löveg őrizte, melynek hatalmas, átvilágított fényképe világítja be a teret.

1956. november 4-én Mindszenty az amerikai követségre ment, ahol menedéket kapott; az ezt követő időszakból olvasható egy válogatás, milyen üzeneteket kapott a hercegprímás. Egy különös történetű asztalka is áll az üzentek és a bíboros fényképe előtt. A nácik készítették, az amerikaiak rekvirálták, majd amikor Mindszenty a követségre került és misét akart mondani, ezt az asztalt bocsájtották a rendelkezésére. Ez a bútor lett 15 éven át az oltárasztala. Az asztalt később egy ír férfi vitte hazájába, majd a rendszerváltoztatáskor egy pappal visszaküldte Magyarországra, azzal, hogy ez az asztal ide tartozik.

Innen nyílik egy félkör formájú toronyszoba, ami annak állít emléket, amikor 1971 szeptemberében elhagyva a budapesti amerikai követséget Mindszenty Rómába ment, ahol VI. Pál pápa tisztelete jeléül ajándékokkal halmozta el. Erre emlékezve került egy álló vitrinbe a szentatya bíborosi kabátja, amit a bíborosnak adott azzal, hogy „védje Bécsben a hűvös idő ellen”, tudván, hogy Mindszenty a császárvárosba tart.

Kiszélesedik a tér, ahol a hercegprímás négy éven át tartó emigrációs útjait követhetjük végig. Ami nem kevés, hiszen 180 ezer kilométert tett meg Kanadától Portugálián át Ausztráliáig. A falból több fiókot is kihúzhatunk, ezekben városkulcsokat fedezhetünk fel, amelyeket útjai alkalmával kapott ajándékba.

1975. május 6-án hunyt el a szentéletű főpásztor, akit Máriacellben helyeztek ideiglenesen nyugalomra. Él még az az irgalmas rendi testvér, aki gondozta a bécsi kórházban a bíborost, tudjuk meg Kovács Gergelytől, mint mondja, a közelmúltban is találkoztak vele Bécsben. Szent II. János Pál pápa határozottan kívánta, hogy a bíboros földi maradványai hazakerüljenek, később, amikor ez bekövetkezett, jelezte, hogy a sír előtt imádkozni akar Esztergomban. A jelenetről egy óriási fénykép tanúskodik. Itt található a riport elején megemlített Harry Potter „varázsige” is, a bíboros sírfeliratában ugyanis szerepel a cruciatus kifejezés – „a börtön keresztjét kellett vállalnia”, hangzik latinul a sírfelirat egyik mondata.

Mintha a mennyország felé tartanánk, fényárban úszó fehér folyosón érünk a kiállítás végére: a homlokzati lamellákon beszűrődő fény megvilágítja az ablaküvegre irt pápai és egyéb elismerő mondatokat, amik a padlón is kirajzolódnak. Szemben a szentéletű főpásztor kvázi síremléke található egy modern kápolnaszerű térben.

Szerző és fotók: Császár Tamás