Szent István király személye és tisztelete híd kelet és nyugat között, arra tanít bennünket, hogy nyugatra és keletre nézve is inkább azt keressük, amit összeköt bennünket más nemzetekkel – mondta lapunknak adott ünnepi interjújában Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára, egyháztörténész.
Írta: Császár Tamás
Milyen intézkedésekkel támasztható alá Szent István államalkotó szerepe, illetve milyen rendelkezéseivel szilárdította meg a kereszténységet, az egyház szerepét a fiatal magyar államban?
A honfoglalást követő időszakban a magyarság kereste a helyét új hazájában, a Kárpát-medencében és Európában. Az augsburgi vereség véget vetett a kalandozások korának, egyben jelezte: válaszút elé érkezett a magyarság. A kutatások jelen állása szerint Árpád fejedelem dédunokája, Géza tette meg az első jelentős lépést az inkulturáció, a beilleszkedés felé. Fontos jelzés volt, hogy fiának, Vajknak, a későbbi Szent István királynak is egy bajor hercegnőt választott feleségül. István felkészült államférfiként tudatos döntéseket hozott annak érdekében, hogy az új államalakulatot a keresztény hit és kultúra határozza meg, és ebben ő maga járt elöl jó példával. Maga is megkeresztelkedett, II. Szilveszter pápától koronát kért, szerte az országban püspökségeket és apátságokat alapított.
Milyen sors várt volna a magyarokra, ha István nem a német-római császár és a pápa felé orientálódik?
A történész számára az idő távlatából is mindig nehéz feladat arról gondolkodni, hogy egy másik döntés milyen következményekkel járhatott volna. Az azonban valószínűsíthető, hogy ebben az esetben a fiatal Magyar Királyság valamilyen módon a 962-ben létrejött Német-római Birodalom részévé vált volna – ahogyan erre a behódoltatásra egyébként Szent István halála után is kísérletet tett III. Henrik császár.
Bizánci érdekzónába kerülve milyen esélye lett volna a magyarságnak – államként – a túlélésre?
István király korában a keleti és a nyugati kereszténység még egységben voltak egymással, bár a kulturális és gondolkodásbeli különbözőségek akkor is jelen voltak. A szakadás 1054-ben következett be, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy inkább egy elszakadási folyamatról beszélhetünk, a világban csak később tudatosult ennek a dátumnak a fontossága. Értelemszerűen a kelet választása esetén kultúránk is nagy valószínűséggel ebben az irányban fejlődött volna tovább. István azonban nem szakította meg a kapcsolatot Bizánccal sem, velük is törekedett a jó viszonyra. A későbbiekben a Kelet-római Birodalom inkább saját problémáival volt elfoglalva, végül Bizánc 1453-ban elesett, az Oszmán Birodalom része lett, ma pedig Isztambul néven ismerjük és Törökország fővárosa. Keresztények ma nagyon kevesen élnek a városban.
Hogyan alakult ki István kultusza? Melyek e folyamat főbb állomásai?
Minden korban fontos volt – ahogy ma is lényeges – az alapító személye, akire fel lehet nézni, akiről nehézségek esetén is példát lehet venni. István király egyenesági fiú trónörökös nélkül hunyt el 1038-ban. A halála utáni éveket trónviszályok és újabb önkeresés határozta meg. E korszak lezárultával talán magától értetődő volt, hogy első királyunkat és művét mutassa fel követendő példaként a következő nemzedék.
Aki szentté avatta az államalapítót, az a Szent László, akinek nagyapját, Vazult, István vakíttatta meg. Mit jelent ez a magatartás a szentistváni életmű szempontjából?
Nagyon nehéz kihívás minden kor embere számára, hogy megértse más korok embereinek gondolkodását. Minden korszaknak – még ha közös bázis alapon is – megvannak a maga prioritásai, eszméi, útkeresései, amelyek sokszor nagyban különböznek a mieinktől. László király felismerte, hogy elődje, István műve, személyes életszentségének és életének példája adhat új lendületet és stabil jövőképet az országnak több évtizedes viszálykodás után.
A 18. századra vezethetők vissza nemzettudatunk gyökerei, amely nemzettudattól elválaszthatatlan a szentistváni országfelajánlás és a Regnum Marianum. Szűkebb pátriája, Kalocsa példáján keresztül miben mutatkozik meg mindez?
A török kor, az állandó háborúskodás a Magyar Királyság területén óriási pusztítást végzett. Egy példát említek: az István királynak koronát hozó Asztrik egyházmegyéje, Kalocsa kétszáz éven át lényegében címzetes érseki székként működött. 1526-ban Tomori Pál érsek meghalt a mohácsi csatamezőn, a következő főpásztor, Patachich Gábor, aki egyhámegyéje területén tudott élni, csupán 1733-ban érkezett Kalocsára. Ebben az évben Kalocsa alá tizenhét plébánia tartozott (ezek nagy részét is Buda visszafoglalása után alapították újra), míg ugyanitt Mohács előtt úgy háromszáz plébánia, azaz háromszáz virágzó település létezett. Talán nem mindig tudatosul bennünk, de ekkora hátrányt kellett ledolgozni a 18. században, és ebben a második honalapításban Szent István példája különös erőt adott. Ennek az élére állt Mária Terézia, aki augusztus 20-át nemzeti ünneppé tette, valamint ő hozatta haza a Szent Jobbot Budára Raguzából, a mai Dubrovnikból 1771-ben.
Fotó: Császár Tamás / civilek.info
Hogyan határozható meg a Regnum Marianumnak a helyzete Európában Szent István idején és napjainkban?
István királyunk egy önálló, szuverén államot hozott létre kelet és nyugat határán. Rengeteg belső és külső kihívással kellett szembenéznie annak érdekében, hogy műve létrejöhessen, azonban nem félt ezekkel a kihívásokkal szembenézni. Az általa elkezdett munkát vitték tovább az utódok. Árpád-házi uralkodóink igyekeztek jó kapcsolatokat ápolni Európa országaival, erre utalnak a dinasztikus házasságok is, amelyek a kor egyik legfontosabb diplomáciai eszközei voltak. Létrejött az a Magyarország, amely komoly geopolitikai tényező volt a középkori Európában. Az ősök hite, elkötelezettsége, odaadása és bölcsessége erőt adhat a ma élő utódoknak is a jelen kihívásai közepette.
Szent Istvánról régóta sok mindent tud a történettudomány: egyházi emberként mi a véleménye, lehet-e még újat mondani róla?
Úgy vélem, Szent István mindig tud nekünk újat mondani. Kétségtelen, a történettudomány is fedez fel róla még mindig újdonságokat, de ennél talán még fontosabb, hogy minden kor embere a saját szemüvegén keresztül olvassa újra a nagy király örökségét és kérdezze meg magától, milyen üzenete hordoz mindez a ma embere számára.
Szent István a keleti és nyugati kereszténységnek egyaránt szentje. Mit jelent Szent István a 21. századi kelet és nyugat közötti egyházi diplomáciában?
Szent István király személye és tisztelete híd kelet és nyugat között, arra tanít bennünket, hogy nyugatra és keletre nézve is inkább azt keressük, amit összeköt bennünket más nemzetekkel.
Milyen „brandet” jelent napjainkban, illetve jelent-e egyáltalán a magyar keresztény egyházaknak Szent István?
Nekünk, katolikusoknak nagyon fontos Szent István személye. Az egyetemes kalendáriumban benne van, így világszerte ünneplik őt. Mi, magyarok augusztus 20-án tiszteljük a személyét, ilyenkor ünnepi misékkel is megemlékezünk róla. Több egyházmegyénknek, számos templomunknak ő a védőszentje, ezek közül is kiemelkedik a budapesti Szent István Bazilika. Az ott tartott ünnepi szentmise, illetve az azt követő Szent Jobb körmenet nem csupán a katolikusok, de felekezettől függetlenül minden magyar kiemelkedő ünnepe.
Mit állítana példaként akár a papi pályára vágyóknak, akár a laikusoknak Szent István életművéből?
Szent István sosem veszítette szem elől a célt. Erős személyes hite, kitartása, akaratereje, továbbá az, hogy nem félt a nehézségektől és Istenben bízó lélekkel bátran, és sikerrel szembe mert nézni velük, mindannyiunk számára inspiráló lehet akkor, amikor azt kérdezzük magunktól: mire hív Isten, mi az én utam és képes vagyok-e járni rajta.
Milyen egyháztörténeti jelentősége van annak a momentumnak, hogy Ferenc pápa magyarországi látogatása során lerótta tiszteletét a szent király ereklyéje, a Szent Jobb előtt?
Mindnyájunk számára hatalmas öröm és egyben töltekezési lehetőség volt tavasszal a Szentatya, Ferenc pápa magyarországi látogatása. Szent István ereklyéje mellett többek között a következőt mondta:
„Ő, aki először bízta Isten anyjára a nemzetet, aki az evangéliumot elszántan hirdető térítő volt, kolostorok és apátságok alapítója, képes volt arra is, hogy mindenkit meghallgasson, és mindenkivel párbeszédet folytasson.”
Gesztusa, amikor megcsókolta a Szent Jobbot, azt jelezte minden magyarnak: időben, korokon és határokon át összeköt bennünket, egyben feladatot ad Szent István öröksége.
Fotók: Császár Tamás / civilek.info
