Demokrata Párt részéről egyre nagyobb nyomás nehezedik a Biden-kormányra, hogy a szélsőséges klímaváltozási retorikát végigvigye és egyes hírforrások szerint Joe Biden elnök készül is arra, hogy egy „klímavészhelyzetet” kihirdető rendeletet írjon alá, amely korlátlan időre felhatalmazást adna neki korlátozó intézkedések meghozatalára. Itt olyan ötletek jöhetnek szóba, mint például a gáz adagolása, az áramfelhasználás vagy a légi közlekedés korlátozása.
Mindezt Joe Biden az ENSZ Környezetvédelmi Programjával (UNEP) karöltve teszi, Az ENSZ honlapján már van is egy klímavészhelyzeti oldal (https://www.unep.org/climate-emergency), amely egyrészt kijelenti, hogy „A tudomány egyértelmű. A világ éghajlati vészhelyzetben van, és sürgősségi fokozatba kell kapcsolnunk.” Másrészt fel is sorolja, hogy melyek ezek a vészhelyzeti teendők:
(1) tudományosan megalapozott döntéshozatalt támogató élvonalbeli kutatások biztosítása;
(2) alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés támogatása;
(3) a közösségek képessé tétele a változó körülményekhez való alkalmazkodásra;
(4) az éghajlatváltozás mérséklésére és az alkalmazkodásra irányuló erőfeszítések finanszírozása.
A UNEP szerint az éghajlatváltozás elleni fellépés terén elért elégtelen előrehaladás miatt a társadalmak gyors átalakítása az egyetlen lehetőség.
Az amerikai ipari vezetők aggódnak a várható intézkedések miatt. Tim Stewart, a U.S. Oil and Gas Association elnöke például kijelentette, hogy a vészhelyzet kihirdetése „hatalmas és ellenőrizetlen hatalmat adna az elnöknek, hogy a kommunikációtól az infrastruktúráig mindent leállítson”, hozzátéve, hogy a klímakritikusokat cenzúrázzák „ha valaki nem ért egyet az éghajlati vészhelyzettel, elhallgattatják” – mondta az ipari vezető.
A klímavészhelyzet meghirdetése már a kezdetektől fogva, amióta Al Gore politikai programjának középpontjába helyezte, a nyugati eltorzult baloldal programja és az őrület sajnos Európa keleti felére is átterjedt. Nálunk például a magát zöld pártnak feltüntető LMP akar klímavészhelyzetet meghirdetni, és sajnos a kormányzati programokban is jócskán vannak olyan elemek, például a naperőmű kapacitás 12 000 MW-ra növelése, amelyek, nem csak kidobott pénzt, sőt gazdasági károkat, de környezetszennyezést is jelentenek. A nap- és szélerőművek ingadozó teljesítményét ugyanis ki kell egyenlíteni, amit vagy az atomerőművek visszaszabályozásával lehet elérni (ez a kifejezett gazdasági kár), vagy pedig pótlólagos gázerőművek és költséges energiatároló berendezések beállításával. Az idővel tönkremenő napelemek pedig veszélyes hulladékot eredményeznek.
ENSZ Környezetvédelmi Programjának vészhelyzet hirdetése azt mondja, hogy a tudomány egyértelmű választ adott a klímaváltozásra, holott csak azt érték el, hogy a más véleményt képviselő tudósokat elhallgattatták, a saját verziójuk pedig éjjel-nappal folyik az összes lehetséges médiából. Ez a hisztéria ugyanúgy el fog múlni, mint a hetvenes évek „új jégkorszak jön” hisztériája, ami azért jóval mérsékeltebb volt a jelenleginél.
A klímavészhelyzet és az egész klímahisztériának a legnagyobb kára, hogy megakadályozza a tényleges klímaváltozáshoz való alkalmazkodást. Nem nap- és szélerőműveket, hanem víztározókat kellene építeni és szárazságtűrő növényeket kinemesíteni. E mellett természetesen a felhasznált energiával, amennyire az ésszerű, takarékoskodni kell. Ezt el lehet érni például az épületek megfelelő szigetelésével, a helyi energiaforrások (geotermikus energia) felhasználásával és főleg tartós, javítható termékek gyártásával, mert akkor ugyanazt a szükségletet sokkal kevesebb energiával lehet kielégíteni, mint a jelenlegi „dobd el és vegyél újat” mentalitással.
Címlapfotó: MTI/AP pool/Patrick Semansky
