Az ország egyetlen politikai fesztiválján idén Orbán Viktor is tiszteletét teszi: az ország előtt álló feladatokról beszél augusztus 25-én, pénteken Tihanyban.
Az idei Tranzit fesztivál kiemelt témáiról, a Nyugat és Kelet közötti választási kényszerről, a konzervatív gondolat pillanatnyi helyzetéről beszélt a Kommentár főszerkesztője, a XXI. Század Intézet igazgatója.
Békés Márton elmondta: a Tranzit 2009 óta, amikor az év telén elindult, mindig ugyanaz és évről-évre mindig más. Ez különösen igaz a tihanyi négynapos nagyrendezvényre, amely jó félévtizede hasonló táncrend szerint működik, ám rendre aktuális tud maradni.
A fő tematika alapvetően hasonló: a Tranzit a közösségek közösségeként szerveződve a független, szuverén, magabíró Magyarország megteremtésének gondolati-gyakorlati színhelye. A pontos tematika persze negyedévről-negyedévre és évről-évre módosul: most például különösen élesen vetődik föl a háború vagy béke és a Nyugat és Kelet kérdése.
„Szándékosan fogalmazok az előbbi ellentétpár kapcsán vagylagosan, az égtájak tekintetében viszont mellérendelően” – mondta Békés Márton, hozzátéve: ehhez kapcsolódnak a kisebb témacsoportok, mint amilyenek a gazdaságiak, kül- és belpolitikaiak, vagy a 21. század első harmadában végbemenő folyamatok, például a küszöbön álló világrendszerváltás és a kulturális szuverenitás.
„Az elmúlt években a tihanyi Tranzit gondolatexpóként működött, idén augusztusban ehhez egy politikai fesztivál minden izgalma társul. Jó lesz” – ígérte Békés.
A Tranzit programjáról elmondta: a délelőtti miniszteriális szintű előadások és az ebéd utáni belpolitikai viták nagyon érdekesnek ígérkeznek. „Bár, hogy őszinte legyek, annyira rossz szellemi és személyi állományt tapasztalok a túloldalon, hogy kevés intellektuális izgalmat remélek egy-egy ellenzéki szereplő ringbe szállásától. Mégis, edzésben kell maradni, és a mieinket is folyton meg kell győzni. Örök optimista vagyok: még a legnagyobb momentumos baromság hallatán is megszülethet bennünk egy-egy jó ötlet”.
Békés Márton szerint muszáj vitatkozni, ki kell próbálni az érveket, hiszen az ökölvívásban is fontos része az edzéstervnek az árnyékolás és a lövész tudása is a lőtéren csiszolódik.
„Tihanyban biztosan nincs buborék, ugyanakkor magunk között vagyunk, egy-egy kritikai hang vagy belső vita mindig előfordul, és ez így helyes. Amíg ez javító szándékú, nem individuális csillogás, hanem közösségi szándék vezeti, s nem marad meg a vaktában való személyeskedés szintjén, addig jó és fontos, mert minket épít”.
A XXI. Század Intézet igazgatója szerint itthon változóban van a kulturális hegemónia szerkezete, amelyhez az elmúlt 12-13 év kormányzati erőfeszítései és az önkéntesen működő szervezői, értelmiségi munka is hozzájárult. „Évről-évre figyelem például a júniusi Könyvhét felhozatalát, és azt tapasztalom, hogy a nemzeti-konzervatív oldalon kétszer-háromszor több – jó értelemben vett – ideológiai munka születik, mint a kozmopolita-progresszív térfélen, a minőségről nem is beszélve. A polgári-jobboldali alapítványok, agytrösztök, könyvkiadók, folyóiratok, rendezvények és tehetséggondozás több tudást, jobb eszméket és alaposabb ismeretet termel, mint a baloldali-liberális közeg, amely már szinte csak az irodalmi végvárait védi. Ez két dolgot jelent számunkra: sok alázatot és még több munkát”.
Orbán Viktor a 2018-as tusnádfürdői beszédében szólt a rendszer és a korszak különbségéről, előbbit politikai működésnek, struktúraegyüttesnek tartva, utóbbit pedig a lehető legszélesebben értelmezett kulturális tartalomegyüttesként fogva föl. Azóta évről-évre minden nyáron megvívja a balliberális értelmiség a maga kis szezonális kultúrharcát, aztán ha kinyaralták magukatToszkánában, szeptembertől visszatérnek Pestre és ugyanott folytatják, ahol abbahagyták.
Volt év, amikor az idézett Orbán-beszéd, volt, amikor a CEU vagy az MTA utóvédharcai vagy éppen az SZFÉ-s küzdelem előhangolása foglalta le őket, idén pedig a Libri – teljesen normális és nem is most kezdődött piaci folyamatot jelentő – adás-vétele volt az apropó.
Emellé társultak az olyan mikroügyek, mint a ferencvárosi padfestés és a törvényi kötelezettségnek eleget tevő könyvfóliázás, de valóban szerettek volna nagyobb ügyet kreálni a főigazgató-választásokból is. Röviden tehát az a válaszom a kérdésre, hogy ebben az országban kultúrharcot a baloldali-liberális értelmiség folytat, mi viszont egy saját nemzeti kultúráért küzdünk.
Ez nem pártkérdés, vagy jobb–bal ügy, mert ha mi sikert érünk el, akkor a következő ezer évben is lesznek magyarul író-olvasó emberek. A miénk történelmi feladat, nem egynyári sláger – szögezte le Békés Márton.
