A román állam visszaperelte az épületet a Római katolikus Státustól, most meg cinikusan hagyja szétrohadni.

Művészettörténeti, építészettörténeti és történelmi szempontból is rendkívül jelentős műemlék a Maros megyei Radnóton található, reneszánsz kori Rákóczi-kastély, amelynek állapota rohamosan romlik, amióta 2020-ban visszakerült a román állam tulajdonába.

Az épületegyüttes jelenlegi tragikus, pusztuló állapotára Kiss Lóránd restaurátor, műemlékvédelmi szakember hívta fel a figyelmet. A Krónikának Kiss Lóránd és Kovács Zsolt művészettörténész, a Babeș-Bolyai egyetem oktatója is úgy értékelt: sürgősen tenni kellene valamit a kastély megmentéséért, amíg még nem késő.

Rendkívül romos állapotba került a román állam tulajdonában lévő, a Maros megyei Radnóton található, 16. századi Rákóczi-kastély – hívta fel a figyelmet Kiss Lóránd restaurátor, műemlékvédelmi szakember. Kiss Lóránd, aki a közösségi oldalon fotókkal illusztrált bejegyzést közölt a műemlék elkeserítő állapotáról, a Krónika megkeresésére kifejtette, hogy amióta az épületegyüttes 2020-ban a román állam tulajdonába került, szisztematikus műemlékrombolás zajlik: folyamatosan bontják és hordják szét valakik a kastély elemeit.

„Azért szólaltam meg a nyilvánosság előtt, mert műemlékvédelmi szakemberként szívügyem, hogy a kastély ügye mozduljon ki a holtpontról. Gyakorlatilag az egyik leginkább épen megmaradt erdélyi reneszánsz várkastélyról van szó. És oda jutott, hogy a 21. században, amikor olyan világot élünk, hogy egy galamb leszáll egy térre, és már posztolják az emberek az interneten, lehetséges, hogy az épületet valakik darabról darabra széthordják: ez történik most Radnóton”

– hívta fel a figyelmet Kiss Lóránd.

Kifejtette, tragikus, hogy tíz méter hosszú, 30 centi átmérőjű gerendákat vágnak le, hordanak el: és ezt nem lehet szekérrel vagy más fapados módszerekkel lebonyolítani. Az északi szárny tetőzetének körülbelül kétharmada beomlott, az összeomlott tetőszerkezet cserepei a földszinti boltozatokat terhelik, helyenként látható a bontásból származó, szállításra előkészített faanyag.

„Tehát itt egy – finoman fogalmazva is – cinkos érdektelenség sejthető a tulajdonos részéről. Világosan követhető, hogy ez a rombolás, bontás szisztematikusan, célzottan zajlik: először kitépték az ablak- és ajtótokozatokat a földszinten, aztán ugyanezt megtették az emeleten, aztán elkezdték szétvágni a tetőszerkezetet úgy, hogy levágták a kötőgerendákat – ezekhez olyan eszközök kellenek, hogy mondjuk két segélyre szoruló ember nem tudja végrehajtani kézi szerszámmal”

– ecsetelte a restaurátor.

Kifejtette, az egyik szárny tetőszerkezete már beomlott, és idő – mindössze hetek-hónapok – kérdése, hogy megomlik a többi szárny és a többi tetőszerkezet, ugyanis a kötőgerendákat mind elvágták és a hó, a szél miatt nem fog majd kitartani az épület. Kérdésünkre a restaurátor azt is elmondta, hogy a jelenlegi állapotban még menthető lenne a kastély, de az állapota elkeserítően tragikus.

„A román államnak, amely visszaperelte az ingatlant a Római katolikus Státustól, arra is gondja kellene legyen, hogy vegye kezelésbe, törődjön azzal, amit visszaperelt. Azt nem tudni, hogy ez a rombolás szándékos, avagy gondatlanság miatt történik, viszont az kétségbeejtő, hogy miként válunk a 21. században emlékezet nélküli országgá”

– fogalmazott Kiss Lóránd.

Kihangsúlyozta, a radnóti kastély pusztulásának esete nem egyedüli eset, hiszen csak az Aranyos és a Maros völgyén végigmenve több pusztuló műemléket is lehet látni: rommá vált az aranyosgerendi kastély az utóbbi tizenvalahány évben, de hasonló állapotban van a kerelőszentpáli kastély – és ez a három műemlék csupán kis területen, ötven kilométeres körzeten belül található.

„Ráadásul jól látható, tehát nem eldugott helyen vannak, naponta látják az ott elhaladók, tehát azt se lehet mondani, hogy feledésbe merültek volna.”

„Az aranyosgerendi és a kerelőszentpáli műemléket visszakapták ugyan a tulajdonosok – de más kérdés, hogy milyen állapotban” – emlékeztetett a restaurátor. A radnóti kastély közelmúltjáról szólva felelevenítette, hogy az MS-II-m A 15705 azonosító szám alatt nyilvántartott műemlék 2003-2020 között visszaszolgáltatási per tárgyát képezte a román állam és a Római katolikus Státus között. 2012-ben gondatlanság miatt leégett a kastély két tornyának a fedélszerkezete, a két torony fedélszerkezetét a római katolikus egyház kezdeményezésére és szakemberek önkéntes segítségével újjáépítették, a munkálatokat a budapesti Teleki László Alapítvány finanszírozta. A román állam a radnóti önkormányzaton keresztül hallgatólagos hozzájárulását adta a munkálatokhoz.

„Ezt azért tudom, mert többed magammal szakemberekként önként besegítettünk ebbe a munkába. Mindezek után a műemlék jogos tulajdonosa, az állam két év alatt annyira nem volt képes, hogy az őrzését megoldja. Ha létezik felelős, az a román állam, ha pedig nincsen felelős, akkor nem létezik a román állam”

– mondta a szakember.

Kovács Zsolt művészettörténész, a Babeș-Bolyai egyetem oktatója is úgy értékelte, hogy rendkívül fontos erdélyi műemlék a radnóti kastély épületegyüttese, ezért tragikus az, ami jelenleg tapasztalható.

„Alapvetően azért fontos, mert az erdélyi reneszánsz építészet egyik kiemelkedő emléke a radnóti kastély, amelyet több korszakban építettek ki a mai formájára. A négy sarokbástyás szabályos alaprajz Bethlen Gábor építkezéseihez kötődik, tehát Bethlen korában nyerte el a mai kinézetét – legalábbis az alaprajza szintjén. Jellegzetes késő reneszánsz alaprajz, ami egészen az itáliai reneszánsz építészetig visszavezethető: a nagy itáliai építészek találták ki”

– emelte ki a művészettörténész. Hozzáfűzte, a kastélynak azért is óriási a jelentősége, mert Bethlen Gábor fejedelem építkezéseinek ez az épület az egyik viszonylag – legalábbis eddig – jó állapotban fennmaradt emléke, benne számos reneszánsz részlettel: faragott kőkeretek, vagyis kőből készült ajtó- és ablakkeretek, nagyon szép boltozattartó konzolok, falképes dekoráció a reneszánszból.

„Utóbbiakat csak épp azonosította a kutatás, pontosabban Kiss Lóránd, de alaposabban még nem is kerültek feltárásra. Plusz sosem volt kutatva a falréteg, tehát tulajdonképpen az egykori fejedelmi kastély számos más, akár falképes részlete, más részletei lehetnek még feltáratlanok. Az épület jelentőségét az is emeli, hogy hát nemcsak Bethlen Gábor építkezett itt. Az 1640-es évek végén a fejedelem halála miatt az ő építkezései abbamaradtak, ezeket aztán II. Rákóczi György folytatta. Tehát tulajdonképpen a 17. század egyik legjelentősebb fejedelmi építkezése volt a radnóti kastély”

– fejtette ki Kovács Zsolt.

Emiatt hatalmas felkiáltójel a pusztulás, hiszen Erdély-szerte is ritkaságnak is mondható a viszonylag épen maradt várkastély, amivel a román állam tulajdonosként a jelek szerint egyáltalán nem törődik.

„Az épület művészettörténeti jelentősége az építészettörténeti vonatkozások, és akár a falképek miatt is hatalmas. Emellett szimbolikus jelentősége is nagy, hiszen Erdély aranykorának, a XVII. századi fejedelemség korának fontos, ráadásul fejedelmi kastélya volt, ahol megfordult Bethlen Gábor és a Rákócziak is ehhez a kastélyhoz kötődnek. Azért is fontos ez a figyelemfelhívás, mert azt láthatjuk, hogy az ebből a korszakból származó erdélyi kastélyok közül sajnos vannak már menthetetlenek”

– mondta a művészettörténész.

Példaként említette a fehér megyei Alvincen található, teljesen romos állapotban lévő kastélyt.

„Az alvinci is pontosan ugyanilyen szabályos alaprajzú, az elmúlt fél évszázadban, a ’70-es években még tető volt rajta, ma már nem lehet megmenteni az épületet. Tehát azért fontos Kiss Lóránd figyelemfelkeltése, mert a radnóti kastély még gyors beavatkozással megmenthető. Lépéseket kell tenni, hogy ne omoljanak be a tetők. Alapvetően itt az önkormányzatnak kellene lépnie, vagy a román államnak. Ha nem lépnek, a kastély egy része menthetetlenné fog válni”

– hangsúlyozta a művészettörténész.

Forrás és további képek: KrónikaOnline