Óh, irgalom atyja, ne hagyj el! Zokogjon és átkozódjon minden lélek, rázza öklét és ordítson elkeseredésében mindenki, gyászoljon a nemzet! Rettenetes dolog történt, amit túlélni is csak keserves könnyeket ejtve lehet, mert a Nagy színművész nem kapott meg egy szerepet.

Ez olyan végtelenül szomorú! Állítólag, réges régen, a zord idők hajnalán egy Geszti Péter nevű tisztességes, kormányellenes egyén filmet akart produkálni. Állítólag Andy Vajna Filmalapja, biztosan elájulva a Geszti group által benyújtott forgatókönyv nagyszerűsége láttán, megszavazta a kért támogatást, ám jött az új despota vezetés, és állítólag leszóltak. Hogy nem lesz zsozsó, ha a gigantikus tehetségű Nagy kapja a főszerepet. Mit tehetett szegény Petykó? Lemondott a színészzseniről és elkészült a nagy mű, igen.

Bizonyára hangos, zajos sikert hozott a „Szia, életem!” című eposz, csak én nem hallottam, mert romlik a hallásom. Ma sem tudnám, hogy volt ilyen film, ha Geszti urat a marcangoló önvád rá nem veszi, hogy vallomást tegyen és közhírré kürtölje, ő is és a Nagy művész is a gonosz despoták áldozata, akik nem szívelik a Nagy Művészt és letiltják. Ó, irgalom atyja, ne hagyj el!

Tegyük fel, hogy valóban leszóltak. Őszintén szólva én nem hiszem, de tegyük fel. Vajon ki szólt le? Ha már belevágott Geszti úr ebbe az akcióba, meg ne álljon, nevezze meg az illetőt. Akkor persze nem lehetne ködösíteni, rejtélyeskedni, a kormányra terelni a gyanút, mert ha valaki Magyarországon azt állítja, hogy „leszóltak” neki, zsigerből a hatalom csúcsán lévőkre gondol mindenki. Ez lenne a célja a nagyon megkésett és érdekes módon most aktuállisá vált „mea culpa”-nak?

Az önvallomáshoz Perintfalvi Rita, a magyar kormány nagy barátja és az egyház alázatos híve fűzött felháborodott gondolatokat és egyéni bosszút fogadva azt a rettenetes döntést hozta, hogy egy évig nem néz meg semmit Geszti Pétertől.

Én már több éve nem nézek meg semmit Gesztitől, de nem azért, mert haragszom rá, hanem mert nem érdekel. Tehetséges szövegfabrikálónak tartom, ez nem is kétséges, de ennél semmivel sem több. Ez is nagy dolog, nem mindenkinek adott a Jóisten ekkora tálentumot, és ezzel Geszti élt is, ami dícséretes. Persze élt minden „adóoptimalizálási” lehetőséggel is, amikor még létezett a kata. Mihelyt megszűnt, szomorú szívvel jelentette be, hogy kész, ennyi volt, fel kell számolja a vállalkozást, amiből katázva 2022-ben szerény 71 milliós osztalékot vehetett ki. Igaza van, ha teheti, tegye, éljen a lehetőségekkel, csak ne zokogjon sanyarú sorsa felett. Az pontosan annyira nem elegáns, mint a lé érdekében lemondani egy főszereplőről.

Bár azt sem értem, miért akkora veszteség, ha egy önmagát hatalmas színésznek gondoló, de nem szerepeivel, hanem politikai hisztijeivel ismertté váló egyén nem játszhat el valamit. Tudom, hogy a véleményem csak az enyém, nem kell osztani, de én bizony nagyítóval kutatva sem találom azt a mindent felülmúló tehetséget. Biztosan csak én vagyok így vele, ahogy azzal is, hogy a Nagy Művész nagy pénzért eljátszott magyar nemesi figurája egy jó film szürke szerepének bizonyult. Csak azok az indulatok hiányoztak az alakításból, amelyeket viszont minden esetben produkál, ha a magyar kormányt vagy a keresztény-konzervatív oldalt kell gyaláznia.

Perintfalvi Rita természetesen leborul a Nagy Művész nagysága előtt, hiszen a csepűrágó nem gyáva és „nem hajlandó becsicskulni”. Így igaz, nem csicskul, viszont gátlás és lelki furdalás nélkül teszi zsebre a diktatúrától kapott manit. Ez nem csicskulás, hiszen függetlenül a jó kis apanázstól, teljes mellszélességgel gyalázkodik tovább. Vagy nem ismeri a mondást, vagy nem érdekli, hogy nem illik oda piszkítani, ahonnan enni kapunk.

Nem kötelező szeretni azt a kormányt, amelyiknek köszönhetően jól élhetünk, sarat dobálni rá azonban undorító dolog. Lehet csendben is gyűlölködni.

Úgy sajnálom, hogy Geszti „csicskulása” éket vert három ilyen nagyszerű alak közé, de kétségem sincs, ki fognak békülni. Egy a jelszó, egy a zászló, a közös gyűlölködés erős összetartó kapocs.

Szomorú lenne, ha a mocskolódást ezen túl magányosan kellene folytatniuk.

Szerző: Ifj. Tóth György

Címlapkép: Nagy Ervin / MTI Fotó: Mohai Balázs