Bródy Jánost az átkosban sokan kedveltek azért, mert dalaival egyfajta finom, cizellált rendszerellenességet képviselt. Aztán kiderült az igazság…
Ugyanez mondható el Koncz Zsuzsáról, vagy a nemzet első számú humoristájáról, Hofi Gézáról is. A rendszerváltás után viszont lassan lepergett a téglákról a „demokrata” máz.
Olyan kordokumentumok láttak napvilágot, amelyek az említett művészekről kialakított képet kissé – vagy nem is kissé – árnyalták.
Kiderült, hogy a rendszer lelkes kiszolgálói és egyben kegyeltjei voltak, akik ha eljátszották a szerepüket, akkor kiskirályok módjára pöffeszkedhettek abban a rendszerben, amelyet „karakánul” kritizáltak.
Kiderült, hogy ők bizony csak a kádári gulyáskommunista rendszer tartozékai voltak, a totalitárius gépezet kulcsalkatrészei, a szelepek.
És azok is maradtak. Hofi ugyan már nincs köztünk, de a másik kettő közéleti ténykedése ennek ékes bizonyítéka.
Bródy legutóbb például azt találta mondani, hogy ha a állami rádió nem játssza le a szerzeményét, az egyet jelent a diktatúrával.
Az alábbi videóból viszont kiderül, milyen volt a valódi diktatúra, és az is, hogy Jánosunk miként tett hitet mellette. Érdemes megnézni!
„… Bródyról azt írták, ezzel Júdássá változott. Erős szöveg, de talán van benne valami.”
– írja Petrovics Kinga a Facebookon.
Mi pedig tegyük hozzá, hogy kutyából nem lesz szalonna…
Kiemelt kép: Képernyőfotó
