Igen, ez ma Brüsszel, bár én inkább az egykori Moszkva leheletét vélem érezni…

De jó nekünk! Sokáig csak tévelyegtünk, más szóval szörföztünk a neten, keresgéltük a híreket vagy éppen álhíreket (mert ha meg is lepem olvasóinkat a kijelentéssel, vannak ilyenek), válogathattunk közöttük tetszésünk szerint. Ha pedig mindenki azt csinálja a közösségi térben, amit akar, vége a világnak.

Tévedés ne essék, magam is undorodom a szándékosan terjesztett hazugságoktól, de valahogy úgy vagyok vele, mint Voltaire (vagy nem ő, hanem a róla író Evelyn Beatrice Hall), azaz: „Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de életem végéig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.” Ha akarod, mondjad, hazudj csak egészségeseket, majdcsak lebuksz vele.

Tehát: keresztény-konzervatív létemre maga vagyok a liberális gondolat.

Nem így a liberálisnak mondott despoták. Itt van nekünk ez az agyhullám virtuóz, bizonyos Thierry Breton, aki az Európai Bizottság belső piacért felelős biztosa, aki kötelességeinek sorába betuszkolta az álhírek terjesztése elleni harcot is. Tulajdonképpen igaza van, hol másutt terjesztenének annyi álhírt, mint az Európai Tanácsban vagy Parlamentben? Azokat bizony üdvös lenne kigyomlálni – az uniós gyomkertből. De Breton úrra nem jellemző, hogy a saját kertjében munkálkodna, jobban szeret idegen (például magyar) udvarokba szemetet dobálni.

Ez az alak, akinek, ha megölnek, se tudom, mi köze például a magyar jogállamisághoz, szóval ez a pofa járt nálunk egy évvel ezelőtt, hogy ellenőrizze, kellő szorgalommal hajtjuk-e végre a 17 pontos, azóta újabb és újabb pontokkal megtoldott brüsszeli diktátumot. A tényfeltárásban olyan szervezetek siettek segítségére, mint a nevével ellentétben átláthatatlan Transparency International Magyarország, az állítólag korrupcióellenes, de a balliberálisok több mint 4 milliárd forintnyi guruló dollárja helyett Bayer Zsolt feleségét vizsgálgató K-Monitor és a magyar kormánnyal oly nagyon szimpatizáló, a covid-járvány idején a védelmi intézkedések ellen fellépő, az illegális migráció és az LMBTQ mozgalom mellett kiálló Magyar Helsinki Bizottság. Ők aztán úgy feltárták a tényeket, hogy belegebedünk.

Breton úr egy évvel ezelőtt azt állította, hogy ha Magyarország végrehajtja az EB 17 pontos követelését, több igényük már nem lesz velünk szemben.

Nos, idézném Mihail Bulgakov örökbecsű művét, a Mester és Margarita című alkotást, annak is azt a részét, amikor a moszkvai Varietészínházban megtartott szeánszon Bengalszkij konferanszié kijelenti, hogy a Messire (Woland, azaz a Sátán) elragadtatását fejezte ki. Az idézet így szól:

„Ez az ember hazudik! – jelentette ki jó hangosan a pepita segéd, hogy a színházban mindenki meghallotta, majd Bengalszkijhoz fordult:

– Gratulálok, polgártárs, a jól sikerült hazugságához!”

Mi is gratulálhatunk Breton havernak, bár a hazugsága a mi szemszögünkből nézve nem nagyon nevezhető jól sikerültnek. Mert a 17 akármit követett még 22, majd ki tudja már, mennyi.

Na, ez az az álhírterjesztés, amivel Breton úrnak le kellene számolnia.

De nem, őméltósága sem a saját, sem az Unióban rólunk terjesztett álhírekkel nem foglalkozik, helyette dörgedelmes levélben ugrik Elon Musk torkának, mert szerinte a Twitteren (ami most már X) elharapódzott az álhírgyártás az palesztinok Izrael elleni bestiális terrortámadásával kapcsolatban. Ami, ugye, skandalum, veszélyezteti a világbékét, úgyhogy tessék nekilátni a cenzúrázásnak, különben jön a retorzió, a pénzbírság, vagy akár az, hogy elérhetetlenné teszik a platformot.

Igen, ez ma Brüsszel, bár én inkább az egykori Moszkva leheletét vélem érezni. A szovjet kommunista párt utasítgatott és fenyegetőzött ugyanígy. Igaz, ott a renitensek általában a börtönben végezték, rosszabb esetben agyonverve egy árokban, itt azért még nem tartanak Bretonék. Még nem.

Elon Musk persze nem az a legény, akit Moszkva, helyesbítek, Brüsszel utasítgathat.

Az X-en egy bejegyzésben reagált az ukázra, kérve, közöljék, mely bejegyzések „sértettek törvényt”, de válaszul csak annyit kapott, hogy most rajta a sor, bizonyítsa, hogy cselekszik.

Nézd már, hát nem tiszta bolsevik megoldás? Megvádolom, de semmit sem bizonyítok. Bizonyítson az, akit megvádoltam.

Elképzelem a beszélgetést (ha Musk egyáltalán beszélgetne a Breton nevű alakkal):

Breton: Azonnal törölje az álhíreket és tiltsa ki a platformról a terjesztőket!

Musk: Oké, de mondja meg, melyik álhír és melyik nem!

Breton: Álhír az, amelyik nem valódi.

Musk: És melyik nem valódi?

Breton: Az, amelyik álhír.

Musk: Aztán hogy a nyavalyába tudnám, melyik nem valódi?

Breton: Tudja azt maga, ne is tagadja.

Musk: Nem tudom.

Breton: Bizonyítsa be, hogy nem tudja.

Mellesleg az ötvenes évek gyakorlata ÁVH-stól, népbíróságostól ezt a módszert alkalmazta.

Nem a vádlónak, hanem a megvádoltnak kellett (volna) bizonyítania, hogy valamit NEM követett el.

Hiába, ez az Unió egyre jobban hasonlít „azokra”. A Tanú című film börtönőrének szövegét átigazítva: (az eredeti: „A gombócot is megzabálta, a bort is megitta, ki se végzik, dohányt is kap, egy brancs maguk, ne is tagadja!”) Az igazságot is meggyalázza, vizet prédikál és bort iszik, le se váltják, dohányt is kap (meg az elvtársai is), egy brancs maguk, ne is tagadja!

Talán ideje lenne megalakítanunk a saját tényfeltáró szervezeteinket és komoly aggódásba kezdenünk az Unió és vezetői hitelességét illetőleg.

Ja bocs, azzal már elkéstünk, kár aggódni olyasmiért, ami régen nem létezik.

Kiemelt kép: Thierry Breton | Julien Warnand/EPA-EFE