Elfogadhatatlan, hogy mindenféle manipulatív eszközzel a piaci szereplők azt a látszatot próbálják fenntartani, hogy egy termék nem lett drágább, miközben az ár-érték arány változása miatt igenis drágult.

A legutóbbi Civil Akadémia némileg rendhagyóra sikeredett, tekintettel arra, hogy az eredeti előadó, G. Fodor Gábor egy sajnálatos sportbaleset miatt nem tudott eleget tenni a meghívásnak, ám a „beugró páros”, Boros Imre közgazdász és György László közgazdász, kormánybiztos sem okozott csalódást az érdeklődőknek. Különösen izgalmas része volt beszélgetésüknek annak taglalása, hogyan küzdhető le a kiemelkedően magas magyarországi infláció.

György László erről így vélekedik:

Az elmúlt 13 évben, amióta az Orbán kormány vezeti az országot, minden évben növekedtek a reálbérek és aki maga is tett érte, dolgozott, képezte magát, gyakorlatilag minden évben előbbre tudott lépni. Ez az első év, amikor az infláció felfalta ezt a lehetőséget. Ezért most az elsődleges a küzdelem az inflációval szemben folyik.

Ugyanakkor olyan „ügyes” megoldásokkal is meg kell küzdeni, mint az úgynevezett zsugorinfláció.

Ez azt jelenti, hogy egyes termékek ára nem változik ugyan, de a tartalom egyre kisebb.  Az ilyen manipulációt jól példázza egy, még az ötvenes években született anekdota. Eszerint Marosán elvtárs szemére vetette valaki, hogy megígérték, nem lesz drágább a zsömle. Nem is lett, viszont sokkal kisebb, mint volt.

Erre Marosán elvtárs így válaszolt: Nem a zsemle lett kisebb, hanem a szátok nagyobb, elvtársak.

Elfogadhatatlan, hogy mindenféle manipulatív eszközzel a piaci szereplők azt a látszatot próbálják fenntartani, hogy egy termék nem lett drágább, miközben az ár-érték arány változása miatt igenis drágult. Úgyhogy várhatóan ezzel kapcsolatban is intézkedések várhatók, csakúgy, mint a gazdasági növekedés helyreállításával kapcsolatban is. Az infláció elleni fellépésben nagy szerepe van az árfigyelő rendszernek és a rejtett áremelésre is felhívjuk a figyelmet.

Boros Imre az inflációt kissé más irányból, pénzügyes szemlélettel közelítette meg:

Az infláció általában is gond, a magyar infláció meg különösen az, ezen belül is az élelmiszerek áremelkedése. Semmiféle észszerű magyarázat nem található arra, hogy Magyarországon az élelmiszerek inflációja miért volt duplája a németnek. Ezt a jelenséget én a lázhoz hasonlítanám. A láz valamilyen bajt jelez, a megszüntetése érdekében fel kell tárni, hogy mi okozza. Ez a helyzet az inflációval is.

Én három tényezőt említenék: a bankrendszer, az energetikai, főként az üzemanyag ellátás és a harmadik, ami látszólag kisebb jelentőségű, de makacsul itt van már velünk vagy 60 éve, ez a zöldség és gyümölcs piac monopolizált helyzete.

Ezekkel kell megbirkózni, mert ha az inflációs nyomás nem megy le, akkor a kamatok se akarnak lefele menni. Hiába próbál a Nemzeti Bank bármit tenni, egymaga nem tudja lejjebb húzni az inflációt.

Nézzük a bankrendszert!

Még a rendszerváltás után nem sokkal az Antall kormány konszolidálta a bankrendszert, vagyis a tőkével nem rendelkező bankokat feltőkésítette. Erre jöttek a szocialisták és Surányi György, szinte ingyen odaadta a külföldieknek a bankokat, ma se tudjuk, hogy mennyi volt a vételár. Ráadásul a bankárok szépen megbeszélték, mik lesznek a szolgáltatási költségek, amik a mai napig elég magasak. Mennyibe kerüljön a pénzfelvétel, az átutalás, mekkora legyen a betéti és hitelezési kamat, a kettő közötti különbség. Ezzel a dologgal is foglalkozni kell.

A másik az üzemanyag ügye. Éppen az Orbán kormány „mentette vissza” a nemzeti olajtársaságot a külföldiek markából, viszont így résztulajdonos és egyben szabályozó is lett a magyar állam.

Ez elég ellentmondásos helyzet, a társaság pedig ezt a saját hasznára fordítja.  Sokan mondják, hogy a magyar üzemanyagár nem szabadna magasabb legyen, mint a szomszédos országokban. Én meg azt mondom, miért nem alacsonyabb? Akkor ide jönne mindenki tankolni, így viszont mi járunk át hozzájuk. Nem is beszélve az évente rajtunk áthaladó kétmillió kamionról. Ezek általában 6-8 ezer litert tankolnak és ez komoly adóbevételt hozna. A nagyobb forgalommal pedig a haszon is megjönne.

A harmadik tétel a zöldség és gyümölcs piac, ami jó 60-70 éve meglehetősen monopolizált. A kicsit idősebb generáció még nem felejtette el, hogyan működött a szocializmusban ez a terület. Az árút fel kellett hozni Budapestre, mert itt osztották el a Zöldérteknek.

Aztán erre a rendszerre rátelepedett egy társaság, és most ők döntik el a vételi árakat is, meg az eladási árakat is.

Ezt a területet is át kellene alakítani versenypiaci területté. Ha pedig ezeket a fent említett bajokat orvosolni tudjuk, akkor lemegy a láz és sokkal könnyebben birkóznánk meg az inflációval is.

Kiemelt kép: civilek.info