Az európai dallamra ismét magyar táncot járunk, de nem úgy, ahogy ők fütyülnek, hanem egy bevált demokratikus verbunkost.
Nagy a baj Brüsszelben! A pénz elfogyott; a globalisták már csak törékeny szivárványkoalíciókkal tudják hatalmukat biztosítani; a migránsok idestova annyira „otthon” érzik magukat Európában, hogy távoli földrészek konfliktusait is itt akarják kihordani. És mi jut a nyugat-európai őslakosoknak? Szankciós infláció, még nagyobb migráció és megszorítások, mert a pénzük kell Ukrajnának és az eurokraták fizetésemelésére. Minket, magyarokat mindenről egy új nemzeti konzultáción kérdeznek meg.
Magyarország a nyugati szövetségi rendszerek egyenrangú tagja, teljesíti kötelezettségeit és lehetőség szerint alakítja ezen szövetségek sorsát.
Ahogy az átlag nyugat-európai polgár elégedetlen az integráció menetével, úgy az átlag közép-európai is az, csak más okból.
Nyugaton a „jó populizmus” jegyében azt szuggerálják, hogy „minden rossznak a keleti bővítés az oka”, „hiba volt a többségi szavazásra való áttérés nélkül beengedni az újakat”, akik „hálátlanok” és egyébként is csak a baj van velük, mert „rosszul” szavaznak és nem ugranak a nyugatiak után a kútba „osztják kellően az európai értékeket”, vagyis elutasítják a kötelező betelepítési kvótát; nem kérnek a gender őrületből; nem Indiából akarnak felárral orosz olajból készült dízelt vásárolni; vagy nem akarják összes fegyverüket és pénzüket Ukrajnában elégetni.
A közép-európai ember is csak csóválja a fejét, „nem ilyen lovat akart”.
A rendszerváltáskor még irigyelt németek, osztrákok és svédek ma nem mernek szabadon beszélni bajaikról, vagy csak akkor, ha egyetlen honfitársuk sincsen a közelben és semmilyen digitális eszköz nem rögzíti őszinte szavaikat. A nyugati jóléti társadalmak már csak a hiányszakmákban, a közalkalmazotti és tisztviselői karban és a középosztály középső-felső részeiben fejtik ki jótékony hatásukat, az alsó-középosztály és a középosztály zöme olyan megélhetési gondokkal szembesül, amivel generációk óta nem.
A Századvég friss kutatása szerint például minden ötödik európai nem tudja kellően felfűteni otthonát.
A dollármédia bombasztikus módon tálalt címei egész Európára igazak:
a német kórházak felét bezárnák, vagy ápolási központtá alakítanák. Európa-szerte tanár- és ápolóhiány van, a leszakadó térségekben sehol sem találnak háziorvost, ezért praxisközösségeket hoznak létre. Aki „állami” és nem privát egészségpénztár tagja, hónapokat várhat egy nem sürgősségi orvosi időpontra. A nyugat-európai nagyvárosi lakbérek a fizetés negyede helyett immáron annak harmadát-felét is felemésztik, így kevesebb marad másra. Az angolok soha nem látott számban járnak ingyenkonyhára, ötödük lejárat utáni élelmiszert eszik, és az előző fűtési szezonban 13 millió brit háztartásban inkább nem fűtöttek a szankciók miatt egekbe szökött energiaárak miatt. A helyzet azóta csak romlott, a német szakszervezetek havi ötszáz euró azonnali fizetésemelést követelnek és csak erre jönne az inflációs kompenzáció.
A magukhoz képest rosszabbul élő nyugat-európaiak helyzete minket nem vigasztal, nem örömködnünk kell emiatt, csak látni, hogy máshol sincsen kolbászból a kerítés.
A nyugat-európai és a magyar helyzet között a legnagyobb különbség a szankciós inflációs helyzet kezelésében és az ebből eredő perspektívában van. A nyugat-európaiak szkeptikusak, mi, magyarok inkább bizakodóak vagyunk.
Brüsszel még tényleg nem Moszkva, de az Európa-szerte romló gazdasági, pénzügyi, migrációs, energetikai, közbiztonsági és megélhetési helyzet miatt már alig van esély nyertes-nyertes döntésekre. Ezért tartják vissza politikai zsarolási céllal a lengyeleknek és magyaroknak járó uniós forrásokat, döntenek többségi szavazással a betelepítési kvótáról, vagy tessékelnének ki minket a cancel culture jegyében a klubból.
Ezt a szívességet nem tesszük meg nekik, hanem az európai dallamra ismét magyar táncot járunk, de nem úgy, ahogy ők fütyülnek, hanem egy bevált demokratikus verbunkost.
Brüsszel csak az óraátállításról kérdezte meg az európaiakat, aztán a tagországokra hagyta a kérdést. A magyar kormány ezzel szemben egy újabb nemzeti konzultáción azokról az égető kérdésekről kérdez meg minket, amelyek az unió asztalán vannak.
A nemzeti konzultáció egy olyan hungarikum, ahol mindenki elmondhatja véleményét, ütköznek az érvek és alternatívák, majd végül kikristályosodik egy többségi álláspont.
Mivel a szabadság kis köreiben egy széles és demokratikus vita zajlik, annak eredményét a magyarok többsége elfogadja. Ahhoz, hogy a miniszterelnök Brüsszelben a magyarok pontos véleményét képviselhesse, arra biztatok mindenkit, hogy éljen a lehetőséggel, és mondja el véleményét a nemzeti konzultáción! Hátha az európai dallamra eljárt magyar verbunkos másokat is táncra késztet.
Kiemelt kép: Facebook
