Azt álmodtam, hogy Fegya tudja, és mondja is. Mert Fegya kiváló komszomolista, esetleg pionír volt, aki ott segít, ahol tud. Hát tehet arról Fegya, hogy csak úgy segíthet, ha minél többet árt?
Fegya Gyurcsanov régi, tapasztalt mozgalmár, már a csodás kommunista érában is nagyszerű ember volt, igaz, azt a szervezetet nem Komszomolnak, hanem Kommunista Ifjúsági Szövetségnek becézték. És lám, miből lesz a cserebogár, helyesebben a milliárdos pártvezér, miből lesz a hazáját a csőd szélére vezető kiválóság? Fegyának ehhez nem is kellett sok, csak annyi, hogy hirtelen vadkapitalistává minősítse át magát, feleségül vegyen egy Apróságot, szert tegyen egy bigott komcsi anyóskára, és tessék, ott a zsidóktól elzabrált villa, a fillérekért (ezt a szabadszájú magyar másként szokta megfogalmazni, de legyünk most nagyon szolidak) elzabrált nemzeti vagyonka egy szép kövér falata, hát kell ennél több?
Kellett.
Fegya Gyurcsanov a hatalomra vágyott és a mozgalomban tanult recept alkalmazásával meg is szerezte. Ehhez sem kellett más, mint hátba döfni a mentorát, aki miniszteri széket tolt a feneke alá.
Ettől kezdve már csak a végtelen szakértelmét kamatoztatta. Nagyon vigyázott rá, hogy moszkvai kapcsolatait melegen tartsa és széles nyelvcsapásokkal rajongjon körül egy Vlagyimir Putyinnak nevezett egykori KGB-s alezredest. Akkor valamiért nem vette észre, hogy az orosz vezér despota, diktátor és minden más is. Sőt hűségét szimbolikusan jelezte is, nem csak ő, de Totó kutyusa is lelkesen nyalogatta annak az embernek a… kezét, akit ma Fegya a legfőbb gonosznak hirdet, persze csak Orbán Viktor után.
Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
Aztán fényesen bizonyította, milyen nagyszerű tanuló volt. Tökéletesen elsajátította a kádári korszak technikáját, hogyan veressünk szét egy békés tömeget, de brutálisan ám, hogy még egyszer eszükbe se jusson békésen megmozdulni. Persze mindezt nagyon demokratikusan, azaz válogatás nélkül lőttek, vertek öreget és fiatalt, tekintet nélkül társadalmi hovatartozásukra. Nagyon demokratikusan.
Fegya persze tudta, hogy övé a jövő, mert a mozgalmárok ezt mindig is tudták. Meg azt is, mitől döglik a légy (miközben az soha nem nagyon érdekelte, mitől lenne jobb a választópolgároknak).
Volt főnöke után hátba döfte volt pártját is,
amitől persze nem sírunk krokodilkönnyeket, csak rögzítjük a tényt. Most meg a demokratikusan megválasztott kormányt döfködné családilag, az Árnyékból. De jellemes ember lévén (más kérdés, hogy köszi, de azt a jellemet tartsa meg magának) nem is titkolja, hogy ő és slepje ott árt hazájának, ahol csak tud. Mint az úttörők (ő nem utat, hanem kormányt akarna törni), akik ott segítettek, ahol tudtak. Hát tehettek róla azok a jószándékú pionírok, hogy sehogy sem akart átmenni az út túloldalára az az idős nénike, akit csak azért is átvonszoltak? Mi sem szeretnénk arra menni, amerre Fegya csapata tuszkolna minket, de mint mondtuk, úgy segít, ahogy csak ártani tud.
Fegya Gyurcsanov megint megmondta a tutit.
Hogy részben Orbán Viktor és kormánya felelős a terrorizmusért. Vélhetőleg arra célzott, ami a déli határkerítésnél történik, vagyis az illegális migránsok támadásaira. Mert ha nem arra, akkor fogalmam sincs, mire. És igaza van, a határkerítésnél nem lenne terrorizmus, ha nem lenne határ. Igaz, apró gondok akkor is akadnának, csak nem a határnál. Azt pedig, hogy egyes, mentális problémákkal küzdő migránsok mondjuk Budapesten virgonckodnának, mondjuk apró robbantásokkal, esetleg elnézhető késelésekkel, érthető frusztrációjukból eredő nemi erőszakokkal, hát Istenem! Oda se neki, elvégre London pakisztáni származású polgármestere, Sadiq Kahn is azt mondta, hogy tessék szíves lenni hozzászokni a városi terrorhoz, mert az természetes velejárója a városi életnek. Ha pedig egy Sadiq megmondja, akkor az nagyon meg van mondva.
Fegya azzal is kérkedik, hogy ha ismét ő lehetne a Nagyvezír (Őh, irgalom atyja, ne hagyj el!), seperc alatt hazahozná a nekünk járó uniós pénzeket.
Vannak ugyan, akik azt gyanítják, hogy nem hazahozná, hanem hazavinné,
de az ilyen rosszindulatú gáncsoskodók húzzák meg magukat és mélyen kussoljanak, mert ha jön Fegya és csapata, könnyen földönfutóvá válnának. Ezt Fegya már régebben megígérte, és amit Fegya megígér, azt be is váltja. Persze csak azt, ami rossz nekünk, a szép ígéreteiről (vagy Árnyékfeleségének szirénhangjairól) hajlamos megfeledkezni. Esetleg nem azt gondolta, amit mondott.
Ebben is kiváló. Csak átnevezés kérdése minden. Hazugságokat megvalló őszödi beszéd? Az kérem „igazságbeszéd” volt, ami tény, hiszen igazat mondott arról, hogy hazudott. Áfacsökkentés? Láttuk, hogy a legcsodásabb csökkentés az, amikor emelnek. A nyugdíjasok támogatása? El kell venni a 13. havi nyugdíjat, ne okozzunk fejtörést szegényeknek, hogy mire költsék el a plusz forintokat. Családtámogatás? Szüntessék meg a kedvezményes lakásépítési hitelezést, a családi adókedvezményt, vélhetőleg a 4 és annál több gyermeket nevelők szja-mentességét, mert
nincs értelme a kivételezésnek, nálunk mindenki egyenlő. Egyenlően rosszul jár.
Kell még valamit mondanunk, Ildikó? Talán csak azt, hogy „Nem lesz gázáremelés” – egyszer. Többször ellenben igen, hiszen a rezsicsökkentés értelmetlen és gazdaságellenes, meg nincs is, azaz meg kell szüntetni. Jól jönne az a családonként havi 180 ezer forint plusz bevétel Fegya csapatának. Meg lenne a helye, van a pionírok közösségének elég zsebe, lenne hová tömni a zsozsót. Budapesten már eredményes próbaüzem zajlik, a kialakult rendszert csak át kell venni és kiterjeszteni országos méretűvé.
Ha pedig mindez megvalósulna, jöhetne a szép új világ, amit már oly nagyon vár és követel a magyar. Európai minimálbér – azaz a bérek minimalizálása, a vendégmunkások kiebrudalása a munkáért sorba nem álló illegális migránsok javára, a „család az család” LMBTQ eszmeiség törvényesítése és más nyalánkságok. Végül beleomolhatnánk az Európai Egyesült Államok csodás karjaiba, amelyek oly szorosan ölelnének, hogy levegőt sem kapnánk. De minek is, lélegzik majd helyettünk a Nagy Testvér, sőt a gondolkodásra sem kell energiát fecsérelnünk, döntenek helyettünk a „nagyok”.
Fegya Gyurcsanov pedig emelt fejjel, csillogó szemmel, büszkén pillanthatna a jövőbe, ahol nincs orbáni diktatúra, nincs magyar korrupció, nincs hazai terror. Ezt majd mind elvégzi helyettünk az új Moszkva, vagyis Brüsszel.
Az a szerencse, hogy sikerült felébrednem. Rémálomból egyszerre ennyi éppen elég volt. Fegyának pedig kívánom, hogy az ő rémálma, vagyis a keresztény-konzervatív kurzus ne érjen véget egyhamar. Én bizony fel nem érbesztem belőle.
Szerző: Ifj. Tóth György
