El lehetett volna kerülni a székelyudvarhelyi tragédiát, ha nem szakbarbárként állnak neki a munkálatoknak.

Egy Hargita megyei szakmérnök próbálta megvilágítani, hogy mi is vezethetett a hétfőn történt székelyudvarhelyi épületomláshoz, amely következtében egy 17 éves diák életét vesztette.

„Az igazi gond, hogy az érintettek, többek között a székelyudvarhelyi és udvarhelyszéki városlakók elég sok téves információt kaptak az elmúlt napokban, mert nagyon sok félrebeszélés »jött ki«. Ám maga a tény, hogy emberéletet követelt ez az épület-összeomlás, feléleszti az emberben az igazságérzetet, hogy a médiában nem azok, vagy nem úgy szólalnak meg, ahogy kell. Gondolok többek között Ligia Deca oktatási miniszter szeizmikus problémákkal kapcsolatos kijelentésére” – mondta a szakember a Székelyhon megkeresésére.

A szakmérnök rámutatott: értelmetlen dolog az összedőlt kollégiumi épületrész földrengésbiztonsági felmérésről beszélni.

„Ha az oktatási miniszter helyében lettem volna, inkább azt kérdezem meg, hogy volt itt hétfőn földrengés? Mert ha volt, csak akkor releváns az, hogy az épületomlást összefüggésbe hozzuk a földrengéssel. Állítom, hogy ha lett volna egy földrengés, akkor az épület nem omlott volna össze. Ezek az épületek ugyanis nagyon jól össze voltak rakva” – mutatott rá, hozzátéve: a kollégiuméhoz hasonló módszerrel épült létesítményből több tízezer van, abból pedig talán egy-két százaléknak van szeizmikus besorolása. Azok azért kerülhettek ilyen besorolásba, mert nem megfelelően voltak építve, még a 100-200 évvel ezelőtti előírásoknak sem feleltek meg. Ezt a földrengéses dolgot tehát el kell engedni, mert nem erről van szó.

„Amit én állítok, azt majd az idő fogja igazolni vagy cáfolni, én azonban húsz év szakmai tapasztalata alapján mondom, hogy amit ott csináltak, az szó szerint barbár munka. Az épületet kedden meglátogatva teljesen nyilvánvaló számomra, hogy engedélyezetlen munkákat végeztek: tehát amilyen építkezés ott zajlott, az illegális” – szögezte le a szakember, rámutatva: ami ott zajlott, az a munkálat legalább egy jó hetes földmunka – a gimnázium felé egy rézsüt már elhordtak.

„Amikor azt láttam, már rögtön az a gondolat ötlött fel a fejemben, hogy azzal akár a Tamási Áron Gimnáziumnak is problémát okozhattak volna. Nem beszélve a bentlakás mellett végzett munkákról: mintha pékeket tettünk volna oda, hogy egy épületet konszolidáljanak, megszilárdítsanak” – tette hozzá, kiemelve: egyértelmű, hogy nem volt szakértelem.

A szakértő szerint a kommunikáció alapján az érintettek mindent „közművesítésbe” próbálnak becsomagolni, mert arra volt engedélyük. Amit ők csináltak, az valójában teljesen független a közműépítéstől, az egy épületrehabilitálás – de szakszerűtlen módon.

„Ez abból tűnt fel nekem, hogy egy kőalapra épített évszázados létesítménynél hatvan méter hosszúságban egy háromméteres árkot ástak. Tudni kell, hogy száz évvel ezelőtt az volt az alapozási technológia, hogy a köveket összerakták mésszel vagy agyaggal. Épp ezért meglepett, hogy ész nélkül egy ilyen alap mellett ástak egy ilyen mély árkot” – hívta fel a figyelmet a szakember egy újabb szabálytalanságra, ismételten hangsúlyozva: ilyen jellegű épületnél olyan kivitelezőt kell választani, akinek van szakmai tapasztalata.

„Ezzel szemben a médiában olvasom, hogy jól összeszokott csapata volt a cégnek. Ez teljesen jelentéktelen, mert lehet, hogy a végzettségük alapján mindannyian pékek (minden tiszteletem a pékeké), nekünk azonban az összeszokottság mellett jó szakemberek is kellenek. Ha lett volna a csapatban egy közepesen jó szakember, akkor ezt a tragédiát és az omlást el lehetett volna kerülni. A munkások lehet, hogy jók a közműépítésben, de a rehabilitációban pocsékok. És ha már közműépítés szóba került: Romániában előírás, hogy 1,10 métertől (legrosszabb esetben 1,5 métertől) kötelező a dúcolás: nem fa-, hanem fémdúccal kell kiépíteni az egész sáncot azért, hogy a föld ne szakadjon rá a munkásra. Itt olyan tragédia is előfordulhatott volna, hogy a munkást odanyomja a föld, mert ezt az előírást sem vették figyelembe. Mi több, esővizet sem vezettek, mondjon bárki bármit is” – tette hozzá.

A munkások megpróbálták az épületalapot ledrénezni (holott erre nem volt engedélyük), ezért pedig az épület alapjáig kellett leásniuk, hogy a drén majd az oldalból befolyó vizeket összevonja.

Igen ám, de a szakember tudomása szerint a beszakadt rész alatt már nincs pincerész, így ott az alapozás fentebb van, mint a többi részen, ezért az összedőlt szakaszon akár másfél méterrel is bemehettek az alap alá. Ott az alap, szó szerint kinyomhatta maga alól a földet. Az épület azért bomlott meg pont ott, ahol megtörtént, mert ott voltak a legnagyobb nyomások. Már amikor dolgoztak, akkor állítólag folyamatosan potyogtak ki a kövek az alapból. Már az is egy vészharang kellett volna legyen, szólnia kellett volna valakinek, hogy „fiúk, itt valami nincs rendben”.

„Biztos vagyok benne, hogy az első repedések nem hétfőn, a tragédia napján jelentek meg. Senkire nem hárítok semmit, ám az igazgatónak és a gondnoknak is jobban oda kellett volna figyelnie, és jeleznie, hogy nem jó az irány” –

állapította meg a szakember, aki szerint a talajvízre sem kell fogni semmit, ezek ugyancsak mesék. Ha ugyanis a talajvíz mosta volna ki az alapot, akkor annak a három méter mély ároknak tele kellett volna lennie vízzel. Ezzel szemben az építési területen nem volt talajvíz.

„Egy szó, mint száz: bármit is csináltak, azt nem szakszerűen végezték, hanem az egészet közműépítésként végezték, mert csak arra volt engedélyük – közben azonban hozzáláttak a fal drénezésének. A városvezetésnek pedig az első perctől tisztán kellett volna fogalmaznia. És nem azért, hogy bárki irháját mentsék, hanem azért, hogy korrekt módon tájékoztassák az embereket” – mondta el a Székelyhon beszélgetőtársa.

„Egy ilyen épület nem dől össze percek alatt, itt egy hosszú, többnapos folyamatról van szó. Nem az épület a hibás, azt az épületet szó szerint kivégezték. És ami szomorú, biztos vagyok benne, hogy nem távirányítással dolgoztak ott az emberek, hanem időnként legalább ott volt az ügyvezető is. De rajta kívül vannak más felelősök is, például kivitelezésért felelős műszaki vezető (responsabil technic), és nem utolsó sorban az építőtelep vezetője (diriginte de șantier), aki az első kapavágáskor le kellett volna állítsa a munkát. Az a szomorú az egészben, hogy több szakember közrejátszhatott abban, hogy így alakultak a dolgok”.

Székelyhon.ro

Borítókép: A székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium kollégiumának összeomlott épületrésze 2023. december 19-én. Az elõzõ napon történt falomlásban egy 17 éves diák életét vesztette. A romok alól három diákot sikerült kimenteni, egy súlyosan, kettõ könnyebben megsérült.
Forrás: MTI/Veres Nándor