Anyanyelvünk védője gyakran tapasztalja: a mindennapi nyelvhasználatban számos helyesírási, nyelvhelyességi, stilisztikai hiba forrása az, hogy a közlő nem fordít kellő gondot szövege értelmezésére.

De vajon miért nem törődik mindezzel a beszélő? Megannyiszor elhanyagolja ezt a köznapi megszólaló éppúgy, mint az őrá erősen ható média írásainak szerzője. Nyilván feledékenységből, sietségből – vagy éppen ismerethiány miatt. Akármi okból, arra sok esetben már nem összpontosít, hogy efféle bakikkal akár sértegetni is lehet.

„Jól esik” a „hideg vacsora”

Sűrűn előfordul, hogy e nyelvi botlások az egybe-, illetve különírás szabályainak megszegéséből következnek.

Hátrahőköl az olvasó, midőn egy könyvajánlót olvasva, az alkotás lényegesnek ítélt szereplői között – a zöldséges és a kőművesbrigád mellett – erre bukkan: „sült malac árus”. Eszerint nem elég, hogy ez az eladó illetlenül, modortalanul viselkedik, trágár beszédű, azaz malac ember, ráadásul – horrorfilmbe illően – még meg is pirították… Szerencsére nyomban rájövünk, nem erről van szó, hanem a helyesírás hibádzik: a francia regény említett figurája sült malac húsát kínáló kereskedő, azaz sültmalac-árus.

Csóváljuk a fejünket efféle közlést olvasva: „A kórház hideg vacsorát is biztosít, amit az ápolók 17:30 és 18:00 óra között szervíroznak”; „hideg ételt osztanak majd a menekülteknek”. Nyilván nem arról van itt szó, hogy a betegeknek, illetve a menekülteknek olyan ennivalót adnak, mely langyossá vagy hideggé vált, ám melegen szokták fogyasztani, hanem sütés-főzés nélkül készített ételt, azaz hidegvacsorát, illetve hidegételt tálalnak, osztanak részükre.

„Beajánlott egy ismerős doktornőhöz, aki újszülött gyógyász” – olvasom egy fórumon a mosolykeltő szöveget. Csecsemőként praktizál az illető? Igaz, a gyógyítást sem lehet elég korán kezdeni, mégis maradjunk annyiban: újszülöttgyógyászt, azaz újszülötteket hivatásszerűen gyógyító szakembert ajánlottak a szülő figyelmébe.

„Hogyan észlelhetjük napjainkban az eseményeket, a valóságban élünk vagy abszurd drámaíró kortárs darabjában?” – teszik fel a kérdést a világháló egyik kulturális oldalán. Mivel nem az író abszurd, hanem a színdarabja, jobb ez az írásmód: a valóságban élünk vagy abszurd drámák írójának kortárs darabjában?

Egy internetes oldal szerint a már rutinos „tök faragók” számára mulattató időtöltést ígér például a faragott „tök arcok” készítése a halloweenre (számos országban meghonosodott angolszász ünnep). Mi jöhet ki abból, ha „tök faragók” (’ostoba’ formázók) tevékenysége nyomán „tök arcok” (’tökkelütött’ pofák) kerekednek? Persze ez esetben is a „kréta körül” keresendő a hiba: kézenfekvő, hogy gyakorlott tökfaragók munkája eredményeképpen születnek itt tökarcok.

„Egész hűvös idő lett, jól esik a forró kávé” – olvasom a világhálón. Reméljük, nem csészéstől, és nem a járólapra… Merthogy a különírt jól esik jelentése pl. ez: ’erőteljesen közeledik a föld felé’, illetve ’zuhog, ömlik, szakad’ (az eső). A forró ital jólesik (azaz ízlik az embernek, kellemes érzéssel tölti el – felmelegíti – a fogyasztóját) a hidegben.

Valószínűleg senki sem veszi igénybe a „skizofrén szakrendelés” szolgáltatásait, a hasadásos elmezavar nevű betegségben szenvedőket a családtagjaik skizofrén-szakrendelésre kísérik.

Nem biztos, hogy megrohamozzák az érdeklődők a hirdetőt, aki „trágya pakolást” vállal: pocsék, silány, gyatra, hasznavehetetlen munkából senki se kér. Trágyapakolásra annál inkább szükség lehet.

„A lap szerint a felek várhatóan a küszöbön álló tárgyalások ütemezéséről fognak egyeztetni” – tudatja a média. Bizonyára nem az ajtókeret alsó részén állva hangolják össze elképzeléseiket, azaz nem a küszöbön állnak majd a megbeszélés folyamán, hanem tárgyalóasztalhoz ülnek, hogy egyeztessenek a hamarosan bekövetkező, azaz küszöbönálló értekezletről.

Vajon hol végzik a „szigorú repülő orvosi vizsgálatot”? A levegőben? S hol találjuk, ha munka közben keressük a „repülő orvosi koordinátort”? Lagerlöf mesehőse, Nils Holgersson mellett ül? Szó sincs ezekről, csak nincs tisztában az egybe- és különírás szabályaival, aki a repülőorvosi vizsgálatot, illetve a repülőorvosi koordinátor megnevezést az idézett módon írta.

Ha egy különírt szókapcsolat (pl. levelező tagozat, használt autó) az egészhez járuló utótagot kap, az egyébként különírandó előrészt az új összetételben egybeírjuk, és ehhez az utótagot kötőjellel kapcsoljuk, függetlenül a szótagszámtól (az úgynevezett mozgószabály alapján).

Egy internetes felületen „központi fűtésszerelőt” emlegetnek. Ezt a szakmunkást nem az intézmény központjából küldték, s az sem biztos, hogy a középpontban szereti érezni magát… Ő a helyiségek fűtését egy közös kazánból csővezetéken át ellátó berendezést, a fűtőtesteket, radiátorokat tartja karban, javítja, azaz központifűtés-szerelő.

Az egyik intézmény honlapján a munkatársak között van a „levelező tagozatvezető”. Nyilvánvaló, hogy nem foglalkozásszerűen leveleket fogalmazó, kérdésekre, ötletekre írásban válaszoló tagozatvezetőről van itt szó, hanem a levelező tagozat munkájának első számú felelőséről, azaz levelezőtagozat-vezetőről.

„Veszélyes hulladéktároló” – olvasom a feliratot. Igencsak szelídnek látszik az a kuka, aligha támadja meg a járókelőt, ráadásul mozdulatlanul áll a helyén, kézenfekvően a belerakott, illetve beledobandó hulladék az, ami káros lehet. Ezért illik így írni: veszélyeshulladék-tároló.

S mint egy internetes oldalon beszámolnak róla: „Számos használt autókereskedő professzionális tisztítóval rendelkezik”. Világos, hogy nem megfáradt, elcsigázott eladókról van szó, csak épp a helyesírás ismeretével van baj… Tehát használtautó-kereskedőkről.

„Megragadták a veszett fejsze nyelét”

Mulatságos nyelvi hibát ejt az a nyelvhasználó is, aki össze nem illő (összeegyeztethetetlen vagy ellentétes) képi jelentésű kifejezéseket fűz – vagy inkább erőltet – össze.

„A veszett fejsze nyelét megragadva kicsikarták a diadalt” – áll egy sportesemény sajtós értékelésében. Valószínűleg „a sírból hoz vissza valamit” (itt: a mérkőzést) szólással keverte a közlő a „veszett fejsze nyele” (vagyis: a csekély vigasz, ami az elveszett egészből megmaradt) szókapcsolatot.

„Eredményesen birkózott meg a hullámokkal” a versenyző – üti meg a fülünket egy sportközvetítésben. Lehet replikázni: a műúszó pedig feltornászta magát a dobogó harmadik fokára…

„A sehová sem tartozás gyökértelenségének végleg hátat fordítani a magyar állampolgárságot igazoló okirattal lehet” – olvastuk a médiában. E mondat első fele érthetően így hangozhatna: A sehová sem tartozás helyett kötődni… Vagy: A gyökértelenséget feledve (feledtetve) beilleszkedni…

„A tőke- és jövedelemhiánynak isszák a levét.” Ez a tévében elhangzott mondat megtanít arra, hogy ma már annak is meg lehet inni a levét, ami nincs is…

„Ha beleszeret egy egészséges diétába, a beteg kizárja az életéből az alapvető élelmiszereket” – írja a folyton „szerelmes” média. A diéta a „szerelem” tárgyaként (sok más példához hasonlóan) nemcsak henye szóhasználat, hanem képzavar is. Precízen: ha felismeri a fogyókúra egészségőrző hatását, a beteg kizárja az életéből az alapélelmiszereket (s nem az alapvető élelmiszereket!).

„A nő illata a vonzó megjelenés egyik alappillére”. Az illat mint tartóoszlop…  Illatpillér. E metaforát a költők is megirigyelnék.

„Dolgunk végeztével hazafelé igyekezve még egyszer rácsodálkozhattunk a város repülőterének lüktetésére” – tudatja (megkönnyebbülve…) az olvasóval a riporter. Lüktető repülőtér? Nem, inkább fura fantázia. A szerző nyilván a repülőtér életének lüktetésére gondolt.

„Baromfivész ütötte fel a fejét” – hallottuk egy rádióműsorban. Mielőtt megfejtenénk e horrorisztikus közlést (mi hever a földön, mi pattan magasba?), jobb, ha megkíséreljük a szabatos szófűzést: Baromfivész tört ki.

„Az életképtelen felállások lassan lemorzsolódtak” – közli a média, kettős képzavarral („életképtelen felállások” és „lemorzsolódtak a felállások”). Egyértelműen: az életképtelen szerveződések megszűntek.

A hazai csapat „belekóstolhatott a Bajnokok Ligája légkörébe”. Képzavar nélkül: érzékelhette a légkörét.

„Semmi olyan nem történt, amiben politikai színezetet szagolhattak volna” – hangzott el egy tévés beszélgetésben. Vajon milyen szagot érez, aki „politikai színezetet” érzékel az orrával?… – kérdjük csendben.

Végül egy igazi szilveszteri (ám eredetileg komolynak szánt) sajtómondat: „Az italfogyasztást vette górcső alá…”. És egy ráadás: egy gasztronómiai írásban „az italfogyasztás elengedhetetlen kellékeit” emlegették… A képzavart, illetve a „nyelvi összegerjedést” helyesbítve: az italfogyasztási szokásokat elemezte (vizsgálta, tanulmányozta); az italfogyasztás tartozékai (vagy: az italfogyasztás nélkülözhetetlen kellékei).      

Szerző: Arany Lajos