Karsai László lenyomta Ungváry Krisztiánt apákésfiúkozásban – írja Petri Lukács Ádám a közösségi médiában, reagálva a történész Sulyok Tamás apját célzó vádjaira.

Karsai arra jutott: az új köztársasági elnök édesapja lehet, hogy náciszimpatizáns volt, sőt, lehet, hogy ő írt egy kifejezetten nácipárti cikket egy megyei lapba ’44-ben.

Élők elhunyt felmenőinek denunciálása révén kielégített feltűnési kényszer versenyében Ungváry Krisztiánt e pillanatban lenyomta Karsai László.

Az ismert néhai történész Karsai Elek fiaként olykor kirohanásai miatt szintén pillanatokra ismert történész most azzal került nyolc percre a rivaldafénybe, hogy arra jutott, az új köztársasági elnök édesapja lehet, hogy náciszimpatizáns volt, sőt, lehet, hogy ő írt egy kifejezetten nácipárti cikket egy megyei lapba ’44-ben.

Feltevését korabeli dokumentumokra alapozza, igaz, ugyanezekben a korabeli dokumentumokban számos tanú azt állítja, hogy a szóban forgó cikket nem Sulyok édesapja írta.

Ma már nem tudjuk megállapítani ki írta a cikket, csak azt, hogy immár sorozatban mondják fel az 1990 után kialakult közmegegyezést néhányan, miszerint nem „apákésfiúkozunk”. Súlyosan ártva ezzel a polgári jóízlésnek, az értelmes vitának egyaránt.

Sulyok Tamás lehet, hogy kitűnő államelnök lesz, lehet, hogy jelentéktelen, majd kiderül. Amit már most tudunk, hogy békésebb korokban rácsodálkoznak az emberek arra, miképp lehet, hogy a vészkorszakban,

az ötvenes években úgy lealjasodott a táradalom egy része, hogy kényszeresen feljelentette a szomszédját, munkatársát, kollégáját.

Mai szakkifejezéssel: „karsaiskodott”.

Sebes Gábor publicista, volt XII. kerületi polgármester sem állta meg szó nélkül a méltatlan vádakat, az alábbiakat írta a Facebookon:

Rendes ember ez a Karsai…

Na, akkor nézzük az ő apját, Karsai Eleket, a neves történészt:

szerkesztőtársa, Benoschofsky Ilona – aki az állambiztonság ügynöke volt „Xavér” fedőnéven – azt jelentette 1962-ben, hogy „többször emlegeti, hogy 1956-ban, mint a Levéltár szakszervezetének funkcionáriusa részt vett az intézet vezetőinek tárgyalásain. Ott nagyon passzívan viselkedett, viszont pontosan feljegyezte, hogy ki, mit mondott. Ezeket a feljegyzéseit »megfelelő helyen« később leadta”. Benoschofsky arról is ír, hogy „… az akkori Szociológiai Intézetben dolgozott, … az intézet megszűnése után a Népszavához került és az ottani archívumban dolgozott. … Többször emlegeti vidáman, hogy először az egyetemi intézetben tartóztattak le körülötte mindenkit, később a Népszavánál”.” (ÁBTL 3.1.2. M-37478. 260-261.)

Utánanézhet az Országos Levéltárban dolgozó, Kincses fedőnevű ügynöknek is, meglepetés fogja érni…

Ha Karsainak nem lenne a közismert dühkezelési problémája, biztos nem futna bele egy ilyen „Apák és fiúk” történetbe, amit jobb nem bolygatni.

Kiemelt kép: MTI Fotó / Kovács Attila