„Érdekes, de egyben tragikus olvasmány is, hogy mi történt a történelem során az ikrekkel” – mondta el a klinikai szakpszichológus a KINCS tanulmánykötetének bemutatóján.
Bemutatták a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) Társadalomtudományi ikerkutatások című tanulmánykötetét a napokban Budapesten, amelyben elsősorban az ikrekkel kapcsolatos sztereotípiákat, a velük összefüggő társadalmi elvárásokat mutatják be.
Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora, ikres anya köszöntőjében úgy fogalmazott:
„Az, hogy itt lehetek, az nekem egy emelkedett lelki érzés, hiszen a tudomány mindig egy nyitott kapu, ahova menekülhet az ember a személyes bajból. Tehát, itt vagyok, mint érintett iker-anya. Nagyon jó volna, ha a lányom is itt lehetne, aki az ikergyászból ki tudott most evickélni, az ikervesztés kérdésével kezdett foglalkozni.”
A professor emerita arra is kitért, hogy lesz egy olyan közösség, amelyben majd együtt dolgoznak a lányával, a szintén pszichológus Császár Noémivel. „Magam is ajánlom az ehhez való csatlakozás lehetőségét” – fűzte hozzá kissé talányosan a szakember, majd hangsúlyozta:
ikernek lenni, a másság szimbóluma valójában. Más vagyok, más vagy.
Ha megkérdezem, milyen ikernek lenni, a felek azt szokták válaszolni, »nem tudom, mert soha nem voltam nem iker«.”
„Miben vagyok én más, ha iker vagyok” – tette fel a kérdést a klinikai szakpszichológus, melyre meg is adta a választ.
„Innen kezdve kinyílik a világ, és betolul a társadalom, a párkapcsolat, azok a családi és társadalmi szerkezetek, amelyekben viszonyokban élünk”
– sorolta.
„Ez egy fantasztikus téma” – szögezte le, majd idézte Nancy Segal, a kaliforniai ikeriskola nemzetközi szinten is ismert vezetőjét, akivel egyetértett abban, hogy
az ikerhelyzet egy modellhelyzet.
Ezután azzal folytatta, hogy „társadalmi lények vagyunk, nem tudunk egymás nélkül élni. A kapcsolat viszony, a viszony szubjektív, és mindenki páratlan kincse az univerzumnak. (…) Van, amiben közösek vagyunk, mint teremtmények, de efölött van a szubjektum, amely páratlan. Ezért vagyunk az univerzum páratlan csillagai. Még az ikrek is két csillagkép. Tehát ha ilyen szempontból közelítjük a kérdést, akkor egy izgalmas terület nyílik meg előttünk.”
Gonosz lelkek vagy isteni küldöttek?
A szakpszichológus idézte Alessandra Piontelli munkáját is, amiben a szerző arról írt, hogy
„a szocializáció már bent a méhben kezdődik, az ikrek már viszonyba kerülnek egymással, mert együtt vannak, és kapcsolatba kerülnek egymással sejtszinten, és azt követően bizonyos viselkedési szinten is”.
Bagdy Emőke hangsúlyozta a kötet kultúrtörténeti jelentőségét is, mivel a szerző végigvette, miként viszonyult a társadalom az ikrekhez, és egyben a mássághoz, a különlegességhez a különböző korokban.
„Ez lehet áldás és átok egyaránt. (…) Ha egy olyan kultúrában élek, amely azt mondja, hogy a gyermekek gonosz lelkek, ketten jöttek, párban a világra, pusztítsuk el őket, akkor az anyát ráveszik, hogy ölje meg a saját ikergyermekeit. Meghatározó tehát a kulturális nyomás. (…) Ilyen befolyásolhatók vagyunk, oda akarunk tartozni a többséghez”
– hangsúlyozta.
„De ha a kultúra azt mondja, hogy tegyük az ikreket szent helyre, legyenek istenek, járuljunk hozzájuk, akkor elszeparálják őket. (…)
Érdekes, de egyben tragikus olvasmány is, hogy mi történt a történelem során az ikrekkel”
– hívta fel a figyelmet a professzor.
Kiemelt kép: MTI/Cseke Csilla
