„Ez soha nem történik meg Magyarországon” – kérdés, hogy még meddig mondhatjuk el ezt.

Nemrég megdöbbentő felvételek terjedtek az X-en, amelyeken illegális bevándorlók tömegei rohamozzák meg az Egyesült Államok déli határát, lerohanva a határt őrző texasi nemzeti gárda katonáit. Ha ezeknél a migránsoknál fegyver is lett volna, akkor pontosan tudnánk, hogyan nevezzük ezt. De az amerikai szuverenitásnak ez a dühítő megsértése még csak a hírekbe sem került be. Ha az X nem lenne, az amerikai nép aligha tudna róla, hogy ez megtörtént egyáltalán. Ahogyan az gyakran megesik velem mostanában, megint arra gondoltam, hogy „Magyarországon ilyesmi sosem történik”- írja Rod Dreher író, újságíró, a Danube Institute vezető kutatója a Magyar Nemzetben megjelent publicisztikájában.

Az összes elmegyógyintézet tele van?

Ahogy a közösségi hálózaton görgetve múlattam az időt, láttam, hogy egy másik videó is felkapott lett Laura Jacobs nyilatkozatával, aki egy transznemű emberekkel dolgozó, a transzneműek egészségügyi ellátását irányító orvosi testületben dolgozik politikai döntéshozói szinten. Jacobs izgatottságát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a technológiai innovációk milyen kreatív távlatokat ígérnek az ő szakterületén: „Muszáj megmaradnunk a pénisznél és a vaginánál? – tűnődött. – Lehetnek olyan nemi szerveink, amelyek úgy néznek ki, mint a virágok vagy az absztrakt szobrok? Lehet belőlük több is? Lehetnek felcserélhetők?” Az első gondolatom az volt: az összes elmegyógyintézet tele van? A börtönök is? Van hely még egynek? A második gondolatom pedig ismét az volt, hogy „ez bizony Magyarországon soha nem történik meg”.

Magyar barátaim egyébként már bizonyosan belefáradtak abba, hogy állandóan ezt hallják tőlem. Néhányan közülük azt gondolják, hogy annyira elvakít az Egyesült Államok hanyatlása miatti riadalom, hogy vak vagyok a valódi magyarországi problémákra. Remélem, ez nem igaz – szeretem Magyarországot, de tudom, hogy nem paradicsom –,

ám fontos, hogy a magyarok megértsék, milyen gyorsan terjedt el ez az őrület az én hazámban, és hogy erő és éberség hiányában ez itt is könnyen megtörténhet. Még 2014-ben egy neves amerikai orvos keresett meg, hogy elmondja, idős édesanyja, aki katolikus volt, és azután jött az Egyesült Államokba, hogy a cseh kommunisták az 1950-es évek végén kiengedték a börtönből, épp most figyelmeztette őt, hogy a mostani amerikai dolgok – azaz a mindenütt fel-felbukkanó woke-ideológia – a kommunista korszak elején lévő Csehszlovákiára emlékeztetik őt.

Számomra ez riasztóan hangzott. Ennek ellenére szokásommá vált megkérdezni a szovjet blokkból szabadságot kereső emigránsokat, hogy a woke jelensége emlékezteti-e őket arra, amit maguk mögött hagytak. Mindannyian igennel válaszoltak – és dühítette őket, hogy az amerikaiak nem veszik őket komolyan. A Nyugaton kialakuló puha totalitarizmusról alkotott elképzelésük pedig elképesztő fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedben, és nem látszik, hogy itt lenne a vége. Ugyanígy, amikor azt mondom a magyaroknak, hogy az Egyesült Államokban eluralkodó őrület könnyen átveheti az ország irányítását, nem akarnak hinni nekem. Aligha tűnik lehetségesnek. De a magyaroknak tud­niuk kell, hogy minden lehetséges.

A Nyugat civilizációs  öngyilkossága

Március 15-én a Nemzeti Múzeum közelében álltam, hogy meghallgassam Orbán Viktor miniszterelnök nemzeti ünnepi beszédét, aminek fő mondanivalóját egy magyar barátom igyekezett tolmácsolni nekem. Közben azon tűnődtem, hogy ami Orbánt a nyugati társai közül valóban kiemelkedővé teszi, az az, hogy – talán Giorgia Meloni kivételével – egyedül neki van civilizációs víziója. Megérti a Nyugaton dúló konfliktusok és szenvedélyek végső tétjét, és kétségkívül ő az egyetlen politikus az ő szintjén, aki hajlandó határozottan fellépni a nyugati civilizációs öngyilkosság ellen.

Nézzük csak meg ezt a részletet Orbán beszédéből:

„A nyugati világban ma emberek milliói gondolják azt és élnek úgy, mint aki a semmiből jön és a semmibe megy. Ezért nincsenek, és meggyőződésük szerint nem is kell tekintettel lenniük semmire és senkire. Háborúkat robbantanak ki, világokat rombolnak le, országhatárokat rajzolnak át, és sáska módjára legelnek le mindent. Semmibe veszik a holtakat és megfosztják jogaiktól a meg sem születetteket. Mi, magyarok másképpen élünk, és másképpen is akarunk élni. Mi jövünk valahonnan és tartunk valahová. Mindent, amink van, az elődjeinktől kaptunk, és vele a küldetést is, hogy fenntartsuk és továbbadjuk. Ez a magyar szabadság veleje.”

A miniszterelnök – akár tudatosan, akár nem – a néhai lengyel szociológus, Zygmunt Bauman néhány évvel ezelőtti megállapítását emelte a középpontba. Bauman szerint ugyanis a múlt korokban az ember Zarándokként élte meg az életét: vagyis másokkal együtt utazott az időben egy azonos célok által vezérelt úton, együtt, egymást segítve haladtak el ismerős útjelzők mellett, a hit és azok emlékei által vezérelve, akik korábban már jártak azon a bizonyos az úton, ugyanarra az úti cél felé tartva. Bauman szerint azonban a modern időkben a Zarándokot felváltotta az Utazó. Az Utazó cél nélkül mozog az életben. A semmiből érkezik, és nem megy sehová máshová, kizárólag oda, ahová a szenvedélyei viszik. Életének egyetlen célja az unalom elől való menekülés – és ez többek között azt jelenti, hogy kerüli az elköteleződést. Életcélja az, hogy az egyéneknek maximális lehetőségeket teremtsen vágyaik beteljesítésére. Soha nem gondol arra a világra, amit mások számára hátrahagy; az Utazó számára csak ő maga és az aktuális pillanat számít.
Márpedig az a választás, hogy zarándokként vagy utazóként mész végig az élet útján, nagyon különböző civilizációkat fog létrehozni.

Orbán erre utalt beszédének ebben a részletében: „Egy utazó járja Európát. Lát egy embert az út szélén, aki követ tör egy kalapáccsal. Mit csinálsz? Nem látod? Követ török, ez a munkám! Lát egy másik embert, az is követ tör. Mit csinálsz? Nem látod? Katedrálist építek! Az európai, benne a magyar baloldal, ma követ tör. Ez az ő életük. Múlttól és jövőtől megfosztott, önmagáért való robot. Mi katedrálist építünk.”

Ezért van az, hogy a barbárok áttörik Olaszország, Spanyolország, Franciaország, Anglia és Amerika határait, de a magyar határt soha nem lépik át.

Ezért engedik meg nyugaton mindenütt az államok, hogy a gyerekeiknek azt propagálják, hogy megváltoztathatják a nemüket, majd megengedik, hogy e célból sebészeti vagy kémiai úton megcsonkítsák a testüket – de Magyarországon ez nem történik meg.

A teljes írás ITT olvasható.

Címlapkép: Orbán Viktor kormányfõ a leghíresebb amerikai konzervatív kutatóintézet, a Heritage (Örökség) alapítvány panelbeszélgetésén, amelyet Az amerikai-magyar kapcsolatok jövõje címmel tartottak Washingtonban 2024. március 7-én.
MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán