Meg tudják-e mutatni az egyházi iskolák, hogy Jézust követve kerekebb az élet?
„A „Szólj be a papnak!” vitasorozat legutóbbi kerekasztal-beszélgetésének résztvevői az egyházi iskolák jelenét vették górcső alá. Április 8-án, a budapesti Scrutonban olyan beszélgetőpartnereket faggattak, akik benne vannak a közoktatás mindennapjaiban, illetve egyetemi oktatóként a pedagógusképzésre is rálátásuk van.
Nagyszámú hallgatóságot vonzott a „Szólj be a papnak” áprilisi témája.
Változatos volt a korosztály, a diáktól, egyetemistától a közoktatásban évtizedek óta tevékenykedő tanártól az igazgatóig sokakat érdekelt a beszélgetés. A fórum mind a négy résztvevője jelen van a közoktatásban, így egymást is inspirálni tudták a beszélgetésben. Csűrös András, a gyömrői református gyülekezet és a református óvoda lelkésze, valamint a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Karán tanít.
Monostori László, a budapest-újlipótvárosi Árpád-házi Szent Margit-templom plébánosa, a Budapesti Kolping Katolikus Általános Iskola, Gimnázium és Sportgimnázium lelkiigazgatója, Pethő-Szűcs Mária, a Kiskőrösi Petőfi Sándor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola iskolalelkésze, Rubovszky Rita, pedig 12 éven át volt a Patrona Hungariae Iskolaközpont főigazgatója, jelenleg a Ciszterci Iskolai Főhatóság vezetője és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pedagógiai Intézetének vendégoktatója.
A beszélgetés általános kérdésektől haladt az egyházi iskolák mindennapi életét, szerepét, nehézségeit érintő, lényegbe vágó kérdésekig. Mitől lesz vonzó egy egyházi iskola, mikor tölti be feladatát? A beszélgetőtársak válaszaiból az a kép rajzolódott ki, hogy
az egyházi iskola akkor tölti be hivatását, ha tudatosan felvállalja küldetését, ismeri azt a világot, amelybe ágyazva él, és tud őszinte, nyitott légkört teremteni, amelyben ki-ki szembesül a „hiszek, miben és miért hiszek” alapkérdésekkel.
Indításként arra kellett választ találni, mi az, amitől egyházinak tekintünk egy intézményt. A beszélgetőpartnerek egyetértettek abban, hogy formális dolgok és külsőségek nélkül is érzékelhető kell lennie annak, „milyen alapon nyugszik életünk, mi a viszonyunk egymással” – fogalmazott Pethő-Szűcs Mária. Rubovszky Rita arra hívta fel a figyelmet, hogy míg az iskolák „biztonságos bástyaként” definiálják magukat, a világ kísértéseitől hivatottak védeni a gyerekeket, addig – Richard Rohr szavait idézve –
„Isten a peremen élők között érzi jól magát.”
A keresztény iskolának számot kell vetnie azzal, hogy Jézus nem „biztonságalapú életet” hirdetett.
A teljes cikk a Magyar Kuríron olvasható!
Kiemelt kép: Lambert Attila/Magyar Kurír
