Hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy az idei nem csak azért „szuperválasztási év”, mert az EU-ban és az Egyesült Államokban is urnához járulnak az emberek; a sajátos rendszer miatt április 19-től június 1-ig dönthetnek az országuk jövőjéről a világ legnagyobb demokráciájának, Indiának a lakói is – írja levelében kedves olvasónk, melyet változtatás nélkül közlünk.

Miért érdekes ez nekünk? Mert ugyanazok az erők mozdultak meg Narendra Modi nemzeti kormányának megdöntése érdekében, mint amelyek a Nyugaton a szélsőliberális kurzus hatalomban tartásáért. Az okok és a módszerek gyakorlatilag egyformák. Modit szélsőséges nacionalistának állítják be, és többek között a szemére vetik, hogy megálljt parancsolt a muszlim migránsok tömeges bevándorlásának, mindeközben templomokat épít, és természetesen egy végtelenül korrupt rendszert működtet.

Amiben viszont India példája rendhagyó, az az, hogy a Soros-hálózat álszentségét a Legfelsőbb Bíróság  leplezte le. Mielőtt erre rátérnénk, érdemes összefoglalni az elmúlt évek történéseit!

A korrupciós hisztériakeltés célpontja Gautam Adani cégcsoportja, az Adani Group volt. A névadó a szuverenista miniszterelnök barátja – ezért rajta keresztül akarták lejáratni a kormányt, illetve gyengíteni a befektetői bizalmat Indiával szemben, hátha a romló gazdasági mutatók a globalista ellenzéknek kedveznek. Fontos megjegyezni: ez nem a mi véleményünk. Az indiai sajtó több mint egy éven át közölte rendszeresen az erről szóló híreket.

Az egész azzal kezdődött, hogy 2023 februárjában Soros a Müncheni Biztonsági Konferencián csalással és részvénymanipulációval vádolta meg az Adani Groupot, majd azt mondta, a cégcsoport elleni vizsgálat miatt Modi politikai pozíciója jelentősen gyengülni fog, és „ez a demokratikus megújuláshoz fog vezetni Indiában”.

Már ebből is sejthető volt, hogy a milliárdos és hálózata mire készül. Miután pedig előkerült egy 2009-es interjúrészlet, amiben Shashi Tharoor, a liberális Kongresszus párt legnépszerűbb politikusa Soros Györgyöt közeli barátjának nevezte, azt is tudni lehetett, kinek az érdekében.

A nyár folyamán aztán a Szervezett Bűnözés és Korrupció Jelentési Projekt (OCCRP) nevű szervezet nagy csinnadrattával bejelentette, hogy óriási leleplezésre készül. Ez a csoport lett tehát a Soros-terv végrehajtója.

Az OCCRP tulajdonképpen egy oknyomozó újságírókat tömörítő internacionálé, amelyet a honlapja szerint Soros György Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) hálózata mellett a Rockefeller Brothers Fund és a Sigrid Rausing Trust finanszíroz. Utóbbi neve a hazai NGO-k támogatásáról szóló bejegyzéseinkből lehet ismerős. A konzervatív sajtó, számos független elemző és a kormánypárt szerint a Soros-hálózat szándéka az volt, hogy légből kapott állításokból és féligazságokból konstruált kampányt indítsanak India bemocskolására a globális piacon.

A WION, egy Új-Delhi központú hírtelevízió ennek kapcsán felidézte 2020 januárjában Soros bemutatta azt a tervét, hogy létrehoz egy „egymilliárd dolláros alapot, amely a felsőoktatási intézmények globális hálózatát hivatott kiépíteni, elősegítendő, hogy a diákok ellenállást tudjanak tanúsítani a növekvő nacionalizmussal szemben.” Indiát akkor hindu nacionalista államnak nevezte, amely „a legnagyobb és legfélelmetesebb visszaesést szenvedi el” újkori történelme során.

Egy évvel később az Amnesty International, a Forbidden Stories és mások előálltak a Pegasus-sztorival. Azt sugallták, hogy az indiai kormány is kémkedik az állampolgárai után. De az erre vonatkozó bizonyítékokat nem mutatták be. Ez csupán a Soros támogatását élvező szervezetek következtetése volt – egy vélemény, amit a globalista sajtó felerősített, s ennek hatására sokan elkezdtek tényként kezelni.

És itt akkor térjünk vissza az Adai Group elleni boszorkányüldözésre, amellyel Narendra Modi kormányát akarták lejáratni!

Az ügy tehát a Legfelsőbb Bíróságra került, amely 2024. januárjában kimondta: a Soros Györgyhöz köthető OCCRP jelentése alkalmatlan arra, hogy az alapján az Indiai Értékpapír- és Tőzsdetanács (SEBI) elmarasztalja a cégcsoportot, vagy akár csak eljárást indítson ellene.

A DY Chandrachud főbíróból, valamint JB Pardiwala és Manoj Misra bírákból álló bírói testület szerint az OCCRP „nagy leleplezése”, egy oknyomozó riportokban részt vevő, harmadik félként működő szervezet jelentéséből levont következtetésekből áll. Tehát spekuláció.

„A benyújtók nem tettek erőfeszítéseket az állítások hitelességének ellenőrzésére” – mondta ki az ítélőtábla a Times of India tudósítása szerint. Ráadásul, a tárgyalás során az is kiderült, hogy amikor a SEBI levélben kérte az OCCRP-t, hogy a vizsgálat céljából nyújtson be dokumentumokat az általa az Adani Group ellen felhozott vádak alátámasztására, a szervezet elutasította a kérés teljesítését.

No, hát így működik a nyílt társadalmak, az átláthatóság és az igazságosság bajnoka, a Soros-hálózat.

Az olvasói levelek nem feltétlenül tükrözik a Civilik.Info szerkesztőségének álláspontját.