1994 és 2010 között a Fővárosi Közgyűlés 66, 2010 után 33 tagját a pártok listáira leadott szavazatok alapján, egy nagyjából arányosnak mondható rendszerben, közvetlenül választották a budapestiek. A fővárosi lakosok a kerületi voksaik mellett fővárosi pártlistákra szavaztak, azok között pedig a leadott szavazatok arányában oszlottak meg a mandátumok.
A 2014-es önkormányzati választástól (egy módosítás után) megszűnt a tisztán listás szavazás, így azután másképp állt össze a 33 fős testület. A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. évi L. törvény 6. § értelmében 23 kerületi polgármester ült be a Fővárosi Közgyűlésbe, a fennmaradó tíz helyből kilencet a pártok kompenzációs listáról szerezhettek, a meg nem választott kerületi polgármester-jelöltjeikre leadott töredékszavazatok alapján, míg a közgyűlés 33. tagja a közvetlenül megválasztott főpolgármester.
Összefoglalva, 2014 előtt a budapestiek a főpolgármester, a kerületi polgármester, a kerületi egyéni képviselőjelölt személyére, illetve egy olyan pártlistára szavazhattak, amelyről a Fővárosi Közgyűlés tagjai kerültek ki. 2014-től nem volt pártlista, a fővárosiak csak a főpolgármesterre, a kerületi polgármesterre és a kerületi képviselőre szavaztak.
A legutóbbi választójogi módosítás lényege kapcsán rögzíteni kell, hogy 2023. december 12-én 135 igen, 40 nem és 6 tartózkodás mellett az Országgyűlés módosította a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. évi L. törvényt.
A módosítás értelmében, a választópolgárok a Fővárosi Közgyűlés tagjait fővárosi listán választják meg, ez esetben Budapest főváros egy választókerületet alkot. A továbbra is 33 tagú Fővárosi Közgyűlés 32 képviselői helyét a pártlistákra leadott szavazatok arányában osztják ki (és tagja a testületnek a főpolgármester is).
Az új szabályok értelmében a közgyűlés tagjainak megválasztásánál fővárosi listát csak az a jelölőszervezet állíthat, amely főpolgármester-jelöltet vagy a fővárosi kerületek közül legalább háromban polgármesterjelöltet állított. Azok a jelölőszervezetek, amelyek közös főpolgármester-jelöltet vagy legalább három fővárosi kerületben közös polgármesterjelöltet állítottak, közös fővárosi listát állíthatnak.
Megjegyzendő, hogy az Alkotmánybíróság 26/2014. (VII. 23.) AB határozata megerősítette azt a 63/B/1995. AB határozatban már rögzített alkotmányos alaptételt, miszerint „[…] az Országgyűlés széles döntési szabadsággal rendelkezik a választási rendszer megválasztása, a választási eljárás szabályainak megállapítása során”, továbbá „a törvényhozó szabadon határozza meg a választókerületi rendszereket, a jelöltállítás, a szavazás és a mandátumszerzés rendjét”, és ennek a világos törvényhozói szabadságnak csak az Alaptörvény szab kereteket, az Országgyűlés tehát ennek lehetőségével élt tavaly decemberben.
Karácsony Gergely főpolgármester a 2023. december 12-ei országgyűlési döntés után, azonnal bejelentette a közös fővárosi pártlista lehetőségét, és tárgyalásra hívta a 2019-ben Budapesten győztes ellenzéki együttműködés pártjainak vezetőit, hogy lezárják a közös indulással kapcsolatos tárgyalásokat. Idén március végén be is jelentették, hogy hosszabb távú, stratégiai együttműködést kötött a DK, az MSZP és a Párbeszéd, és hogy a három párt közös európai parlamenti- és fővárosi listát állít a 2024. június 9-ei választáson, sőt a 2026-os országgyűlési választáson is együtt indulnak.
Az arányosítás szakértők szerint igazságot teremthet, a 2019-es önkormányzati választáson Budapesten, a kerületi képviselőjelöltek szavazatai közt még 53:41 volt a baloldal és a kormánypártok egymás közti aránya, a 2022. áprilisi listás választásnál csak 48:41 volt a városon belül a baloldali közös listás, illetve Fidesz-KDNP-s szavazatok aránya (a Fővárosi Közgyűlésben pedig 18:15 arányt mutatnak az erőviszonyok, tehát a számok alapján a kormányoldal által támogatott „arányosítás” nem feltétlenül a Fideszt erősítő, de az igazságos helyelosztást – és a Főváros, mint egész érdekeinek jobb érvényesítését – segítheti).
A korábbi választási rendszer (fővárosi szisztéma) problémás pontjaként említhető, hogy a kerületek lakosságszáma eltérő, ami aránytalansághoz vezetett (például a XI. kerület 143 ezer állandó lakossal, míg a XXIII. kerület 21 ezer állandó lakossal rendelkezett 2011-ben).
Végezetül említést érdemel, hogy elemzők szerint a korábban stabil többséggel választást nyerő Karácsony Gergely leváltásra valós esély mutatkozik. A mind XIV. kerületi polgármesterként, mind pedig főpolgármesterként (a kényelmes közgyűlési többség ellenére) gyengekezű vezetőnek mutatkozó Karácsony kétségkívül nehéz helyzetbe kerülne egy nem balliberális többségű Fővárosi Közgyűléssel, jórészt gyenge vezetői képességei okán.
Ezzel szemben Tarlós István (előző főpolgármester) a III. kerület élén eltöltött négy polgármesteri ciklusa alatt (1990–2006) a helyi ügyek jelentős részében sikeres együttműködést tudott létrehozni valamennyi párttal, és a kerületi képviselő-testület csaknem minden esztendőben teljes, támogató konszenzus mellett, az összes frakció támogatásával elfogadta a költségvetési rendeleteket (Tarlós István úgy tudott polgármester lenni, hogy az őt támogató pártok nem rendelkeztek többséggel a helyi képviselő-testületben).
A Fővárosi Közgyűlés ma a Fővárosi Önkormányzat legfőbb szerve, szinte valamennyi önkormányzati hatáskört elsődlegesen e testület gyakorol; a Közgyűlés a törvények keretei között külön rendeletben szabályozza az önkormányzat szervezeti és működési rendjét, ebben egyes hatáskörök gyakorlását átruházhatja a főpolgármesterre vagy a saját bizottságaira.
A Fővárosi Közgyűlés feladata, többek között, hogy az önkormányzat éves költségvetését elfogadja. A Fővárosi Önkormányzat hatalmi viszonyai tekintetében fontos, hogy, ahogyan a Közgyűlés nincs a kerületi önkormányzatok fölé rendelve, ugyanúgy a főpolgármester sem felettese a kerületi polgármestereknek. Karácsony, ha megnyerné a június 9-ei választást, főpolgármesterként az önkormányzat első számú választott tisztségviselője és a Főpolgármesteri Hivatal irányítója marad, aki egyben a (reális eséllyel politikai összetételét tekintve ősztől megváltozó) Fővárosi Közgyűlés elnöke, és vezeti annak üléseit.
Kérdés, ha 2019 óta kényelmes politikai többséggel nem tudott városvezetőként érdemi eredményeket felmutatni, hogyan sikerülne ez egy nem baloldali többségű Fővárosi Közgyűléssel.
Forrás: Alaptörvényblog
Címlapkép: MTI/Földházi Árpád
