Miért érdeke az amerikai – és az európai – fegyverlobbinak az orosz-ukrán háború végtelen elnyújtása? Arról van-e szó, hogy az USA szempontjából távoli harcmezők alkalmat adnak a régi fegyverek elsózására, vagy arról, hogy kockázat nélkül kipróbálhatják a legmodernebb haditechnikát? Szegeden a Civil Akadémia estjén erről is beszélt Horváth József  biztonságpolitikai szakértő.

– Először is kár lenne lebecsülni a régebbi haditechnikát. Az a szovjet korszakból itt maradt 152 milliméteres üteg lehet, hogy 50 éves, lehet, hogy nem digitális, hanem kézzel kell irányba állítani, de hogyha azt a tiszt meg a tisztesek tudják használni, ismerik a matematikát, a logarlécet, akkor onnantól kezdve nagy pontossággal lehet azokkal az 50 éves eszközökkel is tüzelni. Persze lehet, hogy egy digitális eszközzel hamarabb állítja valaki célra a fegyvert, de digitális eszközből pillanatnyilag az ukránoknál nagyon kevés van, az oroszoknál viszont analógból nagyon sok.

– Azt se feledjük, hogy a nyugatiaknak van ebben üzleti megfontolás is. A régebbi technikát az európai hadseregek raktáraiból kisöpörték. A németek azokat a páncélozott szállító járműveket és a Leopárd 1-eseket adták először az ukránoknak, amik már beolvasztása vártak, mert ott rozsdásodtak 30 éve, de azok még jól megcsinált német fegyverek voltak. Egy kis olaj, egy új akkumulátor, és máris életet leheltek bele.

Ami az új eszközöket illeti, bebizonyosodik, hogy csodafegyver nincs

– Lehet az a legmodernebb high-tech eszköz, hogy ha azt nem hozzáértő ember kezeli, szinte semmit sem ér. A németek átadták az önjáró lövegeket, mint amit most mi is vásároltunk. Kiváló eszköz, de csak, ha értenek a használatához. Akinek modern technikával agyonzsúfolt autója van, tudja, hogy a számítógép egyszer csak kiírja, hogy szervizbe kell vinni időszakos ellenőrzésre. Ha nem visszük, egy hét múlva megint kiírja, aztán megint, és ha még mindig nem „hallgatunk rá”, egyszer csak leáll az autó és nem tudjuk újraindítani. Az autó „nem akar tönkremenni”. Ugyanez történt ezekkel a kiváló eszközökkel is. Megvolt az, hogy hány üzemóra, hány lövés, ami után karbantartásra kell vinni. Csak az ukránok úgy gondolták, nem tudják ezt jól a németek, mi kétszer annyit lövünk vele és háromszor gyorsabban. Így aztán letiltott a rendszer. Ez a high- tech eszközöknek az egyik problematikája.

– A másik,

amitől mindig félnek a fejlesztők, hogy amibe milliárdokat öltek, esetleg kiderül, hogy mégse olyan jó.

Mert addig könnyű azt mondani, reklámozni, hogy az én harckocsim a legjobb, versenyezhet az amerikai, brit, német vagy izraeli gyártmány, de a valódi harcban bebizonyosodik, hogy egyik sem képes olyan biztonságot garantálni, amilyet idáig a reklámjaikban igértek. A Győzelem Napja alkalmávól rendezett dísszemlén az oroszok felvonultatták a kilőtt ellenséges harckocsikat, mert kiderült, hogy egyik szuper fegyver sem áll ellent a páncélökölnek, amelyik leszakítja a lánctalpakat. Ha pedig mozgásképtelen a harckocsi, már könnyű levadászni. 1956-ban a pesti srácok is ezt tették, amikor egy szovjet tank bement egy szűk utcácskába, ahol nem tudott megfordulni. Három Molotov-koktéllal ki tudták végezni.

– Vagy a délszláv háború példája: a szerb hadseregben szolgáló tehetséges magyar tüzérek lelőtték az amerikai lopakodót, pedig nem voltak olyan radarjaik, mint ma és csak analóg eszközökkel dolgozhattak. A lelőtt lopakodó roncsai pedig egy héten belül hol voltak? Kínában. És ma mit látunk? A kínaiaknak első osztályú lopakodóik vannak. Ettől is fél mindenki, aki korszerű fegyvert küld Ukrajnába, hogy az ellenfél kezére kerülhet. Tökéletes fegyver nincs, mindegyiknek vannak gyenge pontjai, de amíg erről csak a fejlesztők tudnak, nincs baj. Viszont ha az ellenség is tudja, attól kezdve az a fegyver nagyon keveset ér.

– Az amerikaiaknak persze nem fáj, ha a német Leopárdokat, vagy a brit tankokat lövik ki, Európának viszont igenis fáj a háború, mert sokba kerül és a kimenetele enyhén szólva bizonytalan. Persze mondhatnánk azt, hogy itt ez a nagyjából 140 milliós Oroszország, vele szemben meg az amerikaiakkal és kanadaiakkal együtt körülbelül 800 milliós a tábor, tehát a számbeli túlsúly el is dönti a kérdést, csakhogy van itt néhány aprócska probléma. Vegyük a legnagyobb erőt, az amerikai hadsereget.

Már jó ideje az a gondjuk, és ezt az afganisztáni események meg is mutatták, hogy kevés a katonájuk.

Igaz ez a franciák és a németek esetében is. Az USA úgy próbált segíteni a gondon, hogy bár egy amerikai polgár 21 éves kora előtt nem fogyaszthat alkoholt, viszont már 17 évesen beállhat katonának. Kissé pikáns helyzet, de még így sem tudták feltölteni a segeret, ezért Közép- és Dél-Amerikából toboroztak. Azt mondták, ha leszolgálsz 5 évet az USA katonájaként, akkor kapsz amerikai tartózkodási engedélyt, majd utána állampolgárságot. Ha még 5 évet aláírsz, kifizetjük neked a főiskolai tanulmányaidat is. Ennek az lett a következménye, hogy Afganisztánban egy amerikai tisztet sok katonájuk nem is értette, mert csak spanyolul tudott. A 17 éves fiatalok pedig nem bírták el az M16-os gépkarabélyt, úgy húzták maguk után a porban.

– Ha a nyugat-európai hadseregeket nézzük, mondjuk a németet, ugyanez a gond. A német hadsereg 200 ezer főre van kalibrálva, ezt most 250 ezerre szeretnék növelni, de jelenleg az állomány alig 170 ezer. És fogyatkozik, mert az orosz-ukrán háború kezdete óta leszerelési hullám indult meg náluk. Csak addig akartak katonák lenni, amíg nem fenyegeti őket, hogy harcolni is kell.

Ráadásul a német hadsereg képzetlen is.

Az elmúlt tízegynéhány évben a hadügyminisztereik nők voltak, a sereg pedig folyamatosan alulfinanszírozott maradt. Ott voltak Afganisztánban is, a költségvetésből vehettek autót, bármit, de fegyvert nem. A német hadsereg fapuskákkal gyakorlatozott, mert nem volt  kézi fegyverük, amit a katonáik kezébe adhattak volna. És ez még azelőtt volt, hogy kisöpörték a készleteket és eladták vagy odaadták Ukrajnának. Ezért nem mérvadó, hogy az említett száznegyven millió orosszal szemben nyolcszázmillió állhatna.

– Most nézzük az oroszokat. Ők nem követték el azt a hibát, amit Nyugat-Európa, ahol azt hirdették, hogy itt a világbéke és aki elmegy katonáak, az hímsoviniszta, szélsőjobboldali, lehet, hogy fasiszta, buta és lusta, mert nem akar dolgozni és még sorolhatnám a fosztóképzőket.

Az oroszoknál megmaradt az Oroszország anyácska ethosza. Náluk nem kellett sorozást elrendelni, annyi önkéntes jelentkezett.

Az emlékezetes moszkvai terrortámadás hónapjára azt tervezték, hogy tízezer új önkéntest, kvázi zsoldost vesznek fel. De húszezren jelentkeztek csak a terrortámadás miatt, náluk tehát nincs olyan probléma, hogy nem hajlandók katonáskodni.

– De van itt más gond is. A NATO-ban azt mondják, hogy egy harcoló katonának a kiszolgálására 5-6-7 katona kell. Egészségügyi ellátás, szociális, technikai személyzet és a többi. Ha tehát van mondjuk 200 ezres hadsereg a németeknél vagy a franciáknál, az mindössze 25 ezer harcolni képes katonát jelent. Amikor Macron elnök azt hangoztatja, hogy 200 ezres hadseregükből az ukrán frontra küldene 20 ezer katonát, az alig 2500 valóban fegyverrel harcolót jelentene. Szemben a mondjuk 400 ezres orosz hadsereggel. Ráadásul – és ezt közvélemény-kutatások támasztják alá –

az európai fiatalok és középkorúak nagy része a saját országáért sem hajlandó katonáskodni és esetleg meghalni, nemhogy Ukrajnáért.

– Ezt tudva nézzük, mennyire reális az a Macron által is bedobott elképzelés, amely önálló európai hadsereget képzel el. Lehet azt mondani, hogy a következő 5, 10, 15 évben Európának saját lábára kell állnia, hogy ne legyünk az Amerikai Egyesült Államoknak kiszolgáltatva egy esetleges támadással szemben. Ez önmagában értelmes, megfontolandó elképzelés lehetne, csak előbb a szakemberekkel kellene konzultálni. Egy politikusnak időnként nem ártana. Meg kellene kérdezni például, hogy pillanatnyilag milyen állapotban van az európai hadiipar. Tovább megyek, milyen állapotban van az európai mezőgazdaság? El tudná-e látni azt a négyszáz egynéhány millió embert Európában egészséges élelemmel akár 3, 4, 5 évig? Aligha, amikor olyan helyzetbe hozza az Unió az európai gazdákat, mint most. Például viharsebesen megkötötték a szabadkereskedelmi megállapodást Brazíliával. Mi történik? Brazília kiszuperált tankereket vásárol, amik mondjuk olajat szállítottak és a kiscsirkét ott nevelik fel, amíg a hajó átpöfög az óceánon. Tőlük senki meg nem kérdezi, hogy kapirgálásra hány négyzetmétere volt a csirkének és látta-e valaha is Isten napját, amit viszont számon kérnek az európai gazdáktól.

Ők tönkre fognak menni és Európa kiszolgáltatottá válik a kontinensen kívüli szállítóknak.

– De fényévekre vagyunk attól is, hogy technikai szempontból megfelelhessünk a kor kihívásainak. Ezelőtt 10 évvel például Franciaország a volt gyarmatról, Francia Guyanáról rendszeresen lőtt fel saját kommunikációs műholdakat saját rakétákkal. 10 éve már egyetlen rakétát sem lő fel. Ha önálló, valódi hadsereget szeretnénk majd valamikor felépíteni, akkor kutatás-fejlesztésre el kell kezdeni valahonnan pénzt összerakni, mert pillanatnyilag önálló vadászgépgyártás sincs Európában. Kínának, Oroszországnak, Indiának van. Európának egyetlen műholdja sincs az égen, ami mondjuk katonai hírszerzési információkat továbbítana. Ha az amerikaiak úgy gondolják, hogy lekapcsolják a műholdakat, akkor gps helymeghatározás sem működik. Ha Európa azt mondja, hogy egy katonának a kezébe akar adni egy helymeghatározó eszközt, amivel mondjuk a tüzérségnek a felderítő megadja a cél koordinátáit, az amerikai műholdnak van kiszolgáltatva. Tehát a

hi-tech fejlesztésekben hihetetlenül el van maradva Európa, és akkor még nem beszéltünk a csillagháborúról.

Az oroszoknak van űrállomása, a kínaiaknak kétszer akkora űrállomása van, az amerikaiak most kezdik építeni, Európának semmi nincs. Márpedig az űrkutatás az mindig fegyverkezésről szól. Ne higgyük azt, hogy az emberiség jövőjét szolgálja, boldogítja, tehát nagyon le vagyunk maradva.

– Nem szólva arról, hogy az európai hadiipar pillanatnyilag háromszor drágábban veszi a földgázt, mint a világ összes nagyhatalma.

Ha az európai fegyvergyártást fel akarnánk pörgetni, az is kérdés, honnan vegyünk vasércet?

Az oroszoktól? Ja, onnan nem. Akkor az amerikaiaktól áthozzuk a tengeren? Az mennyi idő, mennyi energia és mibe fog kerülni, mire egy harckocsit Európában összerak valaki? Nem lesz versenyképes egyik nagyhatalommal sem. És akkor még nem említettük, hogy egy magára valamit is adó szövetségnek nemcsak élelmiszer-tartalékokat kell felhalmoznia, hanem nyersanyagokat is és pillanatnyilag mondjuk a hi-tech iparhoz nélkülözhetetlen ritkaföldfémekből Európában semmi nincs.

– Összegezve: ha most azt kérdeznék tőlem, mikor győzhetnek az ukránok, éppúgy nem találok olyan momentumot, amire azt mondanám, hogy ha ez megvalósul, akkor van esélyük rá, ahogy nem találni alapot arra, hogy belátható időn belül Európának valódi, komolyan vehető hadserege legyen. Először az alapokat kéne megteremteni, és az alapokba beleértem azt is, hogy a fiatalok fejében rendet kellene tenni. Hazafias nevelésre lenne szükség, annak megértetésére, hogy a honvédelem nem csak jog, de kötelesség is. Ebből generációk estek ki. Zsoldosokkal nem védhetjük meg a hazánkat, ezt láttuk a magyar történelemben is. Az oszmánok elleni háborúban Szolnokot zsoldosok védték, illetve adták fel, Eger védői viszont nem adták fel, harcoltak és győztek a sokszoros túlerővel szemben is.