Belpest sznobériával vegyített szellemi igénytelenségének jó jelképe az, hogy két ilyen szellemóriás vezeti a népüket. Megadja Gábor írása.
Nemrég a magyar baloldal legújabb megváltója volt a vendég Puzsér Soft Talkjában. És bár kifejezetten sérelmezem, hogy a videót nem jelölték meg pornográf tartalomként, igazolva azt, hogy mindenkiben lakozik némi mazochizmus, megnéztem.
Belpest sznobériával vegyített szellemi igénytelenségének jó jelképe az, hogy két ilyen szellemóriás vezeti a népüket. Legalább az egymásra találásnak vannak fontos tartalmi elemei is:
a megváltó szerint az airsoft-pálya lelakott magyar falu, a rendőrségi rádió és a Canon fényképezőgép internetblokkolók, a rendezvényt biztosító rendőr titkosügynök,
valamint kétezer Tommy Lee Jones és Will Smith figyeli minden lépését – az apostol szerint pedig az Airbus másodpercenként fogyaszt egy tonna kerozint és Horthy Miklós verte le a Cattarói matrózlázadást.
(Az apostol üzletemberi képességei előtt viszont kénytelenek vagyunk kalapot emelni: Belpest népe rohant megvenni a méregdrága, fekete alapra fehér betűkkel nyomtatott ezo-bullshittel és filléres tömegtársadalom-kritikával megtöltött akármit. Ez mégiscsak teljesítmény.)
Most azonban nem a belpesti pettinget szeretném hosszasan tárgyalni, csupán egyetlen részletet emelnék ki belőle, amikor
Róbert, a Temuról rendelt „telivér metafizikus” kérdőre vonja a megváltót,
hogy ugye nem fog a közvélemény-kutatásokhoz igazodni, hanem kitart az általa vallott elvek, sőt ideológia mellett. Kötözze magát az elvek árbócához és onnan jottányit se mozduljon, még akkor sem, ha a választópolgárok esetleg mást szeretnének.
Az „elvi alapállás” igen népszerű Belpest szektájában, és mivel első ránézésre igen tetszetős elképzelés, érdemes egy kicsit közelebbről is megvizsgálni.
E felfogás szerint ha valaki az „elvek embere”, az erkölcsös, aki pedig holmi közvélemény-kutatások alapján hoz politikai döntéseket, az erkölcstelen machiavellista. Nem is maguk a közvélemény-kutatások fontosak persze, hiszen azok csak (tökéletlen) eszközök ahhoz, hogy a politikus ismerje az emberek véleményét, problémáit. Számos más eszköz is létezik, például érdemes személyes kapcsolatban is lenni velük.
A belpesti vallás tételei szerint ez olcsó populizmus, ráadásul az emberek igényei, problémái változnak,
és az elvtelen populisták ezek mentén módosítanak is az irányokon. Ezzel szemben a belpesti elvhűség ragaszkodna a saját ideáihoz, hiszen a megváltáshoz vezető utat mégiscsak ők ismerik, nem a misera plebs. Az a fontos, hogy a politika „nyugatos” legyen, a nyugat-európai liberális demokráciák intézményei és gyakorlatai érvényesüljenek, és hogy mindenféle szkepszist, meg persze az emberek létező, mindennapi problémáit félrelökve hajtsák végre a programot, a tervet.
Ezt a modernizációs messianizmust a magyarok ismerik a komcsik, majd a liberálisok révén.
„Majd én megváltom Magyarországot!” (Gy.F.) – ha belegebedtek is. A nép zúgolódik, de majd a végén meglátjátok, nekem volt igazam, végre megszabadultatok minden problémátoktól. Ez az erkölcsi igazolása minden ideologikus politikának és társadalom-mérnökösködésnek.
Azért jók az ilyen absztrakt elvek, mert mindentől és mindenkitől függetlenek, az azokat számon kérő személyétől is. Ezért van az, hogy aki szerint Ukrajna háborúja a miénk is, az
nem emeli meg a nagy hátsóját, hogy leguruljon Farkasrétről, fegyvert fogjon és menjen harcolni, hanem másokkal igyekszik elvégeztetni a feladatot.
Elvégre ő az elveket képviseli és azért van, hogy azokat számon kérje.
Az persze más, ha valaki önmaga cselekszik a saját elvei szerint. Abból lehet önfeláldozó hős, mártír, banális esetben bolond, de az illető legalább saját magával szemben érvényesíti elsősorban az elvi elvárásait. Az elvek értelmiségi embere azonban nem ilyen.
Szerinte ő ismeri az Igaz Elveket, az Egy Igaz Utat, és mindenki másnak a feladata utóbbin haladni.
Ha hatalmat kap, akkor szépen végigveri az elveit a népen, megneveli őket. Ilyenek a puritánok, forradalmárok, zsarnokok, de a köznyelv egyszerűen elmebetegnek nevezi azokat, akik nem magukat, hanem mindenki mást áldoznának fel nagyszerű elveik oltárán.
Az ÜGY képviselete minden más szempontot, megfontolást megelőz.
Ennél valóban kevésbé lelkesítő az, hogy a szituációk változnak, és mindig az adott szituációban kell megtalálni a helyénvaló cselekvést. Arról nem is beszélve, hogy a politikának érdemes számot vetnie a polgárok problémáival, nem pedig rájuk kényszeríteni valamilyen nagyszerű tervet, ideológiát.
Az ideologikus, messianisztikus megszállottak a pragmatikus politikát nevezik „elvtelenségnek”,
de ezzel talán könnyebb együtt élni, mint az evilági megváltás-projektekkel.
Kiemelt kép: debreceninap.hu
