Gondolkodom, tehát vagyok. Éppen úgy, ahogy sokan mások. Valószínűleg nem vagyok szigorú, ha meggyőződésem szerint a háborúpártiak ellenségei élővilágunknak.

Attól visszhangzik Európa, hogy ki tud több gyilkos fegyvert küldeni Ukrajnának. Ez nem mondható nemes versengésnek. Az oroszok élmunkás erényeket csillogtatva öntik gyáraikból a drónokat, rakétákat, sőt ugyan kihívásra, de atomháborúra készülődnek.

Egyes országvezetők istennek képzelik magukat és felülemelkednek népük józan akaratán.

Mindenkinek drága az élete. Akik lelkiismeretfurdalás nélkül ölik fiainkat, lányainkat sokszor a fronttól távol hozzák meg döntéseiket. Az üzlet az üzlet, a money-money mindent előz. Most már ott tartunk, hogy a kötelező katonai sorozásban hisznek, de más nemzetek fiataljaira spekulálnak.

Eltűnt a közösségi erkölcs, trónra emelkedett az önzés és a mindenáron szerzés.

Miért gondolkodnak a sorkatonaság bevezetésére és miért pont most?

Fogy az emberanyag az ukrán oldalon. Éceszgéberek Európa önállóságára hivatkozva vezetnék be a sorkatonaságot. Európát nem érte támadás, növekszik az a pénz, amit a NATO védelmi szövetségében védelmi kiadásokra költünk. Franciák, németek gondolják, hogy a legkifizetődőbb logisztika uniós köntösbe csomagolva, ha Kelet-Közép-Európa fiainak életét áldozzák be.

Ráadásul megnyerhetetlen háborúban.

A bideni Amerikának eszébe sem jutna fegyveres katonáit a mészárszékre küldeni. Tekintsük bizonyítéknak az amerikai hozzáállást 1956-ban.

Álljunk meg egy pillanatra! Gondoskodó nyugati barátaink már Trianonba elintézték, hogy az elszakított Kárpátalján élő magyar katonák vére hulljon most Ukrajnában. Tagadhatatlan, hogy a magyarok védik Ukrajnát.

Ugyanakkor nem értünk egyet a kényszersorozással. Tisztességes szolidaritással kezeljük az Ukrajnából érkező menekülteket.

Úgy tűnik, hogy mi, magyarok, már megint a vesztesek sorába kerültünk, akaratunk ellenére.

Eközben a világi pénzelit és az USA gazdagodik. Ukrajna benne nemzettársainkkal megéli, hogy az ország 50 évre elveszti önállóságát. Nyakukba akasztott hitelekkel gazdaságuk torzóvá változott, emberöltőn át nyögni fogják adósságaikat.

Mielőtt az a vád ér, hogy oroszpárti vagyok, közlöm: az agresszió büntetendő, azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy így kell tenni, ha életellenes gazdasági spekulációkkal találkozunk. Nevezhetjük ezt gyarmatosításnak is.

Egy megoldás létezik, tűzszünet, tárgyalásos, konszenzusos béke.

Mi, magyarok tartsunk össze. Egyelőre a béke szigetén élvezhetjük a szabadságot és a boldogságot. A béke lámpását nem ejthetjük ki a kezünkből, miközben reménykedünk, hogy a józan európai polgárok velünk tartanak.

Csizmadia László,
a CÖF-CÖKA kuratóriumának elnöke