A hagyományőrző, konzervatív oldalnak Európában és Amerikában változtatnia kell mentalitásán. Fel kell hagynia a „fő a békesség” illúziójával, és meg kell törnie a hallgatás-spirált, mert különben a nyomulós csoportok kiéneklik szánkból a sajtot. Ébresztő!!! – írja kedves olvasónk véleménycikkében.

Az Unióban az elmúlt évek két legnagyobb tüntetése a „sárga mellényesekhez” és a gazdákhoz kötődik. Franciaországban, 2018-tól kezdve, a „sárga mellényesek” az üzemanyag áremelések és gazdagokat sújtó adó felfüggesztése, majd a kormány szociális politikája ellen  tiltakoztak éveken át. A gazdák pedig 2023/24 telén Unió szerte szintén az üzemanyagárak, az ukrán gabonadömping, és az őket sújtó mérhetetlen adminisztrációs teher ellen vonultak utcára hónapokon át. Mindkét nagy tömegmegmozdulás oka gazdasági jellegű volt. Ezzel ellentétben, az Unió lakossága csendben nyeli le a korlátlan bevándoroltatás, a genderőrület, az eltörlés kultúrája, az ukrán-orosz háború következményei és egy közelgő atomháború békáját.

Úgy tűnik, hogy a hedonista, mának élő, anyagias tömegembernek a felsorolt húsba vágó ügyek már nem érik el az ingerküszöbét.

Nyolcvanegy múltam, újraolvasom régi könyveimet, és mindegyikben találok valamit, ami most újra aktuális lett. Berényi Péter fizikus az 1986-ban megjelent, „Ember és tudomány a XX. század utolsó évtizedeiben” című könyvében írja: „Az atomfegyver megjelenésével minőségi változás történt e téren. Az emberiség most először vált képessé arra, hogy ne csak ezreket és milliókat, de az egész emberiséget, önmagát kipusztítsa. Vannak, akik ezt nem fogják fel…az emberek azt mondják: sok minden átélt már az emberiség, a mérgezett nyilaktól a légitámadásokig; a baljós próféták vészhangját nem kell komolyan venni; túléljük a nukleáris fegyvereket is.”

De a múlt század nyolcvanas éveiben, a német társadalomban még élt a második világháború borzalmának, valamint Hirosima és Nagaszaki atommal történő elpusztításának az emléke. Ekkor orvosok álltak az atomháború ellenes mozgalom élére.

Berényi P.: „Így érthető a nyugatnémet orvosok atomháború-ellenes mozgalma müncheni kongresszusának jelszava: »Nem fogunk tudni rajtatok segíteni.« A konferencia zárónyilatkozata pedig a következőket mondja: »Egy modern kori háborúban, különösen atomháborúban, nincs lehetőség orvosi segélynyújtásra. Minden törvényhozási előírás és polgári védelmi gyakorlat csak azt az illúziót kelti, hogy lehetőség van a védelemre és a segélynyújtásra.« A kongresszuson 3000 nyugatnémet orvos vett részt. Érdemes itt még megemlíteni, hogy Hirosimában az atombomba-robbanás következtében az orvosoknak és gyógyszerészeknek mintegy 90%-a halt meg.”

A józan eszét vesztett Emmanuel Macron francia elnök, Lengyelország és a balti államok, valamint Németország, Spanyolország, Nagy Britannia, Svédország a tűzzel játszanak. De az Unió többi állama is – Magyarország és Szlovákia kivételével – folyamatosan olajat önt a tűzre, újabb és újabb fegyvereket küld Ukrajnába. Amit pedig a Nyugat és Oroszország csinál napjainkban az atommal való fenyegetőzéssel, azt Albert Einstein ekként fogalmazta meg tömören:

„…olyan nemzedékünk kezében a fáradsággal megszerzett tudás, mint a borotva a hároméves gyermek kezében.”

Ezzel a veszéllyel a nyolcvanas években még tisztában volt a német orvostársadalom, és felemelte szavát. Napjainkban miért hallgat a világ orvostársadalma és a fizikusok? Azok, akik pontosan ismerik egy atomháború következményeit. Miért csak a háborús uszítók hangja hallatszik Nyugaton? Miért nincsenek háborúellenes tüntetések, mint régen? Mért hallgatnak a normalitást képviselő emberek? Egyáltalán a normalitás hogyan került kisebbségbe?

Maklári Tamás a „Klímahisztéria és egyéb gyógyítható betegségek” című, 2008-ban megjelent könyvében frappánsan mutat rá arra, milyen technikával téveszti meg a társadalmat egy-egy agresszív, nyomulós kis csoport. Mivel nem sikerült kapcsolatot teremtenem a könyv szerzőjével idézetek használatához, briliáns fogalmazása helyett kénytelen vagyok saját szavaimmal körülírni a szerző által fogalomba hozott „hallgatás-spirál” fogalom lényegét.

Kezdetben egy túlbuzgó, küldetéstudattal rendelkező kis csoport intenzív kampányba kezd. Először e nyomulós kisebbségi csoporthoz az ügyben érdeklődő, de tájékozatlanok közül csatlakoznak sokan. Ezt követően, bár nem értenek egyet az üggyel – fő a békesség alapon –, a többségben egyre többen hallgatni kezdenek. Ekkor indul be a „hallgatás-spirál”. Ekkorra már az ügy felkelti bizonyos médiumok figyelmét, ahol folyamatosan megjelenik az agresszív kisebbségi vélemény. Ez a társadalomban egyre több embert kényszerít hallgatásra, mert az emberek félnek a megszégyenüléstől és a kiközösítéstől. Így a közvéleményben lassan az a hamis illúzió alakul ki, hogy a valójában a kisebbségi vélemény már többségi vélemény, hiszen a sajtóhadjáratban jószerével csak a kisebbségi vélemény hangja hallatszik. A „hallgatás-spirál” módszerét használják a fanatikus „méregzöldek”, amivel a német ipart lassan térdre kényszerítik, és napjainkban a háborús hisztériát keltők.

Az Unió vezetése a globalista média segítségével többségi véleményként nyomja le a lakosság torkán azt, hogy az ukrán-orosz háború a mi háborúnk, és Ukrajnát akár atomháború árán is segítenünk kell.

A „hallgatási spirál” valójában a politikailag korrekt beszédmód kényszerének az előszobája.

Napjainkban ezért nincsenek tömegmegmozdulások, és ezért hallgatnak az orvosok és a tudósok az atomháború ügyében.

A hagyományőrző, konzervatív oldalnak Európában és Amerikában változtatnia kell mentalitásán. Fel kell hagynia a „fő a békesség” illúziójával, és meg kell törnie a hallgatás-spirált, mert különben a nyomulós csoportok kiéneklik szánkból a sajtot. Ébresztő!!!

2024.06.12.

Bartha Pál ny. erdőmérnök

Telki

 

(A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a civilek.info szerkesztőségének álláspontját.)