Az európai parlamenti választások elsősorban nem az európai testület összetételében hoztak jelentős változást, hanem a tagállamok szintjén – így összegezték kutatók a júniusi voksolás eredményét csütörtökön a Merre tovább, Európa? – Az EP-választások értékelése című kerekasztal-beszélgetésen, a Magyar Külügyi Intézetben.
Dobrowiecki Péter, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért kutatási vezetője elmondta, hogy az Európai Néppárt (EPP) több mandátumhoz jutott, a zöldek azonban visszaszorultak. Nőtt a független képviselők száma, kérdésnek nevezte, hogy ők találnak-e majd frakciót maguknak, és az hogyan alakítja majd az Európai Parlament dinamikáját.
Fejérdy Gergely, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója, a Habsburg Ottó Alapítvány tudományos igazgatóhelyettese hangsúlyozta, hogy a Néppárt, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) és a liberálisok továbbra is többséget tudnak biztosítani az Európai Parlamentben.
Az igazán fontos kérdés az lesz meglátása szerint, hogy az egyes tagállamokban bekövetkezett „apróbb vagy igen jelentős, földcsuszamlásszerű változások” milyen további változásokat eredményeznek majd az európai politikai színtéren. A legerősebb radikális jobboldali párt élén álló Marine Le Pen például többször is kinyilvánította, hogy esze ágában sincs a német szélsőjobbal (AfD) egy frakcióban ülni.
Drasztikus változások Belgiumban és Franciaországban
Belgiumban, ahol egyben parlamenti választásokat is tartottak, megbukott az eddigi kormány, Franciaországban pedig előre hozott választásokat tartanak, miután Emmanuel Macron elnök feloszlatta a nemzetgyűlést.
A nagy európai tagállamokban jelentősen veszítettek erejükből a hatalmon lévő pártok
– emelte ki Fejérdy Gergely.
Dobrowiecki Péter kiemelte, hogy az európai jobboldali pártok között megvannak a törésvonalak, de egyes kérdésekben egységes álláspontot képviselnek. Ilyen például a migráció vagy a Green Deal (európai zöld megállapodás) egyes passzusainak lassítása. A zöld frakció például felajánlkoztak az Európai Néppártnak stabil partnerként „a demokratikus értékek” megőrzése végett, szemben egy Giorgia Meloni irányába tett esetleges jobbra tolódással. A kutató úgy látja, hogy a francia elnök várhatóan nem fog beleszólni olyan erőteljesen az európai politikába, mint eddig. Érdekes perspektívát jelenthet az is, hogy Ursula von der Leyen nem zárkózott el az ECR-rel (Európai Konzervatívok és Reformerek) történő együttműködéstől sem.
Ebből fakadóan a jobboldal az EP-ben kifejezetten töredezett, de konkrét ügyek mentén (migráció vagy a Green Deal egyes passzusainak a felfüggesztése) viszont nagy valószínűséggel össze tud majd állni. A megerősödő néppárti frakció jó eséllyel ki fogja a tolni a robbanómotoros járművek európai kivezetésének 2035-ös dátumát is. Dobrowiecki Péter hangsúlyozta, hogy Manfred Weber az iparosok, a gazdák és az európai üzlet pártjaként definiálta az EPP-t a választások után. Mindez azt mutatja, hogy
a gazdasági célok jobban előtérbe kerülnek majd a néppártnál, miután kevésbé függnek a zöldektől.
Fejérdy Gergely úgy látja, hogy a mezőgazdaság erőteljesebben fog szerepelni az Európai Parlament napirendjén, az ukrán támogatások ügye miatt is. A közös agrárpolitikának számos buktatója van, amely a háború kitörése óta élesen meg is mutatkozott. Szerinte új szempontokkal bővülhet a zöld átállás megvalósítása, és más lesz „az iránytű-beállítás” az illegális migráció tekintetében is.
Míg 2019-ben az volt a fő program, hogy meg kell valósítani Európában a zöld átállást, ezt most újra kell gondolni. A jobboldal sokkal szélesebb körben fog tudni beállni egy ilyen kérdés mögé, és emiatt lesznek változások az európai politikában. A Néppártnak is érdeke lesz inkább a jobboldali gondolatokat előtérbe hozni, mert csak így tud majd támogatókat találni
– hangsúlyozta a kutató.
A németeknél senki sem győzött igazából
Dobrowiecki Péter a Németországban kialakult helyzetről azt mondta, ott egyik párt sem tekinthető nyertesnek. A kormánypártok összesen 31 százalékos eredményt értek el, a CDU/CSU 30 százalék körülit, azaz „nem ugrotta meg a 30 százalékos plafont”.
Az Alternatíva Németországért (AfD) 16 százalékot szerzett. Ezeket az eredményeket érdemes annak tükrében is megvizsgálni, hogy 15 hónap múlva szövetségi választások lesznek
– jelezte az MCC kutatója.
A jelzőlámpa-koalíció létrejötte óta ütközőpályán mozognak az abban szereplő pártok. A legnagyobb konfliktus az az FDP és a Zöldek között feszül, ami azért is érdekes, hiszen előbbiek adják a pénzügyminisztert, utóbbiak pedig a gazdasági miniszert, akik rendkívül gyakran ütköznek egymással. A CDU/CSU 30 százalékos sikere is keserédes lehet annak fényében, hogy Angela Merkel időszakában ez a 40-45 százalékot is elérte egyes időszakokban.
„Az a tény, hogy egy ennyire népszerűtlen kormány idejében sem képes a CDU masszívan 30 százalék fölé menni egy EP-választáson, az nem annyira jó hír a párt elnöke, Friedrich Merz számára, aki pont azzal az ígérettel lett megválasztva, hogy visszaadja a CDU-nak a markánsabb konzervatív élét. A párt komoly dilemmában van most, hiszen ez a támogatottság a kormányváltáshoz még nem elegendő”
– jegyezte meg Dobrowiecki Péter.
Rengeteget hibázott az AfD, mégsem reménytelen a helyzete
A radikális jobboldali AfD komoly kereszttűzbe került, amiről a politikusaik is tehetnek, hiszen sok csontvázat halmoztak fel a szekrényükben. Erre jött még az, hogy a párt EP-kampánya katasztrofálisnak mondható: a pártlista élén álló első és második jelölt számtalan botrányba keveredett, az egyik gyakornokot pedig kínai spionnak állították be a sajtóban. A skandalumok sorozatának hatására a pártvezetés eltiltotta a saját listavezetőjét a nyilvános szereplésektől. Maximilian Krah egy olasz lapnak adott interjúban az SS kollektív bűnösségét igyekezett relativizálni, ami teljesen kiverte a biztosítékot.
Hiába volt azonban Maximilian Krah az AfD listavezetője, mégsem lesz belőle EP-képviselő. A párt így ismét ahhoz az Identitás és Demokrácia koalícióhoz közelíthet, ahonnan korábban pont az ő megnyilvánulásai miatt kizárták őket. Az AfD a hatalmas botrányok ellenére is 16 százalékot szerzett, az országos politikában viszont változatlanul 20 százalék feletti a támogatottsága.
Összefoglalva a pártok helyzetét, az EP-választásokat követően most szinte mindenki vesztesnek tekinthető. Az AfD viszont bízhat abban, hogy a rossz kampányuk miatt lett most kevesebben szavaztak rájuk a valódi támogatóik számánál. A kormánypártok közül a Zöldek támogatottsága megfeleződött, a szocialisták történelmi mélyponton vannak (13 százalék), egyedül az FDP örülhetnek annak, hogy megugrotta az 5 százalékos küszöböt
– jegyezte meg Dobrowiecki Péter.
Ősszel három keletnémet tartományban (Brandenburg, Türingia és Szászország) tartanak választásokat, és ezeken a területeken az AfD az elsőszámú politikai erőnek számít, bőven 30 százalék feletti támogatottsággal. A protestpárti voksolók azonban nem csak a szélsőjobbot, hanem a szélsőbalt is támogatják, amelyek ketten együtt mintegy 30 százaléknyi szavazót tudhatnak maguk mögött szövetségi szinten.
A tűzfal-elv viszont egyelőre nem teszi lehetővé a radikális jobboldali pártnak, hogy kormányra kerülhessenek bármelyik tartományban, hiszen az össze többi párt arra esküdött fel, hogy ezért mindent megtesznek. Az MCC kutatója szerint ez viszont mindenképpen egy érdekes problematikát vet fel a német demokrácia szempontjából.
Macron olyat lépett, amit 1997 óta senki
Fejérdy Gergely a francia helyzetet elemezve utalt arra, hogy Emmanuel Macron feloszlatta a nemzetgyűlést – amire 1997 óta nem volt példa -, ezzel a kormány megbukott, és új választások következnek. A radikális jobboldal pártja, a Nemzeti Tömörülés csaknem 32 százalékot ért el, a kormányoldal pedig „nagy küszködések árán ennek a felét sem”. A franci elnök bejelentése óta pártja népszerűsége még tovább csökkent. A Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója úgy látja:
Franciaországban a baloldali blokk és a radikális jobboldal is erősödik, míg a centrumtömb zsugorodik. Az előrehozott választásokon a felmérések szerint a Nemzeti Tömörülésnek többsége lesz.
Az EP-választások óta a francia városokban tüntetések vannak, a hétvégén akár százezres megmozdulás is várható Párizsban, és a választási kampány is átcsaphat tömegmegmozdulásokba. Mindez abból a szempontból is figyelemre méltó, hogy júliusban Párizsban lesz az olimpia – emlékeztetett Fejérdy Gergely, aki szerint a politikai racionalitás inkább azt diktálta volna, hogy a megvárva a világ legnagyobb sporteseményének a végét, majd szeptemberben hívják az urnákhoz a francia választópolgárokat.
Marine Le Pen pártja 2014 óta folyamatosan megnyeri az EP-választásokat. A mostani radikális jobboldali kampányt a mindössze 28 éves Jordan Bardella vezényelte le sikeresen. Ez egyértelműen tükrözi azt a generációváltást, ami a szemünk előtt zajlik a francia közéletben. Jó példa erre Gabriel Attal miniszterelnök is, aki 35 éves. A Nemzeti Tömörülés a várakozásoknak megfelelően 31 százalékos eredménnyel zárt, míg ezzel szemben a kormányoldal a nagy erőfeszítések ellenére feleannyi szavazatot sem kapott (14 százalék).
Jordan Bardella a választások előtt arra kérte Macront, ha jelentős győzelmet arat a pártja, akkor oszlassa fel a nemzetgyűlést. Mivel az elnök sakk-matt helyzetben van belpolitikai értelemben, neki drasztikus változást nem okozhat, ha feloszlatja a nemzetgyűlést. A kormányzattal szemben akkora az elégedetlenség, hogy Macron támogatottsága a centrumban napról-napra apad. A hirtelen kiírt választás napjáig mindössze három hetük lesz a pártoknak a kampányolásra. Az előrejelzések azt mutatják, hogy
a Nemzeti Tömörülésnek minden bizonnyal többsége lesz, ami azt jelenti, hogy egy radikális jobboldali miniszterelnököt nevezhet majd ki az államfő, amelyre Jordan Bardella pályázik a legnagyobb eséllyel.
A franciák többségében a II. világháború óta egy elborzasztó kép él a radikális jobboldalról, hiszen az a náci Németországgal kollaborált ebben az időszakban. A kommunistákkal szemben jóval elnézőbbek a választók, hiszen sosem tapasztalták meg ennek a berendezkedésnek a hátulütőit. A nácizmusnál viszont nem is tudnak rosszabbat elgondolni ezek a választók. Az úgynevezett „demokratikus tömb” ezért azt szorgalmazza, hogy a Nemzeti Tömörüléssel szemben minden más pártnak muszáj összefognia. Ez 2002-ben még működött Jacques Chirac megválasztásakor, de 2022-ben már jóval kevésbé.
Emmanuel Macronnak a hatalom átadásával az is a célja lehet, hogy kormányra jutva amortizálódjon a Nemzeti Tömörülés, hiszen eddig kizárólag ellenzékben politizáltak, ami egy jóval könnyebb műfaj.
Trump megválasztásától ne várjunk európai csodát
A két kutató egyetértett abban, hogy az Európai Bizottság elnöki posztján nem várható változás: Ursula von der Leyen minden bizonnyal a második ciklusa elé néz. Dobrowiecki Péter úgy látja, akkor lenne nyitott a kérdés, ha nem ilyen eredmények születtek volna Németországban és Franciaországban. Utalt arra, hogy a kampány során sem tűnt fel más komoly kihívó. Fejérdy Gergely megjegyezte,
olyan embert neveznek ki az Európai Bizottság élére, aki meg sem mérettette magát választáson, ami egyfajta „furcsa demokráciadeficitként” is értékelhető.
A kerekasztal-beszélgetés végén, kérdésekre válaszolva a kutatók úgy ítélték meg, hogy „Közép-Európának nem lesz nagyobb játéktere” az európai politikában, hiába gyengélkedik most Németország és Franciaország.
Kérdésként hangzott el az is, hogy Donald Trump esetleges megválasztása hogyan befolyásolná az európai helyzetet. A kutatók egyetértettek abban, hogy bárki is lesz az Egyesült Államok elnöke, az nem hoz jelentős változást Európában; a kontinens – elsősorban a gazdasági helyzete miatt – továbbra is nehéz helyzetben marad. Ráadásul Európa egyre inkább veszít a világpolitikai jelentőségéből – tette hozzá Fejérdy Gergely.
Európa abból a szempontból fontos Amerikának, hogy a versenytársa semmiképpen ne legyen, ez pedig gyakorlatilag megoldódott. Viszont ha szükségük a földrészünkre a kínaiak vagy az oroszok ellen vívott küzdelemben, akkor álljunk csak csatasorba. Biden vagy Trump érdeke is az, hogy az amerikai gondolattal lehetőleg semelyik európai kormányzat ne forduljon szembe, függetlenül a politikai hovatartozásától.
Az amerikai elnökök elsődleges feladata, hogy nagyobbá tegyék az Egyesült Államokat, ebbe pedig nem fér bele az a politika, amely Európát átöleli és segíti, hiszen a földrészünk csak egy egy eszköz Washington politikájában. Donald Trump esetleges megválasztása sok hasznot nem fog hozni az öreg kontinensnek, oktalanság lenne ettől várni az európai felemelkedést
– zárta gondolatait az MKI vezető kutatója.
Kiemelt kép: Pixabay
