Tisztában lehetett a Titanic roncsaihoz merülő Titan tengeralattjáró legénysége a közelgő katasztrófával a balesetben meghalt Paul-Henri Nargeolet francia felfedező családja által a héten benyújtott, 50 millió dollárt követelő új kereset szerint.

A peranyag szerint az utasok „rettegést és lelki gyötrelmeket átélve” tarthattak az óceánfenék felé, szemben azokkal a tervekkel, amelyeket korábban a legénység egy másik tagjának özvegye ismertetett.

A Titanic roncsa felé való merülés közben tavaly júniusban, az Atlanti-óceán északi részén felrobbant Titan tengeralattjáró fedélzetén tartózkodó legénység az utolsó pillanatokban valószínűleg tisztában volt azzal, hogy meg fognak halni – állítja egy újonnan, a robbanásban meghalt francia felfedező, Paul-Henri Nargeolet családja által a napokban benyújtott kereset a The Guardian szerint.

A „Mr. Titanic” néven ismertté vált felfedező 37 korábbi merülésen vett részt a roncsoknál, és a tengeralattjáró fedélzetén tartózkodott abban a tragédiában, amelyben a legénység mind az öt tagja – rajta kívül Hamish Harding brit felfedező, Shahzada Dawood brit pakisztáni üzletember és fia, Suleman, valamint Stockton Rush, a túraszervező OceanGate Expeditions vezérigazgatója – életét vesztette.

A férfi családja a hét elején nyújtott be keresetet a „jogtalan haláleset” miatt az OceanGate ellen, amely a tengeralattjárót gyártotta és a merülést vezette, és amely azóta – legalábbis a honlapja szerint – beszüntette tevékenységét. A perben a vállalatot és annak elhunyt vezérigazgatóját gondatlansággal vádolják, és azt állítják, hogy a hajó hibáival és hiányosságaival kapcsolatos számos részletet szándékosan eltitkoltak a francia felfedező elől.

„A Nargeolet életét követelő katasztrofális robbanás közvetlenül az OceanGate, a Rush és más vádlottak tartós gondatlanságának, felelőtlenségének és hanyagságának volt köszönhető”

– olvasható a legalább 50 millió dollárt követelő peranyagban. A vád szerint emellett a legénység már a robbanás előtt tudhatta, hogy mi vár rájuk a következő percekben.

Bár a meghibásodás pontos okát talán soha nem sikerül megállapítani, a szakértők egyetértenek abban, hogy a Titan legénysége pontosan felismerte volna, hogy mi történik. A dicsőített »akusztikus biztonsági rendszer« figyelmeztette volna a legénységet, hogy a szénszálas hajótest megrepedt az extrém nyomás alatt – ami arra késztette volna a kapitányt, hogy engedje el a súlyt, és próbálja meg megszakítani az akciót. A józan ész azt diktálja, hogy a legénység a tragédia előtt tisztában volt azzal, hogy meg fognak halni

– áll a periratban, amelyben hozzáteszik, hogy mivel a biztonsági mechanizmus – amely a hajótest repedésére reagálva leengedte volna a súlyt – nem működött, a legénység

„hallhatta a szénszálak recsegő hangját, amely egyre intenzívebbé vált, ahogy a víz súlya a Titan hajótestre nehezedett”.

A szakértők számításai szerint a hajó visszafordíthatatlan meghibásodásának teljes tudatában folytathatták az ereszkedést, rettegést és lelki gyötrelmeket átélve, mielőtt a Titan végül összeomlott

– tették hozzá a peranyagban.

A múlt héten Rory Golden, aki a katasztrófa idején a merülőhajó támogató hajóján tartózkodott, a félelemről és a hamis remény légköréről beszélt a kudarcba fulladt mentési kísérlet során. „Az a kép lebegett előttünk, hogy ott vannak lent, kifogynak az oxigénből a dermesztő hidegben, szörnyen megijedtek és rettegnek” – mondta Nargeolet barátja, Rory Golden a BBC-nek.

Rekordkísérlet és zenehallgatás a vaksötétben

Shahzada Dawood brit–pakisztáni milliárdos özvegye korábban elmondta: a tengeralattjáró kapitánya figyelmeztette a legénységet, hogy teljes sötétségben, világítás nélkül merülnek majd az 1912-ben elsüllyedt hajó roncsaihoz, ezért az utasoknak azt javasolták, hogy a kedvenc zenéiket vigyék magukkal a hosszú merülőútra, hogy ne unatkozzanak.

A milliárdos felesége arra is kitért, hogy a fia egy Rubik-kockát is vitt magával, mert meg akarta dönteni a kocka víz alatti kirakásának rekordját, miközben férje épp Paul-Henri Nargeolet előadását tervezte hallgatni az út során.

Az özvegyet a merülés előtt lenyűgözte a professzionalizmus, amelyet az expedíció személyzetén látott. Beszámolója szerint a merülőhajó elindítása terv szerint zajlott, azonban nem sokkal később meghallotta, amint a személyzet tagjai arról beszélnek egymás között, hogy elvesztették az összeköttetést a hajóval. Ekkor a kísérőhajó hídjára ment, ahol arról tájékoztatták, hogy nem kell aggódnia, mert a kommunikációban gyakran lépnek fel problémák. Arról is biztosították – ahogyan arra a most benyújtott keresetben is hivatkoznak –, hogy ha a merülőhajó bajba keveredik, akkor felengedik a ballasztot, és felszínre emelkednek.

A nő napokkal később ugyanezen kísérőhajón várta a híreket az eltűnt családjáról, akkor azonban már arról értesült, hogy megtalálták a merülőhajó roncsait. A katasztrófa után az amerikai parti őrség tengerészeti vizsgálóbizottságot indított az eset kivizsgálására, hogy megállapítsák az okokat. A nyilvános meghallgatást szeptemberre tervezik. Az OceanGate szóvivője nem kívánt nyilatkozni az ügyben.

Index

Kiemelt kép: OceanGate Expeditions / Handout / AFP