A demokratikus rendszerek alapelvei közé tartozik, hogy az állami intézmények és a magánszemélyek között világosan elhatárolódjanak a pénzügyi források a befolyásolás és a korrupció elkerülése, valamint az átláthatóság és a választási folyamat tisztasága érdekében.

Joe Biden regnáló elnök ugyan kiszállt a 2024-es amerikai elnökválasztási versenyből, azonban a demokraták – immáron hivatalos – elnökjelöltjeként őt váltó Kamala Harris alelnökkel együtt, a közös kampányhoz összegyűjtött összeg jelentős része akkor már a Demokrata Országos Bizottság (DNC) és más pártbizottságok ellenőrzése alatt állt, így Biden kilépése közvetlenül nem érintette azt.

A pénznek több mint egyharmadát tartotta magánál Biden fő kampánybizottsága, amely a Biden–Harris újraválasztási kampány hivatalos demokratapárti eszközeként működött. Akampányösszeg elért szintjét, annak mozgásait a Szövetségi Választási Bizottság (FEC), mint az Egyesült Államok kormányának független ügynöksége tartja nyilván, amely végrehajtja a szövetségi kampányfinanszírozási törvényeket és felügyeli a szövetségi választásokat. A FEC hivatalos dokumentumai pedig azt sugallják, hogy ezeket az alapokat (vagyis Biden és Harris kampányának addigi összegyűjtött pénzeit) a Harris-kampány fel tudja használni.

Ehelyütt rögzítendő, hogy a kampányfinanszírozási törvény szabályozza a kampányok finanszírozását, reklámozását, elszámolását és a kampányokkal kapcsolatos eljárásokat. A szövetségi kampányfinanszírozást – a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata mellett – az 1971. évi Szövetségi Választási Kampánytörvény (FECA), a 2002. évi Kétpárti Kampányreformtörvény (BCRA)és a Szövetségi Választási Bizottság (FEC) által előírt szabályok rendezik.

A FEC vonatkozó szabályozása ugyanis előírja, hogy „a politikai párt elnökjelöltjének fő kampánybizottsága által kijelölt kampányletéteményes egyben a politikai párt alelnökjelöltjének kampányletéteményese”. Biden fő kampánybizottsága felvette Harrist az elnökjelöltként jegyzett közös FEC-beadványokba, és miután Biden mégis visszalépett a versenyből, a bizottság egyszerűen frissítette a FEC-regisztrációját úgy, hogy Biden nevének helyére egyszerűen Harris neve került.

A FEC és a FECA nem szabályozza azt a helyzetet, amikor egy hivatalban lévő alelnök újraválasztásáért indul, majd elnökjelöltként annak élére kerül, mielőtt formálisan renominálták volna őt pártja kongresszusán. A FEC soha nem javasolta, hogy egy hivatalban lévő alelnöknek bármikor létre kell hoznia saját kampánybizottságot, és konkrét útmutatást sem fogalmazott meg arra vonatkozóan, hogy mely esetben válna szükségessé ennek létrehozása; a közelmúltban az összes hivatalban lévő elnök- és alelnökjelölt együtt indult újra az elnökválasztáson, egyetlen bizottságon osztozva a hivatalos újrajelölés előtt és után.

A Harris-kampány érthető módon erre a precedensre támaszkodik, így szakértők szerint az is lehetséges a hatályos szövetségi szabályozás keretei között, hogy a Biden–Harris kampánypénzek egészét vagy legalább egy részét át lehetne irányítani a DNC-hez, amely korlátlan számú transzfert fogadhat a jelöltektől, ezzep pedig akár meg is duplázhatják az elnökválasztási kampányok törvényes hozzájárulási határait.

Tim Walz, Minnesota kormányzója és Kamala Harris alelnökjelöltje a COVID-19 járvány során jelentős szövetségi támogatást kapott az Amerikai Mentőcsomag (American Rescue Plan – ARP) keretében, azonban ezen pénzek egy részét a járvány kezeléséhez nem kapcsolódó célokra fordította. Például, több mint 4,3 millió dollárt használtak fel állami dolgozók parkolási költségeinek fedezésére, 1 millió dollárt pedig egy fizetett családi szabadság megvalósíthatóságát vizsgáló tanulmányra költöttek. További 1 millió dollárt fordítottak egy állami fegyverbiztonsági reklámkampányra.

Ezek a pénzek jelentős részben nem a járvány közvetlen hatásainak kezelésére lettek felhasználva, hanem egyéb, a kormányzó által fontosnak tartott projektekre. Ez az átláthatatlan pénzkezelési gyakorlat felveti annak gyanúját, hogy a Walz által felhasznált források és Kamala Harris kampánya között is lehet valamilyen összefüggés.

Kamala Harris alelnök kampánya ugyanis jelentős pénzösszegeket gyűjtött és bár nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy a COVID-19 segélyeket Harris kampányára fordították volna, az a tény, hogy Walz kormányzó korábban átláthatatlan módon kezelte a szövetségi pénzeket, kérdéseket vet fel a kampánypénzek eredetéről és felhasználásáról.

Az Egyesült Államok elnökválasztási közfinanszírozási programja szövetségi forrásokat biztosít azoknak a jelölteknek, akik megfelelnek a feltételeknek, hogy kampányköltségeiket fedezzék az előválasztások és az általános választások során. A program az adófizetők pénzét az alábbi célokra használja fel – Az előválasztási kampányban részt vevő, jogosult elnökjelöltek számára a személyes hozzájárulások első 250 dollárjának megfelelő összeggel való kiegészítésére. Az általános választásokon a nagyobb pártok jelöltjeinek pénzügyi támogatására, valamint a kisebb, jogosult pártok jelöltjeinek segítésére.

A program finanszírozása a szövetségi jövedelemadóból történik: az adóbevallási űrlap lehetőséget ad az adófizetőknek arra, hogy kijelöljenek 3 dollárt az Elnökválasztási Kampányalap számára. Ez az adó opció — amely nem befolyásolja a fizetendő adó mértékét — az egyetlen forrása a szövetségi közfinanszírozásnak.

1976 és 2012 között közfinanszírozás állt rendelkezésre a nagyobb politikai pártok elnökjelölő konvenciói számára, és részleges támogatást biztosított a jogosult kisebb pártok konvencióihoz is. Azonban egy 2014-ben elfogadott jogszabály megszüntette ezt a támogatást a konvenciók számára.

A Stanford Egyetem 2023. december 13-i tanulmánya azt vizsgálta, hogy az Egyesült Államok kampányfinanszírozási törvényeinek az elmúlt évtizedekben történt lazítása hogyan hat a gazdaságra:

A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a megnövekedett kampányfinanszírozás kedvező hatással volt a gazdasági teljesítményre. A 2005-2016 közötti időszakban azokban az államokban, ahol eltávolították a korlátozásokat, a teljes állami jövedelem (állami GDP vagy korrigált bruttó jövedelem) körülbelül 2%-kal nőtt. Ez a növekedés elsősorban a munkavállalók jövedelmét érintette: a munkabér akár 3%-kal is emelkedett az érintett államokban. Ezen kívül a tőkejövedelmek is növekedtek. Összességében a növekvő kampányfinanszírozás növelte az aggregált gazdasági teljesítményt és a foglalkoztatottságot, ami a munkavállalók és a cégtulajdonosok számára is előnyös volt.

A tanulmány szerint a lazítás hatására megnövekedett a politikai verseny. Az állami szintű politikai fordulók intenzívebbé váltak: az érintett államokban növekedett a politikai váltás valószínűsége (függetlenül attól, hogy az adott államban demokrata vagy republikánus kormányzó volt). A döntés következtében csökkent a politikai polarizáció az érintett államokban, mivel a frissen megválasztott szereplők középutasabb politikát folytattak.

A szélesebb politikai részvétel, amelyet az új cégek politikai befolyásának növekedése eredményezett, hozzájárult a helyi üzleti környezet javulásához.

A Stanford Egyetem 2024. júliusi kutatásából pedig kiderül, hogy a Citizens United ügyben született egy olyan döntés, amely megszüntette a kampányfinanszírozásra vonatkozó korlátozásokat, meglepő gazdasági előnyöket hozott az Egyesült Államokban. Greg Buchak és kollégái arra jutottak, hogy az ítélet hatására az érintett államokban nőtt a bérek és a munkahelyek száma, különösen a fiatalabb és kisebb vállalkozások körében. A kutatás szerint mindez előnyösen hat a munkaerőpiacra.

Bár a kutatás kimutatta, hogy a döntés gazdasági növekedést eredményezett, Buchak figyelmeztet, hogy a politika azóta jelentősen változott, és hogy a hosszú távú hatások még nem teljesen ismertek. Az eredmények alapján az új kampányfinanszírozás nem feltétlenül ideális a demokrácia szempontjából, de a döntés javított a gazdasági helyzeten.

A Citizens United kontra Szövetségi Választási Bizottság (558 U.S. 310, 2010): az USA Legfelsőbb Bíróságának mérföldkőnek számító határozata a kampányfinanszírozási törvényekkel és az amerikai alkotmány első kiegészítése szerinti szólásszabadsággal kapcsolatban.

A bírói testület  5–4 arányban megállapította, hogy az említett első kiegészítés szólásszabadságról szóló záradéka megtiltja a szövetségi kormánynak, hogy korlátozza a vállalatok, nonprofit szervezetek, szakszervezetek és más egyesületek politikai kampányaira fordított önálló kiadásokat. Megjegyzendő, hogy a Statista Research Department 2024. július 5-i összesítéséből  látszik, hogy az elnökjelöltek összkiadásait illetően 1984 és 2024 között, pár évet leszámítva, szinte mindig a demokrata jelöltek költöttek többet.

Forrás: alaptorvenyblog.hu

Címlapkép: X/Kamala Harris