Jó lenne, ha a teljességgel félreértett gonzó újságírás bajnokai is végre felfognák ezt.

Czinkóczi Sándor csütörtök esti, hírként eladott, valójában súlyos értékítéletet megfogalmazó cikkében ugyanis a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Egyetemi Hallgatói Képviseletét vette célba. A szerző becsmérlő leereszkedéssel számolt be arról, hogy a szervezők sok egyéb mellett gumióvszert sem engednek bevinni az idei gólyatábor területére.

Sanyiból mindez olyan szófordulatokat váltott ki, mint az „egészen fura kérés” vagy „csak valami hülye viccről van-e szó”, majd jött a vastagon kiemelt értékítélet:

„Az Egyetemi Hallgatói Képviselet elnökének válaszából aztán kiderült, tényleg úgy képzelik, hogy ha a fiataloknál nincs óvszer, akkor szexelni sem fognak.”

Radácsi Kristóf EHK-elnök egész pontosan így fogalmazott:

„Valóban igaz, hogy a gumióvszer »a nem kívánt terhesség és a szexuális úton terjedő betegségek megelőzésében kulcsszerepet játszik», azonban a mi meglátásunk szerint a szexuális kontaktus elkerülése egy fokkal eredményesebben tölti be ugyanezt a szerepet. A gólyatáborok szervezői ezt a táborban hangsúlyozzák és fokozottan felhívják a gólyák figyelmét, hogy a tábor ideje alatt kerülendő a szexuális kontaktus.”

Sanyi azonban, bizonyítván igazát, ellenpéldaként a szerinte nagyon progresszív és fejlett brit oktatást hozta fel – két, 2023 őszi cikket idézve –, ahol ingyen osztogatják a kotont, ingyenes gonorrhoea szűrést tartanak, és felhívják a gólyák figyelmét arra, hogy a gólyahéten (náluk az van) használjanak óvszert. Ők sem tették ezt persze ilyen hévvel korábban, ámde abban a csodálatos társadalomban úgy megugrott a nemi betegségek száma a 15-24 évesek körében, hogy az egészségügy csak kapkodja a fejét.

„A gonorrhoeáról szóló jelentések a világjárvány óta ugrásszerűen megnőttek, az Egyesült Királyság Egészségbiztonsági Ügynöksége (UKHSA) szerint 2022-ben az esetek száma 50%-kal emelkedett 2021-hez képest”

– írja a Sanyi által is idézett BBC, ám Sanyi azt már nem tette hozzá, hogy az „egészségügyi szakértők szerint a nemi úton terjedő fertőzések számának növekedését a világjárvány óta a zárlatok alatti csökkentett tesztelés és a nagyobb társadalmi keveredés okozta.” Pedig ez is oda volt írva, de mint tudni lehet, a 444-nél elég szelektíven olvasnak. Ők inkább írni szeretnek.

Facebook/Képernyőfotó

Mielőtt azonban a saját, nem hírnek álcázott véleménycikkemben kifejteném, mi is a baj Sanyival és a munkáltatójával, nézzük meg a nagy képet a brit felsőoktatásról, és azon belül is a gólyahetekről.

„A gólyahét ivási kultúrája kirekesztő a hátrányos helyzetű diákok számára” – írta meg a Daily Mail, bemutatva ezzel a tökéletesen befogadó, egyben agyalágyult társadalmat, ahol arra kell törekedni, hogy a szegény gyerekek is csaprészegek lehessenek egy álló héten át. Gyönyörű.

De szerencsére akadnak komolyabb, így komolyabban vehető hangok is.

David James, egy aggódó édesapa az alábbiakat fogalmazta meg a Capxon 2023 őszén, hajszálra akkor, amikor a Sanyi által idézett cikkek is íródtak:

„Az egyetemi tanulmányok élménye ebben az országban egyre unalmasabbá válik. Az egyetemi oktatók folyamatos sztrájkja azt eredményezte, hogy az előadások elmaradtak, a hallgatók egyre önállóbb tanulmányait segítő forrásokat eltávolították a tanszéki honlapokról, és ami a leggonoszabb, a hallgatók úgy diplomázhattak, hogy nem tudták, milyen osztályú diplomát kaptak.

Nehéz elképzelni más olyan vállalkozást, amely ilyen aljasul bánik az ügyfeleivel, és továbbra is kiszámlázza a díjait.

Az én generációm tagjai közül sokak számára az egyetem a csodák helye volt – az átmenet rítusa, amely átvezetett a gyermekkorból a felnőttkorba, megnyitotta a tudás szépségét, és felkészített az életre. Ma már túl sok fiatal számára ez egy atomizált hely, ahol online, a hálószobájukból hallgatnak előadásokat, kevés érdemi kapcsolatot tartva az egyetemi oktatókkal, és élethosszig tartó adósságokat halmoznak fel. Ez az elhanyagolás botrányos, és elárulja azt a reményt és optimizmust, amelyet oly sok diák érez, amikor megérkezik az egyetemre.”

Lucy Robinson pedig ezt írja az Inewson:

„A gólyahét sok egyetemi hallgató számára az átmenet rítusa. Kocsmatúrák, ivójátékok és tematikus klubestek – az első egyetemi hét jellemzői a koronavírus előtti világban is virágoztak, de a szociális távolságtartásra vonatkozó irányelvek bevezetésével és a belátható időre bezárt éjszakai klubokkal az egyetemek kénytelenek újragondolni, hogyan fogadják az új diákokat. És remélem, hogy ez azt jelenti, hogy a felsőoktatás problémás ivási kultúrájával végre foglalkozni fognak. (… ) Az egyetemek lehetőséget kaptak arra, hogy gyökeresen megváltoztassák a hallgatói életet és az alkoholfogyasztást övező diskurzust. (…) Ezt már régóta problémásnak tartják. A National Union of Students felmérése szerint a fiatalok 79 százaléka úgy vélte, hogy a berúgás az egyetemi élmény központi része, 76 százalékuk pedig azt állította, hogy kizárólag azért iszik, hogy berúgjon.

Ezt én is saját bőrömön tapasztaltam. Mielőtt 2016-ban elkezdtem volna az egyetemet, soha nem ittam mértéktelenül, mégis a gólyahéten világossá vált számomra, hogy a határainkon túli ivás egyet jelent a szórakozással. A beavatási ceremóniákról szóló beszéd lett a diákszállók hangsávja; az ájulás a szórakozás része volt; és az emberek ájulásának nézése az italozás alatt mindennapos esemény volt.

A gólyahét legendás státusza olyan helyet teremtett, ahol a mértéktelenséget ünnepelték és elvárták. Azoknak a diákoknak, akiket kevésbé érdekel az ivás, a gólyahét megfélemlítő és elszigetelő élményt jelenthet. Ha valaki visszautasít egy italt vagy – ami még rosszabb – egy éjszakai szórakozást, azt úgy tekintik, mintha elrontaná a szórakozást. Amikor egy új városban vagy, új emberekkel, a kiközösítés gondolata rémisztő. Nem meglepő, hogy a diákok 70 százaléka, köztük én is, a társak nyomásának tulajdonítja a magas alkoholfogyasztási arányt.”

Hazai vizekre evezve rögzítenünk érdemes, hogy a magyar gólyatáboroztatási szokások tíz éve változtak meg, amikor országos botrány lett az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának gólyatáborában történt nemi erőszakból. Persze más furcsaságok is megestek, ugyanebben az évben például a Budapesti Corvinus Egyetem budai campusának gólyáit vetették alá megalázó feladatoknak, többek között mackósajtokat tömtek a fenekükbe, de egyértelműen a 19 éves lány megerőszakolása után változtattak generálisan a táborozási szokásokon.

„Már az eset után érezhető volt, hogy országszerte jóval óvatosabbak az egyetemi rendezvényt szervezők, azóta pedig úgy tűnik, az erotikus feladatok már mindenhonnan eltűntek és nem itatják, aki nem akarja”

– írta meg az Eduline.

És akkor térjünk vissza arra, mi is a baj Sanyi csúfolódó, az elfogadást hírből sem ismerő kis irományával!

Hát először is, nem kötelező a BME-re felvételizni, ahogy nem kötelező odajárni sem, és végképp nem kötelező részt venni a gólyatáborban.

Másodszor: ha viszont a delikvens szigorúan önszántából mégis úgy dönt, hogy elmegy a többnapos eseményre, akkor be kell tartania a szabályokat. Rém egyszerű ez, csak hát Sanyinak épp azzal akadt gondja, hogy nem tetszenek neki a szabályok. Szerencsére sem ő, sem a fröcsögő kommentelői nincsenek döntéshelyzetben.

Harmadszor: fel kell tennünk a kérdést – és ez már triviális –, van-e joguk a szervezőknek kialakítani a saját szabályrendszerüket a saját gólyáik táboroztatása során? A válasz nyilvánvalóan igen; éppúgy joguk van hozzá, mint bármely más rendezvény (legyen az koncert, meccs, vagy fesztivál) szervezőinek. Amennyiben a diákok később úgy döntenek, hogy öten, hatan, harminchatan a saját felelősségükre elmennek sátrazni a Balatonhoz, az Egyetemi Hallgatói Képviselet egészen biztosan nem fog beleszólni abba, hogy hányan csapatják a bulit hajnalig, szerveznek-e orgiát és azon kik vesznek részt.

Talán Sanyi is jobban tette volna, ha nem szólt volna bele az EHK döntésébe, mivel az nem beleszólós. Pláne nem kigúnyolandó az elképzelés, amely szerint egy gólyatábor három napja talán kibírható szex nélkül, a célja pedig nem az, hogy részeg tinik randalírozzanak, és adott esetben megerőszakoljanak egy-két ájult lányt.

Gumival vagy gumi nélkül.

Kiemelt kép: Színes porfestéket szórnak egymásra tánc közben a fiatalok az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Pedagógiai és Pszichológiai Karának gólyatáborában Bükkszéken 2015. augusztus 28-án. MTI Fotó: Komka Péter