Ellenséges seregek és pusztító villámcsapások dacára évszázadokon át a Dunántúl egyik erőssége volt a cseszneki vár, melynek változatos története kimagasló személyiségekben és fordulatokban gazdag.

A Bakony erdeiben kanyargó szerpentinről mesebeli látvány tárul az utazó elé, amikor megpillantja a sasbércen trónoló erődítmény rusztikus falait. A cseszneki vár még romos állapotában is tekintélyt parancsoló építmény, népszerű turisztikai célpont a Dunántúlon.

A vár a legtöbb magyarországi erődhöz hasonlóan a tatárjárás utáni „várépítési hullámban” épülhetett. Elképzelhető, hogy az erődítmény szikláján, a földtörténeti középidőben keletkezett mészkőszirten már az ókorban is lehetett valamilyen őrtorony. Az bizonyos, hogy erős kőből emelt vár csak az 1200-as évek második felében épült Cseszneken.

Puritán lakótoronyból fényűző vár

Az első, Árpád-kori vár egy lakótorony lehetett, amelyet fallal, esetleg kis házikókkal egészítettek ki. Ezt a várat kapta meg királyi adományként II. Garai Miklós, aki a korábbi lakótornyos rezidenciát elbontotta és helyére egy fényűző gótikus stílusú új várat építtetett. A falkutatások szerint a palota belső szerkezete, a Wathay-őrtorony és a külső vár egyes részei ekkor épültek.

A Garai-féle várépítés 1392 és 1424 között történhetett. Utóbbi évszámban egészen biztosak lehetünk, hiszen a dicsőséges esemény mementói, egy emléktábla és egy kapuszemöldökkő az utókornak is fennmaradtak. Ezeket a különösen ritka gótikus emlékeinket jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik.

A Garai családhoz fűződik a középkori Magyarország egyik legsúlyosabb pere is. II. Garai Miklós és testvére, Garai János is érdekházasságokban nősültek. Míg Miklós házassága a Cilleiekkel hosszútávon is jó döntésnek bizonyult, ugyanezt nem lehet elmondani édestestvéréről, Jánosról, aki Lengyelországból Mazóviai Hedvig hercegnőt kapta feleségül. Hedvig és János nem kedvelték egymást, melyben nagy szerepet játszhatott a nagyjából 20 évnyi korkülönbségük is.

Garai János tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halálát egy Hedvig által elkövetett mérgezéshez kötötték. A hercegnőt perbe fogták, majd vagyonelkobzásra és életfogytiglani börtönre ítélték. Hedvignek élete hátralévő részét egy Garai várban kellett eltöltenie. A történészek szerint ez a Garai vár a cseszneki lehetett, hiszen a keleti palotaszárnyban találtak egy középkori téglából kirakott, sírra kísértetiesen hasonlító téglaépítményt, valamint a gótikus kapu szemöldökkövén egy vésés figyelhető meg. A szakemberek úgy vélik, a pert követően Hedvig és János közös családi címerét faraghatták le róla.

A cseszneki diadal

A Garai család kihalása után Csesznek ismételten királyi várrá vált, majd a XVI. századra különböző családok birtokába került. Csaby István egri várkapitány volt a XVI. század első felében a vár egyik birtoklója, ám halálát követően néhány évvel később fia is elhunyt, így vér szerinti férfi rokon híján két vejére maradt a vár, Szelestyei Sebestyénre és Wathay Lőrincre. Sebestyén nem volt katonaember, hamar „kibújt” a várkapitányi kötelezettségek alól és sógorára, a vági Wathay Lőrincre szállt a vár.

Wathay összesen 16 évig volt Cseszneken várkapitány, mely abban a korszakban hosszú karriernek számított. Veszprém 1552-es elestével a török jelenléte állandósult a Bakonynak ezen a részén, így Lőrinc a vár hadtörténetének egyik legveszélyesebb időszakában volt az erőd ura.

Wathay nevéhez fűződik az 1561-es cseszneki diadal, melynek során a török sereg a kaputornyon áttörve feldúlta a cseszneki alsóvárat. Wathay kiemelkedő képességű stratéga volt, a félig elfoglalt várat nagy öldöklések közepette visszafoglalta, ezzel óriási sikert aratott. Az eseményről 2024. augusztus 16-án egy festményt is bemutattak, mely a dicsőséges pillanatnak állít emléket.

A teljes cikk a SokszínűVidéken olvasható!

Kiemelt kép: Tóth A. Péter/SokszínűVidék