Az unásig használt, elcsépelt, tartalmatlan szavunk a dolog főnév és a csinál ige.

A dolog nemcsak túl általános jelentésű, hanem gyakran semmitmondó is. A mai nyelvhasználatra mégis jellemző az efféle pongyola stílusú közlés: „Sokan úgy gondolják, a tanítás nehéz dolog”. Tartalmas kifejezéssel: nehéz szolgálat, hivatás, küldetés. Megfigyelhetjük: a médiában szinte kötelező a következő üres mondatot a nyilatkozat végére biggyeszteni (még nívós reflexiók zárásában is felbukkan!): „Ez a dolog lényege.” A dolog szó használatának lényege mindenesetre az: ha kilóg a szövegből, helyettesítsük tartalmas főnévvel (vagy hagyjuk el!). A fenti mondat tehát egyértelműen: ez a jelenség, probléma, kezdeményezés, ügy stb. lényege.

Ontja magából a sok „dolgot” a tömegkommunikáció. S a mindennapi beszédben is sűrűn elfordul: „Csakis pozitív dolgokat mondhatok róla”.  Pontosan: csak kedvező tulajdonságait sorolhatom. „Hasznos dolog a társasjáték.” Jobb ez: időtöltés, tevékenység. „A szemeszter kezdete előtt a gólyáknak sok dolguk akad”. Pontosabban: a gólyáknak (a felsőoktatási intézmények elsőéves hallgatóinak) sok kötelezettségük, tennivalójuk, teendőjük van. „Veszélyes dolog a babona.” Jobb ez: veszélyes elképzelés. „A kézzel készített ajándék igazán jó dolog”. Precízen: jó ötlet. „Helyesen írni nehéz dolog.” Világosan: nehéz lecke, összetett feladvány. Vagy: Helyesen írni nehéz. „Kirándulni jó dolog”. Elegendő ennyi: Kirándulni jó.

A dolog további színes, tartalmas helyettesítői: cselekedet, eljárás, gondolat, elfoglaltság, foglalatosság, kenyérkereset, fáradság (fáradozás), erőkifejtés, erőfeszítés, elintéznivaló, munka, munkavégzés, megbízatás, ügylet, eset és így tovább.

* * *

A főnévhez kapcsolt tartalmatlan igei szerkezetben lépten-nyomon felbukkan a csinál. Példák a médiából: „nem csinál titkot belőle, hogy a téma, amiről ír, az ő élete”; „aki piszkot csinál, eltakarítja maga után”; „gondot csinál magának abból, hogy a gyermeke boldoguljon”; „a gép nem kér bocsánatot, ha hibát csinál”.  Világos egyszerűséggel, elhagyva ezt az igét: nem titkolja, hogy a téma, amiről ír, az ő élete; aki piszkít, piszkol, eltakarítja maga után; aggályoskodik gyermeke boldogulása miatt, illetve: törődik gyermeke boldogulásával; „a gép nem kér bocsánatot, ha hibázik”.

Máskor tartalmas igére cserélendő ez a szürke szó. „Iskolát csinál a szegény gyermekek számára”; „megint ostobaságot csinál”; „a légynek sem árt, csak hatalmas lármát csinál”; „a remek kilátás még jobb étvágyat csinál”; az énekes „fergeteges hangulatot csinál!”; „mihelyt pénz kerül a keze ügyébe, elmulatja, s ha elfogyott, adósságot csinál”; „Csodás festményt csinál krikszkrakszokból”. Választékosan: iskolát alapít (vagy szervez); ostobaságot követ el; hatalmas lármát csap, lármázik, zajong; a kilátás étvágyat gerjeszt; az énekes fergeteges hangulatot teremt; ha elfogyott, adósságba keveredik; csodás festményt alkot.

Nem ritka a hibahalmozó mondat: „a barátnőmnek kell ajándékot csinálni”; „A képzés egy fantasztikus embert csinál belőled”. Szabatosan: a barátnőmnek kell a ajándékot készítenem (a főnévi igenév ragja teszi világossá, hogy ki a cselekvő); az utóbbi közlés pedig – mindkét elcsépelt, üres divatszót tartalmasra cserélve, az itt felesleges határozatlan névelőt elhagyva – így pontos: A képzés csodálatos embert farag belőled.

A következő szerkezetben viszont – kivételesen – pontos és helyes a szóhasználat: bolondot (bohócot) csinál magából.  

A dolog főnevet – a színes és szabatos beszéd, írás érdekében – tartalmas rokon értelmű kifejezésre cserélni (vagy ha puszta töltelékszó, elhagyni): mindnyájunk elemi „dolga”. Pontosabban: feladata és kötelessége. És ne csináljuk (pontosabban: ne tegyük), hogy a csinál igét túl sűrűn használjuk. Hagyjuk el, kerüljük a vele alkotott terjengős kifejezéseket (is), illetve keressünk helyette pontos, a szövegkörnyezetbe illő igét!  Ellenkező esetben nevetségessé válhat szófűzésünk. Már az efféle közlés is mosolykeltő: „Nagy dolog történt a metrón.” Szabatosan: (az újdonság erejével ható) esemény, mozzanat, eset történt.

A csinál szintén önmagában is okot ad furcsa asszociációkra. Különösen mulatságos példák állnak elő a tárgyul választott két szürke divatszó összekapcsolásából: „igazából nagy dolgot nem csinált”; „Nem nagy dolog, amit csinál”. Még szerencse, hogy az egybeírás e példákban elmaradt… Ha bármi okból mégsem nem marad el, értő füleknek könnyen beugorhat Arany János híres elbeszélő költeményének e néhány sora: „Nagy darabok voltak, mint az ember ökle, / A pince zugába szanaszét lelökve: / Fényes szép kardjával megpiszkálta… hanem / Ő se’ mondta, mi volt – én se’ hiresztelem”.

Szerző: ARANY LAJOS