Az illegalitástól, a hatósági üldözéstől mára az élő, táguló közösségekig, a legmodernebb élménypedagógiáig jutott el a csángók magyar nyelvű oktatása, amely évtizedekkel ezelőtt még néhány lelkes ember reménytelenül romantikus, személyes vállalásának tűnt.

Székelyek, anyaországi magyarok a csángókkal közösen települések tucatjaiban építik a Magyar Házak egyre növekvő hálózatát, amelyben a magyar nyelv természetesen köt össze mindenkit. Csángóföldre leggyorsabban autóval lehet eljutni Erdélyen át. Ám ha repülővel megyünk, akkor Brassóba érkezik a legközelebbi budapesti járat. Mégis inkább Bukarestbe repülünk, hogy lássuk a román Alföldet, ahol autópálya helyett falvakon és városokon át vezet a főút a 300 kilométerre fekvő, a középkorban jórészt magyarok által lakott Bákóba.

Itt, Moldvában más a táj, és az erdélyieknél jóval szelídebb lankák között kanyarog az út a magyarság legkeletibb végvárába, Lábnyikba. A kis, eldugott, csángómagyar többségű településen nincs mobilnet és a wifi is elmegy, ha jön a vihar, de itt a szép, a régi székelyföldi élményeket felidéző falusi környezet és az élettel teli Magyar Ház, amelyben a helyi magyartanár lakik és egyben a földszinti tanteremben oktat is. Mindemellett modern épületekben, faházakban, közösségi terekben üdülnek, tanulnak nyaranta a csángó gyermekek és az ide érkező tanárok, akiket a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége toboroz szerte a Kárpát-medencéből.

És jönnek-e?

Ezt kérdezem Hegyeli Attilától, akinek több mint 30 éve már a csángó világ az élete. Először középiskolásként, a sepsiszentgyörgyi kollégiumban találkozott csángó ösztöndíjasokkal, akiknek a beilleszkedési kudarca keltette fel a figyelmét a csángó közösség iránt. 1992-ben utánuk is ment, Somoskára és Klézsére. Azóta építi a csángók magyar nyelvű oktatását.

– Jönnek új tanárok minden évben. Legtöbben a Székelyföldről, de az anyaországból is. Itt tanulják meg, hogy nem megmenteni kell a csángókat, hanem velük élve a magyar oktatásukat megoldani. Itt szolgálatos emberekre van szükség – hangsúlyozza a nemzetmentő elméletek romantikája és a gyakorlati nemzetépítés közötti különbséget. Mert itt meg lehet élni a modern világ előtti szerepeket, például a klasszikus tanítóét, aki nemcsak pár órát van a gyerekekkel. De ehhez jelen kell lenni az életükben, a falu közösségében. Ez egy speciális küldetés, ami akkor működik, ha életformává válik. Csángóföldön 2000 óta – minden intézményi előzmény nélkül – összességében többezer gyermeket érintő magyar oktatási hálózat épült ki, pár elkötelezett ember rendszeres és kitartó munkájának köszönhetően.

Közben változik Csángóföld is: majdnem mindenhol van már aszfaltozott út és az utakon a szekér mellett feltűnik egy Ferrari is. A táborban pedig az a feltűnő, hogy a legedzettebbek a székelyek: nekik is komfortzónájukon kívül esik a csángó környezet, de a huszonéves, egyetemen, főiskolán frissen végzett székely lányok pszichésen stabilak, nem a magyar fővárosban megszokott panaszkultúrában élnek, hanem készen állnak a küldetésre.

A teljes cikk a M7.sk-n olvasható!

Kiemelt kép: Veres Nándor / Székelyhon