Az ember a múltját újra álmodja minden karácsonykor. Kicsit megint gyerekek leszünk és vágyakozva, izgatottan várjuk, hogy újra átélhessük mindazt, amit a gyermekkori karácsonyok öröme jelentett. Nincs ez másként a politikusok esetében sem. A „kemény legény”, a rezsicsökkentésért felelős államtitkár, Németh Szilárd családi karácsonya is az egykori ünnepeket idézi.

– Nekem a karácsony az, amit otthonról kaptam. A karácsony és a húsvét az a két keresztény ünnep, ami egyúttal a család nagy ünnepe is volt és az ma is.

Mi egyszerűen, majdhogynem szegényesen éltünk, de az ünnepre úgy készültünk, ahogy egy magyar családnak illő készülni.

Édesanyám főzött, édesapám szerezte be a hozzávalókat,  ő pucolta a halat és mindig karácsonyra volt kifestve a fürdőszobánk és a konyhánk. Nekem a karácsony a fenyőillat, a narancs illata, az édesanyám süteményeinek illata, a bejgli, a mézes, a zserbó illata, keveredve az olajfesték friss illatával, ugyanis olajjal festve készült a lábazat. Ez az illatkeverék még ma is a karácsony illata.

– Ministráns gyerek voltam, az advent idején sokkal sűrűbben látogattam a templomot, rorátéra jártam, így jobban átélhettem a várakozás örömét. Nálunk soha nem volt bronz-, ezüst- és aranyvasárnap, csak advent létezett, amikor vasárnaponként újabb gyertyát gyújtottunk az adventi koszorún, akkor is, amikor a szocializmus idején ez még nem volt annyira szokás, mint szerencsére ma már ismét az. Azt mondom, hogy több Jézus és kevesebb vásárlás. Miniszterelnök úr bölcs üzenetét én is vallom, advent első vasárnapján az ismert szlogen alapján – ami úgy hangzott, hogy nincs karácsony Corvin nélkül – ezt üzente Facebook-bejegyzésében: Nincs karácsony Jézus nélkül! Ezt jó lenne komolyan venni és nem belefeledkezni a nyakló nélküli vásárlás őrületébe. Azt halljuk a híradásokból, hogy elindult a karácsonyi roham. Te jó Isten, milyen karácsonyi roham?

A karácsony nem a rohamról szól, hanem az elcsendesedésről, a várakozás örömteli nyugalmáról.

– És a családról. Nekünk nem volt magnetofonunk, de amúgy is kazettán csak ilyen télapós dalokat lehetett kapni, úgyhogy édesanyám énekelte a karácsonyi énekeket. Szerencsére még él, ő is Csepelen lakik és minden gyertyagyújtáskor áthozzuk magunkhoz és ma is énekel.

– A karácsonyi menü magyaros hagyományát is tartjuk, vagyis az asztalra halászlé, rántott hal, a halhoz krumplisaláta kerül, van bécsiszelet, töltött káposzta,  bejgli, zserbó, mézes sütemény és

tartjuk azt a hagyományt is, hogy egy almát annyi cikkre vágunk, ahányan együtt vagyunk, egy cikket pedig  az asztalon hagyunk a Jézuskának.

– A gyermekeink már felnőttek, de ahogy tőlük tudom, Virág lányom és Bendegúz fiam 10 éves korukig őszinte hittel várták a Jézuska eljövetelét. Addig nem is vettek részt a karácsonyfa díszítésben, ma már persze közösen díszítünk, ami csodálatos közös családi program. És tudjuk mindannyian, hogy az ajándékokat igenis a Jézuskától kapjuk, mert neki köszönhető minden, amit csak elérhetünk. És ezt tudniuk kell a gyermekeinknek és az unokáinknak is.

Szerző: Ifj. Tóth György

Fotó: Fincza Zsuzsa / zaol.hu