Nemrég járt nálunk Macron elnök, a magyarországi és franciaországi választások előestéjén. Az a Marcon, akinek 2017-ben az Holland-elnökkel leszerepelt baloldal és a Fillon visszaléptetésével vezető nélkülivé vált jobboldal elforgácsolódása lehetővé tette az élre törést. Így a korábbi szocialista pénzemberből centrista politikus, majd köztársasági elnök lett. Megismerkedhettünk világnézeti látomásával: a „feminista politika” és a genderegyenlőség erőltetésével. Ő, amíg működött a német-francia tengely, világnézeti alapon és a politika szintjén is sokszor foglalt állást Magyarország ellen.

Aztán valami változott. Az otthoni terrorizmusra válaszul tett iszlámellenes kijelentéseket a korábban migránspárti politika módosítása végett. Javaslatokat tett a migrációs válság európai kezelésére, persze hangsúlyozva az európai teher- és bevándorlóelosztás igényét. Már elfogadja, hogy a kibocsátó térségeket kéne rendbe hozni, akár jelentős anyagi áldozatok árán is.

Amikor Pascale Andréani budapesti francia nagykövet 2018. szeptember 5-én Magyarországra érkezett, róla külügyminisztere, Le Drian már azt állította, hogy őt „baráti mandátummal” küldték Budapestre. Most pedig ilyen légkörben került sor Macron elnök Budapesti látogatására. Ennek kapcsán nagy belpolitikai ködfelhő-eregetések ellenére a hírekből kiderült, hogy az itteni ellenzék ezt a látogatást nem tudja értékesíteni a maga javára.

Ahogy Wass Albert mondja: a csillagok járása változó. Az Európai Unió francia-német tengelye elkopóban van, az új német kormánnyal lesz elég baja a francia vezetésnek. Macron reálpolitikus, levonta a következtetést: most november végén előbb Olaszországba látogatott elsimítani a vitákat és felerősíteni az együttműködést; majd ellátogatott a V4-ekhez, s épp hozzánk, Budapestre. Itt pedig Orbán miniszterelnökkel bemutatták, hogy ha megvan a jóakarat, lehet közös pontokat találni. Ilyen az atomenergia-politikánk, a mezőgazdaság európai támogatásrendszere, a közös haderő-fejlesztés kérdése és a migráció elleni védekezés.

Ha pedig egy lépéssel hátrább lépünk, madártávlatból már az is észrevehető, hogy a világpolitikában is megvannak a hegyomlás jelei. Látszólag egy üzleti vita, hogy a 2016-ban megrendelt 12 francia tengeralattjárót Ausztrália már nem igényli, hanem ehelyett az Egyesült Államoktól vásárol. Ez nemcsak veszteség Franciaországnak, hanem jelzés a Brexit lehetséges következményeiről, amivel az EU mindeddig nem nézett szembe. Arról, hogy az Újvilág, az Egyesült Királyság és Ausztrália egy angolszász térség építésébe fogott. Az AUKUS, az új biztonsági partnerség közös bejelentése pedig csak aláhúzza ezt. Mindez a franciákat arra ösztönözte, hogy erősítsék meg a végül is Amerika irányította NATO-tól elkülönülő nyugat-európai haderőfejlesztést. Ezért volt a keserű pilula lenyelése után az első lépés a franciák részéről a stratégiai partnerség kimondása Görögországgal (hadihajó-eladással egybekötve).

Magyarország számára egyik lehetséges kitörési pont lehet a változó francia külpolitika. A brüsszeli bürokrácia ugyan többszörösen bebizonyította már alkalmatlanságát, de egy ilyen ormótlan hadihajó csak lassan fordítható jó irányba. Ne feledjük, honnan indulunk: a holland Mark Rutte ki is mondta, hogy Magyarországot térdre kell kényszeríteni. Azt is tudhatjuk, hogy legdöntőbb eszköz ebben a pénz, persze. Heiko Maas, korábbi német külügyminiszter szerint pedig Magyar- és Lengyelország vétófenyegetése „túszul ejtette” az uniót, és a javasolt válasz erre az EU-kifizetések politikai feltételekhez kötése.

Magyarországnak tehát szövetségesekre van szüksége. Ezért fontos a V4, s ezért keressük a további lehetőségeket. Ám a nálunk sokkalta nagyobb súlyú Franciaország sem képes önmagában a rombolásra lendülő német mozdonyt megállítani. Ez, s a brüsszeli irányítás egész rendszerének átalakítása érdeke kontinensünknek.

/kele/

Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán