Isten Igéjének megértéséből következik az, ahogyan a valóságot és önmagunkat látjuk. Magyar reformátusként az Ige tanulmányozóinak, Igéből élő egyháznak kell lennünk, enélkül értelmetlen, bármit teszünk – így summázható Balog Zoltán püspök, az MRE Zsinata lelkészi elnökének Ön- és istenismeret a 21. században címmel tartott előadása, amelyet a Reformátusok Szárszói Konferenciájának második napján mondott el. Ebből szemléztünk.

Régi filozófiai képpel kezdte beszédét Balog Zoltán zsinati lelkészi elnök: az egy csónakban evezők, a hajó haladási irányának háttal ülnek, így tudják előrébb vinni a csónakot. Az evezők közössége múltját, az eddig megtett utat látja, ugyanakkor a csónakot kormányzó arcát is, aki viszont az előtte elterülő horizontra néz. „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a fiainkéi mindörökké, hogy teljesítsük ennek az útmutatásnak minden igéjét” –idézte Mózes ötödik könyvét a püspök, hozzátéve: „Mi Jézus Krisztussal ülünk egy csónakban, az ő arcáról, az ő Igéjéből olvassuk ki, hogy merrefele megyünk.”

Balog Zoltán a reformáció bölcsőjénél megfogalmazódó alapgondolatra utalva elmondta: legfontosabb kérdésünk ma élő reformátusként, hogy milyen módon tudjuk megtartani a sola Scriptura elvét. Idézte a Kárpát-medencei Református Nemzetstratégia vitairatát is:

„Az elmúlt évtizedekben sokat erősödött a különböző felekezetű magyar keresztyének lelki közössége, ez megmutatkozik közös társadalmi és nemzeti felelősségvállalásukban is. Ezt a lelki közösséget a magyar reformátusság elsősorban az evangéliumban felismert alapértékkel szolgálja. A sola Scriptura elv szerint a Szentírás Isten és önmagunk megismerésének forrása. Miközben az emberi élet, a társadalom és a nemzet sorskérdéseire keressük a keresztyén válaszokat, a kiindulópontunk kizárólag a Szentírás, tehát Istennek Jézus Krisztusban nekünk ajándékozott önkinyilatkoztatása. A magyar református hívők közvetlenül és feltétlen bizalommal viszik Isten elé az egyéni, közösségi, társadalmi és nemzeti sorskérdéseket.”

Ha nincs meg ez a közös kiindulópont, akkor a drámai kérdés:

mi fogja és ki fogja egyben tartani azt, ami Isten megváltó és teremtő kegyelméből összetartozik: teremtő kegyelméből a nemzet, szabadító kegyelméből pedig a magyar református egyház – tette fel a kérdést Balog Zoltán.

Isten Igéje, a Biblia a magyar reformátusok számára nem formális alappont, egyszerű könyv, hanem Isten kinyilatkoztatása, a valóság olvasata. „Bennünket minden értékünk és hiányosságunk ellenére az Ige tanulmányozása tesz kivételessé a magyar, és a Kárpát-medencében velünk élő nemzetek körében. Másképp mondva: az Igében élünk, ennek bemutatása, demonstrálása első számú feladatunk. Az Ige népe vagyunk és az Ige népe akarunk lenni, ez tesz minket különlegessé” – mondta a püspök.

A püspök arról is beszélt,

nem szabad saját berkeinken belül megmaradni, csupán saját gyülekezeti, intézményi, tudományos közösségekben gondolkodni. Lelki térfoglalásra van szükség, ez azonban csak közös erővel és hittel valósulhat meg. „Nem csak saját kis világunkban elmondott szavakra, hanem közös, karakteres református bizonyságtételre van szükség.”

Balog Zoltán szerint Balatonszárszón is valami hasonló valósul meg. Ne a külső elvárásoknak akarjunk megfelelni, ne az elismertség, megbecsültség utáni vágy irányítson bennünket, amikor döntéseket hozunk, hanem legyünk szabadok – hangsúlyozta a püspök. „Ha egyházi döntéseinket elsősorban hitbeli alapon vitatjuk meg, az az egyház szabadságának gyakorlása.”

Forrás, teljes cikk és kiemelt kép: reformatus.hu