A művészeti nevelés fontosságáról már az ókori szerzők is értekeztek, enélkül nem nőhetünk ép és egészséges lelkű emberré. Szerencsére a művészeti nevelést Magyarországon, illetve a magyar nyelvterületen számos kiváló szakember végzi. Közülük hármat és két alkotói műhelyt jutalmazott Elismerő Oklevéllel december 5-én a Magyar Művészeti Akadémia.

„A művészetek megismerése, azok gyakorlása, főleg gyerekkorban, nélkülözhetetlen a személyiség fejlődése szempontjából. Ezt számos kutatás igazolja” – mondta el Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke december 5-én azon az ünnepségen, amelyen az akadémia döntése alapján hatodik alkalommal díjazták a művészetoktatás területén kiemelkedő teljesítményt nyújtó pedagógusokat, közösségeket. Az elnök hozzátette: „Elismerésünkkel mi is e felismerés igazát szeretnénk bizonyítani, egyszersmint elismerni az ezen a területen végzett magas színvonalú munkát.”

Az idei első elismerést dr. Acél Zsolt piarista szerzetes, gimnáziumi tanár vehette át, aki az ELTE bölcsészkarán végzett, és aki hamar elkötelezte magát az ókortudomány mellett. A laudáció szerint a spiritualitást és a klasszikus kultúra szeretetét is könnyedén fordítja le a mai fiatalok nyelvére, amiért a kecskeméti, váci és budapesti piarista diákok rendkívül hálásak.

– Nincsenek erre külön módszereim – vallotta be mosolyogva a Magyar Hírlap érdeklődésére. – Annyit tudok mondani, hogy a szakirodalom ókortudományból is, régi magyar irodalomból rendkívül izgalmas. Ha az embernek van ideje sokat olvasni és kutatni sok nyelven, akkor egyszer élővé válik a holt anyag, és a gyerek egyszerűen azt kezdi el érezni, hogy folyamatosan jár az agya. Én csak annyit teszek, hogy fordítok egy szöveget, és abba őt is belehívom. A közös munka részeivé válunk. Nem tudom, hogy ez modern pedagógiának megfelel-e, de azt tapasztalom, hogy ha azt mondom, hogy „nézzétek, ez a kutatás még nincs meg magyarul, próbáljuk meg együtt”, akkor az valóban izgalmas mindannyiunknak.

– A klasszikus kultúra nem is olyan régen az általános műveltség része volt, természetesen hatotta át a mindennapokat. De hogy van ez most?

– A napokban épp azzal foglalkoztunk a tanítványaimmal, hogy egy irodalom tankönyvben mutogattam nekik, hol találhatóak egyértelműen téves utalások és hivatkozások – magyarázta dr. Acél Zsolt. – Az ókorra illik hivatkozni, de valós tudás híján rengeteg a tévedés. Ráadásul megfigyelhető egy új divat: angolszász területről szivárognak át a magyarba lefordított, latinnak vagy görögnek vélt kifejezések, amelyek valójában semmit nem jelentenek. A mi munkánkban az is fontos eredmény, hogy rámutatunk ezeknek a „visszalatinosított” szavaknak a semmitmondására. Hiányzik a nyelvi fegyelem, és kérdéses, hogy akik ilyen szavakat használnak, azok nem akarnak bármit is állítani, vagy éppenséggel gyávák ehhez? Az ilyesminek a leleplezése egy nagyobb diák számára már tud élményt okozni.

A Magyar Hírlap teljes cikke itt olvasható.

Kép: Purger Tamás   (Péterffy András, K. Udvari Katalin, Vashegyi György, dr. Széll Rita, Farkas Ádám, Benkő Éva, dr. Acél Zsolt)