Szétesőben van a világ s fütyül a törvényekre, legyenek azok Isten által megszabottak vagy tisztességes emberek által meghatározottak – de jó tudni, hogy az igazság akkor is létezik, ha tagadják. Kondor Katalin írása.
Az igazság az igazság, a hazugság az hazugság, a törvény az meg törvény. Gondolná a józan ésszel rendelkező ember, csak éppen naponta kénytelen szembesülni azzal, hogy az igazság nem igazság, a hazugság nem hazugság, a törvény meg nem törvény.
Oda jutottunk ugyanis, hogy ezek a fogalmak nemigen teljesítik be a jelentésüket.
Igazságként adjuk el a hazugságot, nem tartjuk magunkat a törvényekhez, magyarán, fütyülünk az élet tartópilléreire, más szóval kifejezve, az erkölcsre.
A fenti fogalmak mindegyike, tehát az igazság, a hazugság és a törvény relatívvá vált, a kipróbált, a hagyományokhoz, erkölcsi értékekhez való ragaszkodás pedig lassan nevetség tárgyává lett.
Mindennapjaink szép számban szolgáltatják ezen megállapításokhoz a bizonyítékokat: érthetetlen viták és mentegető kísérletek zajlanak a pedofília természetéről, fondorlatos erőlködéseket tapasztalhatunk a célból, hogy a nagyon kicsiket is fel kell világosítanunk az úgynevezett LMBTQ mibenlétéről, hosszú-hosszú évekig tartó vizsgálatok folynak számos, napnál világosabb gazdasági bűnesetekkel kapcsolatban, vagy éppen a törvénytelenségek villámgyors eltussolásának szándékával szembesül az ember.
S ami még szomorúbb, mindezen cselekedeteket a szabadság eszméje alá igyekeznek betömni.
Tehát legyen szabad gyerekeket megrontani, szabadon lopni, törvényeket kikerülni és szemérmetlenül hazudni. Lehessen hamis célokért háborút indítani, népeket leigázni, pozícióval és fogalmakkal visszaélni. Mindezen cselekedeteket amúgy éppen azok a manipulátorok követik el, akik a törvényeket is szentesítették.
Itt tartunk tehát napjainkban, amikor számos példa bizonyítja, hogy a törvény az nem törvény, hanem egy mellékes valami, amit – annak ellenére, hogy társadalomfenntartó erő – semmibe lehet venni. Büntetlenül.
Kivált a „beavatottaknak”.
Mint például Varga Judit férjének, aki megdöbbentő magabiztossággal igyekszik – sikerrel, sajnos – minden törvénybe ütköző módszert bevetni ahhoz, hogy szégyenletes céljait elérje, mégpedig „drukkerek”, magánéleteken csámcsogók háttértámogatásával. Ha ez utóbbiak nem léteznének, meglehet, sokkal hatékonyabban lehetne a törvény szigorára támaszkodni, de sajnos, ez egyelőre nem jött be.
Avagy mit szóljunk ahhoz a minapi hírhez, miszerint egy nyilván végtelenül szabadelvű finn iskolában három társát lőtte le egy gyerek – egy 12 éves gyerek.
A maguk szabadságára – különösen mostanában – oly büszke finnek vajon ezt a tragédiát a rend és a szabadság bizonyítékának gondolják? Avagy talán mindenki által megszavazott törvényük van a 12 évesek fegyverhasználatára? S mondjuk, egy olyan intézkedést, mely az iskolába belépő diákok holmijának átvilágítását rendelné el, sértésnek, antidemokratikus cselekedetnek, a demokrácia elleni lázadásnak tekintenék? Mert a törvény, az törvény?
Tehát egy bántóan ostoba törvényt el kell fogadni, csak mert törvénynek hívják? Ki érti ezt?
A törvények semmibevétele persze nem hazai jelenség. Épeszű ember felfogni sem tudja például azt, hogy a ránk zúduló migránsözönt, mellyel immár Európának és Amerikának is naponta szembe kell néznie, miért nem lehet a törvény szigorával meggátolni.
Tudjuk, hogy mi a szándék: erőszakkal összekeverni a népeket, hogy aztán a beáramló tömeg teljesen szétzilálja a nemzetállamokat, megváltoztassa életüket és kiszolgáltassa őket annak a tervnek, mely szerint a politikai irányítással szemben semmiféle ellenállást nem tanúsíthatnak.
Józan ember ma már látja, hogy ez történik, mint ahogy azt is látja, törvényt megváltoztatni, no meg törvényt alkotni mások háborújában való részvételre meg annak finanszírozására pillanatok műve.
S pillanatok műve elfogadtatni is, hiszen a törvény az törvény, non est apelláta.
Magyarán: nem létezhet ellenvetés. Itt tartunk most. És itt is fogunk tartani, ha meg sem kíséreljük megváltoztatni azt a tényt, hogy a világot manapság néhány száz, erre a feladatra soha meg nem választott, mi több, el nem számoltatható ember irányítja.
Hogy szétesőben van a világ s fütyül a törvényekre, legyenek azok Isten által megszabottak vagy tisztességes emberek által meghatározottak, azt gondolom, egyetlen józan embernek sem kell bizonygatni, hiszen naponta szolgáltatnak bizonyítékot a tények.
Ám azt jó volna feltárni, vajon a törvények ereje, igazsága hol, mikor és miért tűnt el az életünkből. Bármikor és bárhogyan történt is ez, jó tudni, hogy az igazság akkor is létezik, ha tagadják.
Borítókép: Kondor Katalin
Forrás: MTI/Földi Imre
