45 éve, 1976. június 4-én hunyt el Latinovits Zoltán, alig 44 esztendősen, legendájához hozzájárul máig tisztázatlan halála. A Kossuth és Jászai Mari-díjas Színészkirály rövid élete dacára gazdag örökséget hagyott hátra, számtalan felejthetetlen filmes (Szindbád, Isten hozta őrnagy úr!, Az ötödik pecsét) és színházi alakítást. Verset pedig kevesen képesek úgy elszavalni, mondani, érteni és megélni, ahogyan ő tudott.
“Tört fényű kagylókkal érkeztem a világra, babonás füvekkel, virágszirmokkal, ördögfintorral, gömbölyű boszorkánykavicsokkal. Felhők, napok, csillagok szikráinak barlanghomályos rajzát hurcoltam magammal, elkezdett kanyaros vonalakat, kis görcsös köröket, befejezetlen görbéket. Fura-Maugli, majdhogynem az Állatkertben szület- tem, mégis kicsit idébb születtem, ép -pen Krúdy Gyula bácsi sörkerti asztala fölött, felejthetetlen emlékű nagya- pám, Gundel Károly vendéglőjében, ebédszünetben, fél egykor. A munka és a tisztesség házának falinaptárain 1931. szeptember 9-et jegyeztek” – írta önvallomásként Latinovits Zoltán többször megcibált, hosszú ideig “elhallgattatott” Ködszurkáló című könyvében.”
Egyetlen színpadi felvétele maradt fenn a Mario és a varázsló, ahol Cipolla szerepében elképesztő drámai erővel mutatja fel korára jellemzően, a démoni hatalom hipnóziását! A kádári-aczéli diktatúra nem is szerette őt és nagyon félt tőle. Ezért kultúrkorifeusaik igyekeztek érzékeny megtépázottságában még inkább elhatárolódni tőle, mely végül halálához vezetett. A rendszerváltás évében részesülhetett csak poszthumusz Kossuth-díjban.
Nincs alku, én hadd legyek boldog – mondta el oly sokszor József Attila sorait! Mindig így emlékezünk rá!
A hetediksor.hu versek, filmrészletek felidézésével hajt fejet a színészkirály előtt.
