Szeretem Tóth Krisztina verseit és könyveit. Szépek, szelídek, egyszerűek. Elképzelni sem tudom mi ütött belé! Jókai kapcsán csacsiságot mondott. Na és? Más is mond! Nem adok tanácsokat mit is kellett volna tennie, de valószínű elnézést kérni és folytatni a munkát. Belátni: nem lehet a nagy írón számon kérni a szüfrazsett mozgalom és utódai „eredményeit”.

Ehelyett a költő (szándékosan és helyesen nem írom, hogy a költőnő) magyarázkodni kezdett, hogy ő milyen neves író, hány nyelvre fordították le könyveit és kitartott állítása mellett, mely szerint Jókai Aranyember című regényét ki kell venni a tantervből. Ehhez joga van persze. Aztán állítólag kutyagumit talált a postaládájában és többen megszólták az utcán is és persze ezerrel támadták a sajtóban és a közösségi oldalakon. A zaklatás persze rendőrségi ügy lehet, azonban a vélemények áradása, a kritika hevessége várható volt.

Aztán a költő belekeveredett egy ideológiai spirálba és egyre inkább Kertész Ákos indulatait vélem felfedezni benne. Úgy fogalmaz egy március 16-án az osztrák Falter nevű lapnak adott interjúban, hogy „Orbán cirkusza” zajlik, ő vet embereket „a fogalmatlan, felheccelt falka elé”.

Nos, ki a „fogalmatlan”, felheccelt falka? Talán a tehetségtelen „moslékzabáló” magyar, vagy kollektíve a Fidesz elnökének a hívei? Vagyis ő most képletesen ezt dobta be Orbán postaládájába és máris egy olyan falka tagja lett, akik hasonlókat kiabálnak a kormányfő felé. Akik azt sulykolják: „nagyon nehéz művelt, félénk hangokkal a fogalmatlan, lármás tömegek” ellen fellépni, hogy „Magyarországon központosítják a hatalmat, az ország férfiközpontú, ahogy a kormányzás is, hazánk pedig, miután a rendszerváltás után egy ideig a Nyugat része volt, most a posztszovjet befolyási terület felé kerül vissza” és a félelem légköre terjed, és hogy hamarosan őt Soros-ügynöknek fogják minősíteni. „Ez az ország súlyos mentális károkat szenvedett el, az emberek lelkét leírhatatlan mértékben mérgezték meg, az életminőség és az erkölcsök pinceszinten vannak, különösen most, a járványhelyzetben. Ez nem fog egyik pillanatról a másikra rendbe jönni. Vagy „A választásig az emberek hisztériáját tovább fogják fokozni, hogy a maffiaállam helyett a szegénység és a gazdasági válság feltételezett felelőseire mutogassanak. Majd levonja a konklúziót:

”Magyarország egy mérgező ország.”

Nos a híres író máris belenavigálta magát egy ördögi körbe, semmi nem menti meg majd attól, hogy az ellenzék a zászlajára tűzze a nevét a választási küzdelemben és felhasználja a „piszkos harcban” ezeket a hangzatos kampány-lózungokat. Akkor már hiába lesz az az óhaj, hogy „a legjobb, ami történhet, hogy békén hagynak és tovább írhatom a könyveimet. Szenvedélyesen szeretek dolgozni.”

A Senki szigetén?

Kép: Mandiner