Hetvenöt esztendővel ezelőtt, 1946. március 28-án megkezdődött a felvidéki magyarság exodusa. Ugyanis Prágában törvényerőre emelték az összes, Edvard Beneš (önjelölt) elnök által 1945 áprilisa és októbere között kibocsátott rendelkezését.

A csehszlovák beneši dekrétumok egyértelműen kollektív bűnösnek minősítették a felvidéki magyarokat (és a németeket is). Betiltották az anyanyelv-használatot, elvették az állampolgárságot, hatalmas vagonokban kitelepítették őket, vagyonelkobzás, az oktatás és művelődés teljes ellehetetlenítése, a kifosztás és kínzás kísérték e folyamatot. A cél a  magyarság likvidálása volt és bár ez nem sikerült – részben a nagyhatalmaknak, részben a szerencsének köszönhetően – cserébe még most, 75 év múltán is hatályban vannak a dekrétumok.

A Beneši-állam a lehető legdurvább módon bánt a magyarsággal, azokkal is, akik harcoltak és kiálltak a fasiszta Tiso -rezsim ellen. ” Az elhurcolás során az ellenállást a legbrutálisabb módon törték meg, az ellenállókat puskatussal összeverték és összekötözték, a passzíve viselkedőket pedig megragadták és erőszakkal, puskacsővel kényszerítették a teherautóra, amely beállt az udvarra. Az emberek után hajigálták holmijaikat és kevés élelmiszert, amit éppen kéznél találtak. Nem voltak tekintettel a betegekre és csecsemőkre sem. Egy ötnapos gyermeket a legszívtelenebb módon ragadtak ki a bölcsőből és tettek teherautóba, utána pedig az anyát hurcolták és rakták fel.”
A korábbi tisztviselők mindegyikét – körülbelül  70 ezer embert – automatikusan és azonnal bűnösnek nyilvánítottak.

Nyilvánvaló, hogy a 2010-ben nagy sietséggel összehozott tilalom a kettős állampolgárságról is – mert ne felejtsük el, ez egyértelműen a magyarok ellen született meg – e dekrétumok kísértete. Martin Klus (SaS) külügyi államtitkár közelmúltbeli nyilatkozata szerint a magyar állampolgárság felvétele – – olyan problémákat okozna, mint a Kelet-Ukrajnában, Dél-Oszétiában és Abháziában a nemzetiségi feszültségek szítása. A magyar külügyminiszter ezt provokációnak nevezte, hiszen a magyarokat felforgató, destabilizáló elemekként feltüntetni számunkra elfogadhatatlan. A szlovák külügyminisztériumba erre berendelték a magyar nagykövetet és jó szokásuk szerint a belügyekbe való beavatkozással vádolták meg a magyar felet…

Manapság a visegrádi négyek együttműködése jelentősen erősödött az európai diplomáciában, a migránsválság elleni harcban, a közös politikai fellépésben, komoly eredményekkel. Most a Covid-válság kapcsán a keleti vakcina-beszerzésben is segédkezett a magyar kormány a szlováknak.

A dekrétumok hatálya viszont sajnos ma is fennáll. Trianon szelleme még mindig erősebb az utódállamokban élő nemzetiségek diszkriminációja szempontjából, mint az Unió azt tiltó rendelkezései.  Időnként (vissza)élnek is ezekkel a szlovák állam részéről. S közben fogy a magyar, vagy aki magyarnak vallja magát. Pedig történelmünk: a Kárpát-medencei népek közös históriája: apostoli szent királyunk évezredekre szóló akarata. Az ott élő magyarság legalább két nyelven erősíti a szlovák állam európaiságát, mely a dekrétumok sutba dobásával, a kettős állampolgárság megadásával sokkal fényesebben ragyogna.

Mindenesetre most a népszámláláskor, jó politikai hátszéllel reméljük gyarapodik a felvidéki magyarság létszáma is. Rajtuk is múlik, hajrá magyarok!

Kiemelt fotó: azonnali.hu