1945. augusztus 2-án adta ki Edvard Benes csehszlovák elnök magyarokat és németeket sújtó 33. dekrétumát, amely az ország területén élő nem-szláv népességet megfosztotta állampolgárságától.
Először is vizsgálat alá vették a magyarok és németek vagyonát, június során döntöttek a mezőgazdasági tulajdonaik elkobzásáról, július 20-a után pedig a prágai kormány már a magyar területekre, szlovákok és csehek betelepítéséről határozott. Mindeközben a csehszlovák hivatalok elbocsátották a magyar köztisztviselőket, száműzték az egyetemekről a magyar diákokat, és megszüntették a magyar oktatási intézményeket.
Szerte az országban „magyar perek” indultak, melyek a kollektív bűnösség elve alapján ezreket ítéltek el. Kassán például egy eljárás során 600 embert találtak vétkesnek.
A jogfosztó program tetőpontja az 1945. augusztus 2-án hatályba léptetett 33. dekrétum volt, mely valamennyi magyart és németet megfosztott állampolgárságától, vagyis kizárt a társadalomból, és ellehetetlenítette az életüket.
Az idén, januárban a fideszes Kósa Ádám is felszólalt Brüsszelben a felvidéki magyarok érdekében, az őket immár hetven éve sújtó Benes-dekrétumok jogsértései ellen. A fideszes EP-képviselő szerint ez a helyzet elfogadhatatlan a 21. században. Minden olyan jogszabály ellen a leghatározottabban fel kell lépni, mely a kollektív bűnösség elvén alapszik.
Ezért a képviselők az Európai Bizottság határozott kiállását kérik a Benes-dekrétumok jogfosztásai ellen, és felszólítják az Európai Parlamentet, küldjön mielőbb tényfeltáró bizottságot Szlovákiába.
A Parlamentben ma a képviselők arra a mintegy százezer magyarra emlékeznek, akiket a Benes-dekrétumok következtében az egykori Csehszlovák Köztársaságból kizártak.
A Rubicon.hu alapján
