Pandémiába belefáradó világunkban folyton halljuk az önáltatást: nemsokára visszatérünk a régi életmódhoz. Márpedig aki kicsit is gondolkodik, az tisztában van azzal, hogy nincs visszatérés a régihez, legfeljebb látszatok szerint. A történelmi díszletek még maradnak egy ideig, valójában új kihívásokkal néz szembe az emberiség. És ezekre új válaszok kellenek. Planetáris önnevelés egyéni és közösségi, nemzeti és egyetemes szinten.
Nem véletlenül írt Chr. Stückelberger svájci közösségi etika professzor már másfél éve könyvet arról, hogy új egyensúly megteremtésére van szükség a „poszt-Covid korszakban”, minden szinten. Az inkább poszt-pandémia idejére előre gondolva – hiszen a koronavírusok mutánsaikkal nagyon ragaszkodnak hozzánk!
Amikor a koronavírus, jobban mondva a világjárvány utáni időkre felelősen gondolók, már előre tervezők gondolnak, meghatározzák a minimumokat, amelyek nélkül nem lehet tartósan élni. És mindig ugyanoda lyukadnak ki: minimális etikai tartás, igazodás nélkül nincs eligazodás, nincs jövő. Az új világkorszakba átvivő Noé bárkájából jó néhány dolgot, ó-emberi, régi világbeli kacatot, limlomot, beidegződéseket, gondolkodási, viselkedési, megüresedett sablonokat ki kell dobni.
Így volt ez Jézus idejében is. Például az egyik leginkább megkötő és megkötöző ó-emberi tulajdonságokat, az előítéletet. Ami az emberekből szalámi-képeket gyárt. Úgy ítélkeznek sokan másokról, ahogyan a tér-idő egy adott elmúlt pillanatában meglátták a másik embert. Az egyik ember ilyennek, a másik olyannak látja embertársát. Ha a velünk életünk egy-egy szakaszában találkozók mozaikképeit összeraknánk, egészen biztosan nem mi jönnénk ki ebből.
A valós ember nem szalámiszeletek képeinek összességeként az, aki, hanem Isten keze formálása nyomán. A Lélek érintése, annak a radikális felismerése, hogy tegnapi módon nem lehet a holnap felé tartani, ó-emberi, haszonelvű, csak piacorientált emberképek és megmaradó előítéletes gondolkodás nem viszi előbbre az emberiséget.
2018-ban Kínában, Sanghajban tartották a filozófusok világkonferenciáját. Lepődjünk csak meg azon, hogy szinte semmit nem olvastunk erről! Meg azon is, hogy a már 22. századi életformát, együttélési módozatokat – jól-rosszul – próbálgató ősi kultúrájú, filozófiájú, egymás tiszteletére épülő hatalmas birodalomban ez volt a filozófusok közös témája:
Úton a humánus ember, a homo humanus felé.
Forrás és teljes cikk: felvidek.ma
Kiemelt kép: pixabay.com
