Jézus érkezéséig a történelemnek nem volt iránya. Mikor azonban feltámadása után az ötvenedik napon felemelkedett a mennyekbe, hogy ott üljön a mindenható Atyaisten jobbja felől, megígérte második eljövetelét és a Szentlélek alászállását. Az ő második eljövetele adott irányt az emberiség történetének.
Ő adott hitet abban, hogy az emberiségnek nem csak múltja, hanem jövője is van. A mennybemenetelkor lángnyelvek csaptak fel a földből és örökre a sziklába vésték az Olajfák hegyén az Istenember lábnyomát.
Jézus Krisztus feltámadt valóban, de már nem halandó testben támadt fel, – Ijjas Antal katolikus író szerint- még akkor sem, ha a kételkedő Tamás megérinthette a stigmákat. Jézus a halhatatlan ember testében támadt fel, a Szentlélek jegyében, azzal az üzenettel, hogy Isten kegyelme megszabadította az embereket a haláltól és örök életet adományozott nekik.
Innentől a történelem a jövőt jelenti. Az emberek személyes és halhatatlan jövőjét és az emberiség hitét abban, hogy elérhető Isten országa. Vagy ha görögre fordítjuk: elérhető az Aranykor.
A jövő azonban nem egy horizontális mezőben, az idő folytonos múlásával jön el, hanem egy vertikális – égbevezető út nyomán, mely szintén nem egy fizikai fogalom, hanem egy transzcendens valóság.
Isten saját képére teremtett, ezért viselkedj szent lelked szerint – mondja a tanítás! Az ember és közösségei akkor működnek jól, ha ezt a kiáradást befogadják, eszerint élnek.
Az én országom nem evilágból való. -mondja Jézus! És tudjuk, ő a leghatalmasabb erő a földön s égen.
Hatalma azonban nem a fegyverektől származott, nem a katonái számától, nem a vagyonától, nem a váraitól, hanem a szellemétől. A szelíd tanításaitól, a gyógyító kezeitől, a türelmétől, igazságos alkatától, félelem nélküli szókimondásától, attól, ha kellett egyedül zavarta ki Isten házából a kufárokat. Attól, hogy a szegényeket akarta felemelni, a bűnösöknek megbocsátani. Megváltó halála és feltámadása árán mindannyiunkat szabaddá tenni – örök életűvé!
Az örök életről való tudásunk egyben azt is jelenti, hogy korlátaink vannak itt ezen a Földön. Folyamatosan vizsgálni kell a szívünket, hogy azt jó vagy rossz szellemek lakják. A mohóság, a kielégíthetetlen vágy, az önzés, a halandó Énünk trónra ültetése, ezzel együtt mások kihasználása, a sóvárgó irigység, a bomlasztó, romboló, spekuláló, hazug démonok vonzása megfoszt minket attól a boldogságtól, melyet a Szent Lélek eljövetele adott.
Észre kellene venni, hogy a ránk zúduló rossz nem más, mint visszaélés a szabad akarattal, tánc a megszálló démonokkal, akiket nem tudtunk korlátozni, féken tartani. Leginkább azért nem, mert önmagunknak is hazudunk! Vannak, akik talmi hatalomra vágynak, fűt-fát megígérnek, csakhogy uralják lelkünket. A Sátán bálja ez, amit oly kiválóan mutat be Bulgakov a Mester és Margaritában.
Pedig Jézus példáján is látjuk: a Jó sokkalta nagyobb, életet megtartó erővel bír!
A jövő bennünk van. Ma is az Aranykorban élnénk! A boldogtalanságot a hit hiánya okozza, az attól való félelem, hogy meg fogunk halni! Ezért próbálunk meg technikákat kieszelni elkerülésére, egymáson átgázolva kihasználni a vélt élettartalmat ameddig csak lehet! Aztán csövek lógnak ki belőlünk és megpillantjuk korlátainkat: egy nagy ürességet érzünk a szívünkben! A hit hiánya mardos!
Egyszer Jézus elé járult egy római katona, egy centurió, hogy haldoklik a szolgája, nagyon szenved, segítene-e meggyógyítani? Jézus útra akart kelni, de a katona így szólt:
„Uram nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, csak szóval mondd és meggyógyul az én szolgám!” Jézus elcsodálkozott és így szólt: „Bizony, mondom nektek: Izraelben nem találtam ekkora hitet senkinél.” Ezután Jézus így szólt a századoshoz: „Menj, és legyen úgy, ahogyan hitted.” Meggyógyult a szolgája abban az órában.
Nyílnak a pünkösdi rózsák, csiripelnek a madarak, virágzanak a gyümölcsfák, teszik a dolgukat. Minden Isten szeretetét hirdeti. Azt, hogy lépkedjünk mi is ama Názáreti lábnyomában, kövessük az ő útját és akkor máris itt és most az Aranykorba jutunk. A történelem célba ér!
Elég, ha viseljük a nap terhét, ő majd gondoskodik rólunk, ahogy az ég madarairól.
Kiemelt fotó: izraelinfo.com