Emlékszünk még Karácsony kampányígéreteire? No nem a mostani, miniszterelnök-jelölti kampányáról beszélek, amely az amerikai és a spanyol populista baloldal kampányszlogenjeit másolva, a kompetenciaverseny helyett a karakterek versenyévé varázsolná a jövő évi választást, egy „őszinte, esetlen, de emberséges, így nagyon szerethető” figurának beállítva Karácsonyt, hanem a főpolgármesteri címért tett ígéreteire. Volt belőlük ugyanis jócskán.

Nézzük, hogy a 153-ból pontosan mely ígéretei teljesültek eddig és hogyan! Az igeretfigyelo.hu tematikus válogatása szerint 26 vállalás nevezhető sikeresnek, ami önmagában sem túl sok, pontosan 17 százalék, ráadásul, mint tudjuk, az ördög a részletekben lakozik. Az egészségügy terén például a „lakossági szűrővizsgálatok támogatását” minősíti a portál teljesült ígéretnek, ami annyit tesz, hogy pár tízezer koronavírus tesztet biztosított a főváros ingyenesen némely kerületnek vagy korcsoportnak, azaz a tömeg, a 99 százalék – legyünk stílszerűek – nemigen érezte a hatását.

A legeredményesebb területen, a szociális ügyek tekintetében 12 vállalásából mindössze hármat könyvel el a portál sikerként; a rászoruló családok rezsitámogatását, az elhelyezés nélküli kilakoltatások elleni fellépést, illetve a munkakerülőknekkeresőknek biztosított ingyenes közösségi közlekedést. Ebből tényleges cselekvést csupán az első pont jelent, amely évi 24 ezer forinttal egészíti ki a szociálisan rászoruló vagy fogyatékkal élő fővárosiak rezsijét. A kilakoltatások felfüggesztése, illetve az ingyen utaztatás olyan típusú passzív intézkedések, amelyek sem különösebb befektetést, sem munkát nem igényelnek. S ami azt illeti, Karácsony legtöbb „sikere” ilyen.

Közülük kiemelhetjük a fővárosi önkormányzat brüsszeli irodájának a megerősítését – amely mindannyiunk érdeke ugyebár –, a Lokál kitiltását a fővárosi közterületekről – a sajtószabadság csorbítása szintén közérdek –, s hogy nem sózzák a jeges utakat, helyette környezetbarát csúszásmentesítőket használnak. Személyes kedvencem pedig a klímavészhelyzet kihirdetése volt, ami szándéka ellenére is rámutatott Karácsony inkompetenciájára, mivel ez a közelmúltban alkotott, divatos műszó, amelyről senki sem tudja pontosan, mit is jelent, azért mégiscsak tartalmazza a vészhelyzet kifejezést. Ez alatt pedig olyan váratlan, veszélyes helyeztet értünk, amelyet azonnal kezelni kell. Nyilvánvaló, hogy a szóhasználat nem saját ötlet, ahogy Karácsony körül semmi sem az, de ez mégsem menti meg őt a ciki-kategóriába sorolódástól.

Egy mindenkori vezetőtől a magyarok igenis cselekvést várnak, számítani szeretnének rá a bajban, ám ha az veszélyt kiált, majd lepihen a kipárnázott székébe, s szundít egyet az újabb poszt megírásáig vagy megíratásáig, gyorsan komolytalanná válik. Ha ég a házunk, az oltással vagyunk elfoglalva, s nincs szükség egy lábatlankodóra, aki segítség helyett csak bámészkodik és a nyilvánvalót közli. Ilyenformán Budapestnek hiába van főpolgármestere, olyan, mintha nem volna.

Érdekesség, hogy a „kerékpáros főhálózat kialakítása” elnevezésű programpontot, magyarán a biciklisávok felfestését csak részben értékeli sikeresnek a portál, e szerint úgy tűnik, Karácsony még nem fejezte be a budapesti autósok büntetését a kerékpárosok javára, s tovább kívánja szítani a feszültséget a két csoport között. Félreértés ne essék, a bicajozás klassz dolog, csak épp nagyon nem mindegy, hol és hogyan valósul meg. A bicikliutak építése széles körben támogatott program, a kormányzat országszerte tesz is érte eleget, ám a hangsúly az építésen van, ami munkával jár és pénzbe kerül. Karácsony pedig a munkával nem ápol meghitt viszonyt, s annak ellenére, hogy a pénzköltésben jeleskedik, ezek az összegek rendszerint mégsem ott landolnak, ahol tényleg szükség volna rájuk. A főpolgármester szeret elvenni, átkeresztelni, majd a végeredményt sajátjaként feltüntetni.

A figyelem középpontjába került, méhlegelőnek átkeresztelt 30 hektárnyi területtel ugyanez a helyzet. A Vadvirágos Budapest program keretében „kialakított” susnyásokat persze nevezhetjük zöld szigeteknek, attól a gaz még gaz marad. Az igazi méhlegelők lényege, hogy nagy fajgazdagságú, tavasztól őszig felváltva virágzó növények biztosítsák a beporzó rovarok számára a virágport és a nektárt úgy, hogy az a rovarok életviteléhez illeszkedjen, ehhez pedig csöndes, szmogmentes helyszínekre van szükség. Ergo járdaszigetekben és kétszer kétsávos autóutak mentén a rovarok aligha érezik majd magukat komfortosan.

A karácsonyi 30 hektár parlag emellett természetvédelmi kockázatot is jelent, mivel a kaszálás beszüntetésével hamarosan megjelennek az úgynevezett pionír fajok, amelyek jó része gyom. A parlagfű sem véletlenül kapta ezt az elnevezést, ugyebár. És akkor még nem beszéltünk az invazív fajokról, márpedig ha évekig maradnak kezeletlenek ezek a területek – ahogy a főváros tervezi –, akkor e fajok úgy elszaporodnak, hogy az életben nem lehet őket kiirtani. Ilyen például a bálványfa, vagy a kanadai aranyvessző.

Egy szó, mint száz, városi területen belüli méhlegelők csak mesterségesen alakíthatóak ki, sok-sok munkával és pénzzel. De épp ez a két tétel, amit Karácsonynak eszébe sincs a projektre fordítani, hiszen 344 millió forintról 180 millióra vágta vissza a kaszálási költségeket, majd a sorsára hagyott területeket végtelen cinizmussal nevezte át méhlegelőknek. Pedig a kullancskemping vagy a toklásztanya jóval találóbb lett volna… És a legszomorúbb a történetben, hogy a belpesti értelmiség egy része, akik legfeljebb átutazóban jártak valaha vidéken, ad absurdum tanyán, ezt nem csak hogy beveszik, de még idiótán kardoskodnak is mellette.

Előre szólok, ha Karácsony susnyásai mégsem váltják be a hozzájuk fűzött reményt, s a méhecskék rájuk se bagóznak, azért is Orbán lesz a hibás.

 

Kiemelt kép: PS/Horváth Péter Gyula